LEVÉLFÉLE BETEGEIMHEZ

Kedves Betegeim, Kedves Ágfalviak!


Élete fontos dátumai érdekesen csengne össze. 1989. február 14-e az Önök számára csak egy nap a többi közül, nekem, pedig további életem szempontjából meghatározó. Én akkor az egyik soproni körzet kinevezett orvosa voltam, a munkába állást megelőző kötelező kórházi gyakorlatomat töltöttem. Ágfalván ezen a napon a hagyományoknak megfelelően véradás zajlott. A véradók vizsgálatát Bánkuti főorvos végezte, akit már csak emlékezetünkben őrizhetünk. Segítője egy, a falu számára ismeretlen orvos, én voltam. Ezt a „beugró” orvos szerepet azért kaptam, mert a véradó orvoslétszámból hiányzott feleségem, aki azon a hajnalon adott életet harmadik és negyedik gyermekünknek. Ha már Ágfalván jártam, meglátogattam a falu Doktor Nénijét is, akit felületesen ismertem, s csupa jót hallottam róla. Akkor éppen újra munkába állt Zlatarov doktor váratlanhalálát követően, megmentve a falut a tartós helyettesítés nehézségeitől. Az ő bíztatásával megerősödve kopogtam be az akkori tanácselnökhöz, Bartal Jóskához- sajnos, már ő sincs közöttünk-, megbeszélendő, hogy ha megfelelek a falu elvárásainak, szívesen cserélném soproni állásomat ágfalvira. Az egyezség, - még ha csupán szóban is- megköttetett. A döntésben sokat segített az a kedves közvetlenség, ahogy Ágfalván fogadtak, s az sem volt lényegtelen, hogy a méreteiben családom számára is megfelelő orvoslakás bérlőjévé válhattam. Nem kis lépés ez az 55 négyzetméteres panellakás után.

Újabb dátum 1989. július 31-e. Ezen a napon költöztem családostul Ágfalvára, s úgy alakult, napra pontosan 14 évvel később, 2003. július 31-én hagytuk üresen az orvoslakást. Még abban is hasonlított a két nap, hogy a költözködést igazán kutyafuttában kellett elkövetnünk, mert 1989-ben a következő hajnalon már vonaton voltam, hogy Szombathelyen teljesítsem mentőgyakorlatomat. Idén július 31-én délután 4 órakor, pedig ügyeletbe szólított a kötelesség.

Miért? kérdezhetik mindannyian. Talán nem érzem magam jól Ágfalván? Mi indokolja az elköltözésemet? Megnyugtathatok mindenkit, Ágfalvát nem volt nehéz megszeretnem, s ez az érzésem mit sem változott. Külön ki kell emelnem az emberekkel, betegeimmel való kapcsolatomat, amiről azt gondolom, rendkívül közvetlen, már-már baráti. Meglehet, nagyképűnek, talán szentimentálisnak tűnik, de úgy érzem, megszerettem az ágfalvi embereket, s azt gondolom, ők is engem. Meg kellett azonban értenem, hogy egyre nagyobb gondot jelentett, hogy azért, mert a munkám Ágfalvához köt, öt családtagom ingázik Sopronba. Különösen gyermekeim iskolai, különóra és edzés időpontjai váltak szinte teljesen kezelhetetlenné az ingázás miatt.

Sajnos, szüleink is korosodnak, egyre több odafigyelést igényelnek, ez is könnyebb lesz Sopronból. Édesanyámat sajnos már nem segíthetem. Ő élete utolsó fél évét Ágfalván töltötte, az a ház volt utolsó otthona, ahonnan pár hete elköltöztünk. Hálás vagyok az önkormányzatnak, hogy módon volt ebben a nehéz időszakban szüleim befogadására. Mindent egybe véve csak köszönetet mondhatok, hogy családommal 14 évet élhettem ebben a házban. Nagy segítség volt ez a sokgyermekes kezdő háziorvosnak.

Most azonban lehetőségünk nyílt arra- igaz, nyugdíjas korunkig eladósodva-, hogy sajátunkba költözhessünk. Sopronban, a Lehár Ferenc utcában újítottunk fel egy régi házat, mostantól az az otthonunk. Nagy öröm ez nekünk, bár így röviddel a költözködés után nagy a fáradtság is. Remélem, tudnak velünk együtt örülni, s bízom benne, hamarosan megtapasztalják, az orvosi ellátásban semmiféle zavar nem támad abból, hogy lakásom nem Ágfalván van.

Szeretném megköszönni azt a végtelen sok aggódást, amit betegeimtől kaptam, amikor meghallották, hogy elköltözöm, s azt hitték, ez a praxis elhagyását jelenti. Nagyon jólesett. Megnyugtathatok mindenkit, akinek megnyugvást jelent, elképzeléseim sem változtak, továbbra is úgy gondolom,- ha Ágfalva lakói is úgy látják jónak-, nyugdíjas koromig szeretném ezt a falut háziorvosként szolgálni.

Szólnom kell még az orvosi rendelésről. Ennek időpontja változatlan. Az előjegyzéses rendszer, sorszámosztás a kötelező rendelet szellemében még az év vége előtt megvalósul, erről azonban a rendszer pontos kidolgozása után valamelyik következő Ágfalvi Krónikában fogok beszámolni.

Hogyan tudnak elérni a betegek? Mint eddig, ezután is elérhető vagyok minden munkanapon reggel 7 órától délután 4, hétfőn 5 óráig az orvosi rendelő telefonszámán: 508-555. Ugyanezen időszakban, ha nem tartózkodom a rendelőben, megtalálnak a 06/30-2833180-as mobil telefonon. Munkaidőn kívül az ügyelet hívható a 312-010-es telefonon.. életveszélyes helyzetben bármikor mentőt lehet hívni a 104-es számom.

Terveim szerint munkaidőm túlnyomó részét Ágfalván töltöm, tehát ha reggel 7 és délután 4 óra között szükség van rám, rövid idő alatt a rászoruló betegnél tudok lenni. Persze, kivételek azért akadnak. Talán kevesen tudják, 1993 ősze óta látom el Sopron és környéke felügyelő szakfőorvosi feladatait, ami valamennyi kényszerű távollétet feltételez. Ezen túl idén tavasszal a megyei tisztifőorvos megbízott Győr-Moson-Sopron megye megyei felügyelő szakfőorvosi feladatainak ellátásával is. Mindezek fölött a kötelező szakmai továbbképzések, valamint a tervezett második szakvizsgámra való felkészülés tölti ki az időmet. Ismét szeretnék mindenkit megnyugtatni, csak a szükséges legkevesebb időt fogom a falun kívül tölteni, s ha pszichoterápiás szakvizsgát teszek, ez nem jár pályamódosítással, csak az ismeretek felhasználásával a háziorvosi gyakorlatban.

Zárszóul: Elköltöztem. Örülök az új otthonomnak. Kérem, örüljenek velem! Minden igyekezetemmel azon leszek, hogy Ágfalván a háziorvosi ellátás egy pillanatig se lehessen rosszabb, mint eddig volt, sőt azt remélem, a folyamatos önképzés okán színvonala az évek folyamán emelkedni fog.

Ehhez kérek magamnak, s kívánok minden ágfalvinak töretlen egészséget.

Ágfalva, 2003. augusztus 21.

Dr. Németh János