Kozma István nem engedheti meg magának, hogy ne adjon fogódzót munkái  megközelítéséhez, alaposabb megértéséhez. Nem azért ne engedheti meg, mert valamilyen elvonatkoztatott, nehezen emészthetõ és érthetõ mûvek kerülnek ki a keze alól, hanem mert  meg kell értetnie, hogyan kerül az általa képviselt mûvészetszemlélet mostani környezetébe.
Ennek ugyanis pontosan olyan útja van, mint mûvésszé érése folyamatának. A folyamat pedig 1963-tól érzékeltethetõ és dokumentálható. Akkor végezte el Kolozsváron a Ion Andreescuról elnevezett képzõmûvészeti akadémiát, amelynek végzett növendékeként Nagybányára került, ahol 27 esztendõt dolgozott egyfolytában. Ilyen hosszú idõt nem ott lakó, csak a mûvésztelepet látogató mûvész nem is tölthetett ott az életébõl. Különösen nem úgy, hogy az éppen aktuális korszakot meghatározó stílus, irányzat, elsajátítása és gyakorlása mellett, a környék gazdag népmûvészeti szellemiségét is megismerhesse, majd bizonyos mértékig irányíthassa, befolyásolhassa is. 
Kozma Istvánnak ez is megadatott. Amellett, hogy 1964-tõl 1990-ig minden jelentõsebb csoportos kiállításon részt
vett, s jónéhány egyéni kiállításon mutatta be az úgynevezett nagybányai neósokéval rokonítható munkáit, képei,
fémdomborításai, szõnyegei messzi országokba is eljutottak, Németországtól - Angliáig, Kanadától - Izraelig.
Miközben pedig behatóan foglalkozott a szatmári Avas, valamint a Máramarosi-havasok élõ népmûvészetével,
elsõsorban a szõnyeg és cserge-szövõkkel, de nem kerülte el figyelmét az ottani fazekasság és üvegmûvészeti tevékenység sem. Ezek esetében elsõsorban a festési eljárások érdekelték, különös tekintettel a földfestékek és kobalt használatára, amelynek megismerését saját alkotómunkájában is hasznosítani tudta. A népmûvészet
és Kozma mûvészete ekként termékenyítette egymást. Elõbbi Kozma István színvilágának kialakításával, gazdagításával, a Kozma tevékenysége pedig a népmûvészetét azzal, hogy fokozatosan visszacsempészte bele a hajdani, elfelejtett motívumokat, figurákat, rajzolatokat, csomózási, szövési eljárásokat.
Kozma István 1990-ben Mezõkövesden telepedett le. Ismét egy rangos, népmûvészetérõl híres vidék kellõs
közepén. Az utóbbi években született munkáin már ennek a szimbiózisnak a nyomait is megtaláljuk. 
Gyöngyösi Gábor


 
Kezdőoldal