Tele van az élet jóval: kenyérrel-tisztával,
sóval.
Adjál, Uram, menedéket, adjál, Uram, tisztább
létet.
Adjál, Uram, nyugodalmat, vándornak-hogy
vándorolhat,
éhezőnek adjál étket, s töröljél el minden
vétket.
Félutamon szólok hozzád: közel legyél,
Istenország.
Adjál, Uram-enyhet adni: ne kelljen így
megfáradni
Földi létem jaj-siralmas: vagyok bárány,
vagyok farkas:
adjál, Uram, menedéket, félelmemül ne rakj
fészket.
Fiókád-én elesetten keresgéllek
elveszetten.
Szép új napot kéne fonni, gyerekekről
gondoskodni:
család, béke, galamb, alma, s cifraságom
fogadalma:
néked, Uram, felajánlom sok álságos
cifraságom.
Adjál, Uram, nekem békét, add az ember
menedékét,
segíts nekem, Uram, árván: vagyok- félben
-a szivárvány,
Uram, hallgatlak a szélben, eme végső
menedékben.
Nem kell dohány, nem kell talmi, csak én
tudjak irgalmazni;
vegyél el a terheimből, adjál többet
terveimből
társat kérek, menedéket, terveimben rakjál
fészket;
tudjak, Uram, úgy szeretni: vesztes ügyben nem
elveszni.
Ügyeimet félbe hagytam, magamnak nem
Irgalmaztam:
bepanaszlom magam Néked: enyhítsd meg
a vereséget,
segíts, Uram, úgy szeretni: emberek közt-ember
lenni.