„Amíg egy nép énekel, addig messzire hallatszik, hogy létezik.”
/Sütő András/
Három augusztusi napon csendültek fel az ágfalvi temetődomb melletti gesztenyésben a szebbnél szebb palóc népdalok. Tavaly először lebonyolított 3 napos tábor idén is folytatódott. Reggel 9 órától 13 óráig töltöttük együtt az időt a gyerekekkel. Csoltói Józsefné Márti óvó néni kezdeményezte, találta ki és szervezte meg az eseményt, mi pedig Csernus Gáborné kolléganőmmel szíves örömest csatlakoztunk hozzá. 20-23 gyerek jelentkezett az alsó és a felső tagozatból, pár lelkes anyuka is csatlakozott, sőt Sopronból és Győrből is érkeztek érdeklődők. A gyerekek nagy kedvvel, érdeklődéssel tanulták Márti nénitől a vidám, de olykor nagyon is komoly tartalmakat, érzelmeket megszólaltató népdalokat. Tavaly rábaközi népdalokat, idén nógrádi dalanyagot vettünk elő, ezzel is folytatva az ismerkedést a táj népművészetével, amit a szandavári erdei iskolai táborban elkezdtünk. Augusztus 15-én jeles vendég érkezett hozzánk Maczkó Mária népdalénekes személyében. Ő Galgahéviz szülötte és elkötelezett szerelmese, terjesztője a palóc népdaloknak. Kiváló munkásságát elismerik országszerte, több CD jelent már meg tőle és a Duna TV portréfilmet is készített róla. Őt köszönthettük hát körünkben, ami nagy élmény volt a gyerekeknek, nekünk pedagógusoknak pedig, egy szakmai továbbképzés erejével bírt. A gyerekek megérezhették, milyen az, amikor valaki egy dal eléneklését, előadását a legkomolyabb dolognak tartja a világon, mennyi munka ez és milyen fontos a hitelesség akár szövegben, akár a dallamban. Egy olyan emberrel találkozhattunk, aki az életét tette fel a magyar népdal ügyéért. Nagyboldogasszony napján két Szent István énekkel is gazdagodtunk, a varázslatot két
Óra hosszát élvezhettük.
A lelkes dalolás mellé érdekes, szemet-lelket gyönyörködtető kézműves foglalkozásokat tervezett nekünk Márti. Rozmán Zoltán immár hagyományosan próbál bennünket a rajzolás, festés csodálatos világába bevezetni. Akvarell és diópác technikával dolgoztunk és Zoli irányításával mindenki kihozta magából a legjobbat. Kedves kis rongybabák születtek a második napon és megismerkedtünk a gyöngyfűzéssel is. Múlt évben nemezeltünk és karkötőt fontunk. A munkákból házi tárlatot állítottunk össze, ahol a gyerekek büszkén mutatták be szüleiknek, nagyszüleiknek alkotásaikat. Negyedik nap este tábortűzzel zártuk le a programot. Egy évvel ezelőtt dudaszó mellett idéztük meg a régi rábaköziek emlékét, idén tánctanulással, közös énekléssel tettük felejthetetlenné ezt a néhány napot. Nem hiányozhatott a szalonnasütés sem. Szülők, nagyszülők és gyerekek érezhették újra ennek a csodálatos kezdeményezésnek a lényegét, értelmét, miszerint a szépséget, a hagyományokat, a múltunkat és vele együtt a népművészetünket ápolni, őrizni és művelni kell.
Köszönetet kell mondanunk az ágfalvi TSZ elnökének, Murányi Istvánnak, aki rendelkezésünkre bocsátotta a gesztenyésben lévő pihenőházat, így kellemes erdei környezetben lehettünk. De a legnagyobb köszönet Csoltóiné Mártinak jár, aki mindezt megálmodta és megvalósította, pályázatot írt a helyi önkormányzat kulturális célú alapjára, szervezett, lelkesedésével bennünket is magával ragadott. Az életünk ilyen élményekkel válik szebbé, gazdagabbá, tartalmasabbá. Köszönet érte, s bízom benne, hogy ez a tábor még sokszor megismétlődik, és támogatókra talál!
Czinder Tamásné
Ágfalva, 2003. augusztus 21.