KOZMA ISTVÁN  képzõmûvész erdélyi, romániai, magyarországi és tengerentúli kiállításain mindenütt valami újat adott a mûvészet kedvelõinek.
Kozma ugyanis ebben a specializálódó korban ezen a szûkülõ mûvészeti terepen sokmûfajú mûvész, akinek a textilszövés, a fémdomborítás, az iparmûvészet térkialakító, díszítõ tevékenysége, a festészet, a fa megmunkálása egyaránt része mûvészeti munkájának. Ennek okát abban a gazdag környezetben kereshetjük, amely Kozma Istvánnak megadatott. Kozma István 1931-ben született Nagybányán, a hagyományt, az örökséget nem holt anyagként élte át, a híres iskola tagjai közül többen éltek az õ ifjú korában, és éppen õk képviselték a sokoldalúságot ekkor Nagybányán. Talán nem közismert, hogy Kozma milyen szívósan kutatta föl Hollósy Simon elhanyagolt sírját, s jelölte meg fémmunkájával a nagy elõd nyughelyét. Azt hiszem, hogy ebben a tettében többet kell látnunk, mint kegyeleti gesztust, tudatos õskeresés van ebben, ahogy a mûvekben is az odatartozás szellemisége bujkál minden egyéni újítása mellett is. Amikor a hetvenes évek elején Kozma István nagybányai mûhelyében jártam, éppen finom ponttechnikával dolgozta ki alakjait a réz - bronzlemezeken. A monumentálist kedvelõ Vida Géza, Sajnerick István a tájat és a bohócokat festõ Balla József is sors - és kortársa volt ekkor Kozmának, de mindhárman egyéni utat jártak Nagybányán.
Kozma István annak a kolozsvári képzõmûvészeti iskolának a tanítványa, ahol félévszázada már az erdélyi magyar és nem magyar mûvész nemzedék tanult, õ festészetet, textilmûvészetet, azaz szövést meg mûvészeti oktatást. Tehát a készülõdés, a kiképzés évei is a sokoldalúságát mutatták. Ennek az iskolának tanítványai mindig is érdeklõdéssel tekintettek a mélykultúra, a népmûvészet régi és új változataira, így Kozma István is forrásának tekinti az élõ népmûvészetet, kezdõ kora óta ennek forma és színvilága jelen van mûvészetében. Nem utánozza, nem dísznek, nem kelléknek használja, hanem a népmûvészet természetközelségét, anyagkultúráját, sajátos színvilágát fogalmazza újra, a magáévá.
Az oly sok díszletként ható népiesség után és mellett Kozma mûvészetében a finom jelenlét, az eredetiség adja a forrás fölhasználásának érdekességét.

Kozma már a 70-es években vezéregyénisége volt az új 4. nagybányai nemzedéknek, olyan mûvész aki tiszteletben tartotta a nagybányai iskola hagyományait, de elvei megkövetelték, hogy mint a reneszánsz mûvész is egykor egy stíluson belül alkosson, egyéni meglátása érvényesüljön munkájában.

Ennek eredményeként is 1996-ban Stockholmban a nagybányai festõiskola centenáriuma alkalmából olyan mûvészekkel együtt szerepelt, mint Ferenczy Béni, Boldizsár István, Czóbel Béla, Iványi Grünwald Béla, stb. ezért a svéd akadémia tagjai sorába vette fel.
Tér és tárgy az iparmûvészeti munkáiban jól mutatja, hogy modern profi mûvészet minden csínjával-bínjával tisztában van, a hely és idõ kívánalma szerint tud elvont lenni vagy éppenséggel konkrét, még a leghagyományosabb elbeszélõ formájában is nagy meggyõzõ erõ van. Mûvészeti sokoldalúságában a hely szelleme is segítette, nemcsak a képzés iskolája, nem csak a népmûvészet sokoldalúsága. A nagybányai festészet tárgyi és színvilága tagadhatatlanul jelen van képein. Kétségtelen, hogy e magyar képzõmûvészeti iskola hagyományai nyelvén tanulta meg a magáét, a nagybányai dialektus érzõdik rajta, de az önálló mûvész szabadságával nyúl minden témához, amikor fest, stílusa és tárgyi gazdagsága eredetiségének bizonysága.
 

Dr. Ilia Mihály - mûvészettörténész
Kezdõoldal
 Vissza