A terem magán viseli a századvégi építés jeleit. Szecesszizáló, neoreneszánsz ornamentum, mely díszítésére és berendezésére is vonatkozik. A német reneszánsz stílusjegyei fedezhetõk itt fel, mely kortünet és a tervezõkhöz is kötõdik. A terem székeiben a közgyûlés tagjai foglaltak és foglalnak helyet, a karzat a város érdeklõdõ polgárainak elhelyezésére szolgál. A falon látható képek egyrészt az ország és a város jelképei, címerei, másrészt a város funkcióit, életét jelképezik. A fõhelyen látható az ország mindenkori hivatalos címere ez ma az ún. koronás kiscímer. A mellette lévõ képen egy polgár látható, aki kezét nyugtatja a magyar címeren és a város legutóbbi idõkig érvényes címerén. Ez a polgárság kötelezettségét jelképezi az ország és a város felé. A másik oldalon a polgári erények jelképeként - mint a bölcsesség, tudás, szorgalom - tudósembert láthatunk, az elõbbieket jelképezõ könyvekkel, földgömbbel, kaptárral. Ez utóbbi régóta a polgári szorgalmatosság jelképe. A szemben lévõ falon a város iparát és mezõgazdaságát jelképezõ festményt találunk, melyen nem véletlenül jelenik meg a bányászat jelképe és a szõlõfürt. A másik kép a város mûvészetpártolását jelképezi, a festészetet, a zenét a hárfa képében, illetve a közismert színházi maszkok a színjátszást, ezek pártolását mint városi feladatot. Középen a város régebben használt címerét látjuk büszkeségünkkel a "CIVITAS FIDELISSIMA" felirattal és a nyitott kapuval, melyek az országunkhoz kötõdõ hûséget és vendégeink befogadását, nyitottságunkat jelképezik.