ÖT NAP A CSERHÁT ÖLELÉSÉBEN

-avagy pedagógus szemmel a szandavári táborról

Június 10-én az iskola apraja-nagyja felkerekedett, hogy a tanév utolsó hetét a szandavári táborban töltse.

Emlékezetes napokat éltünk meg a kis Nógrád megyei faluban, ahol a helybeliek örömmel fogadják a gyermekzsivajt, hiszen saját iskolájuknak mára már csak összesen 12 tanulója maradt. Mi századmagunkkal (99 gyerek, 4 szülő, 11 nevelő) egy hétig voltunk a kiöregedőben lévő község vendégei.

Szép környezetben, nyugodt, csendes helyen laktunk két épületben külön a felsősök, külön az alsósok, de közös volt az udvar, az ebédlő, a sportpályák. Minden osztály ugyanazt az erdei iskolai programot hajtotta végre, csak más-más időbeosztásban. „Tanultunk”, csak nem iskolai keretek között, hanem természetes környezetben, a gyakorlatban, a hétköznapi valóságban.

Hihetetlen természetrajz órában volt részünk Varga János bácsi házi múzeumában. Mindent tud az erdő vadjairól. Élvezettel hallgattuk vadászélményeit, melyekben több mint ötven év tapasztalata sűrűsödött össze. Közben kézbe vehettük a híres trófeákat, körbe adhattuk fényképeit. A pajtában megelevenedett előttünk Szanda múltja is a kendertilolástól a kenyérsütésig.

A falu másik ismert alakja, Viktor Józsefné, Kati néni a „sustyázás”, azaz a csuhézás rejtelmeibe vezetett be bennünket.

János bácsival voltunk esti vadlesen is a falu határában.

De nemcsak passzív befogadói voltunk az ismereteknek. Több mindenért keményen meg kellett dolgozni. Például 30C-os melegben át kellett gyalogolnunk a szomszéd faluba, hogy vízvizsgálatokat végezhessünk a Terényi-tónál, és megfigyelhessük a löszfalban lévő gyurgyalag fészkeket. Terény a híres Nobel-díjas tudós, Szent-Györgyi Albert szülőhelye.

Szandát már az első nap délutánján megismerték a gyerekek. A falukutatási vetélkedő kérdéssora alapján kisebb csoportokba verődve önállóan tájékozódtak, kérdezősködtek a faluban. Felfedezték a híres pincesort- száznál több számozott pince az agyagos domboldalba vájva- a falu másik nevezetességét, a „káponkát” (egy mozgatható kezű faragott Mária-szobor, melyet minden egyházi ünnepre átöltöztetnek), megismerkedtek a palóc népi építészet jellegzetességeivel, miután megcsodálhatták a kis palóc házakat eredeti környezetükben érintetlenül vagy felújítva.

Jártunk a Világörökség részét képező hollókői ófaluban, a hollókői várban, megcsodáltuk a pompás népviseletet, az ipolytarnóci ősleleteket látva pedig, évmilliókat léptünk vissza az időben.

Bőven volt látnivaló. De azt hiszem, mindnyájunk számára a szandai vár meghódítása jelentette a legnagyobb élményt. A hegytetőn lévő várromokhoz egy tanösvény hosszú szerpentinje vezet, mely az út végén meredek kaptatóba fordul. A panoráma, a látvány megérte a fáradságot: körös-körül erdő, hegyek, alattunk a falu, távolabbról fátyolosan kéklik a Mátra, a Bükk.

Idén a táborban tartottuk a felsősök szokásos gyermeknapi licitjét és a hagyományos iskolai szavalóversenyt is. A téma mi is lehetett más, mint a természet.

A fentiek mellett jutott idő bőven szabadidős programokra is. Lehetett íjászkodni, lovagolni, focizni, pingpongozni, zenét hallgatni, tollasozni, szappanbuborékot fújni.

A gazdag programot, a boldog egy hetet tábortűz zárta. Azt, hogy mennyire jól érezte magát mindenki, igazán a hazautazás délelőttjén lehetett leolvasni a megilletődött arcokról, amikor a tábort értékeltük és Szandavártól búcsúztunk.

Az együtt töltött egy hét személyiségformáló és közösségalakító hatása vitathatatlan. Hasznos volt és maradandó élményt nyújtó mindenki számára. A tábor harmadik napján látogatást tettek nálunk az Oktatási Minisztérium munkatársai, ők is elégedettek voltak a látottakkal, és elismeréssel nyugtázták a munkánkat.

Sokat dolgoztunk ezért a táborért szülők, gyerekek, pedagógusok azért is, hogy előteremtsük a millión felüli költségekre a pénzt, azért is, hogy minden zavartalanul, gördülékenyen menjen az egy hét alatt. Mindenki munkáját köszönet illeti.

A részt vevő szülők és pedagógusok felelősségén túl külön köszönetet érdemel a tábor vezetője és fő szervezője, Baltigh Csabáné kollégánk.

Reméljük, az idei táborozás hagyományt teremtett, és több hasonlóról is beszámolhatunk majd.

Pécz Ágota