Kozma
István nem engedheti meg magának, hogy ne adjon
fogódzót munkái megközelítéséhez,
alaposabb megértéséhez. Nem azért ne engedheti
meg, mert valamilyen elvonatkoztatott, nehezen emészthetõ
és érthetõ mûvek kerülnek ki a keze alól,
hanem mert meg kell értetnie, hogyan kerül az általa
képviselt mûvészetszemlélet mostani környezetébe.
Ennek ugyanis pontosan olyan útja
van, mint mûvésszé érése folyamatának.
A folyamat pedig 1963-tól érzékeltethetõ és
dokumentálható. Akkor végezte el Kolozsváron
a Ion Andreescuról elnevezett képzõmûvészeti
akadémiát, amelynek végzett növendékeként
Nagybányára került, ahol 27 esztendõt dolgozott
egyfolytában. Ilyen hosszú idõt nem ott lakó,
csak a mûvésztelepet látogató mûvész
nem is tölthetett ott az életébõl. Különösen
nem úgy, hogy az éppen aktuális korszakot meghatározó
stílus, irányzat, elsajátítása és
gyakorlása mellett, a környék gazdag népmûvészeti
szellemiségét is megismerhesse, majd bizonyos mértékig
irányíthassa, befolyásolhassa is.
Kozma Istvánnak ez is megadatott.
Amellett, hogy 1964-tõl 1990-ig minden jelentõsebb csoportos
kiállításon részt
vett, s jónéhány
egyéni kiállításon mutatta be az úgynevezett
nagybányai neósokéval rokonítható munkáit,
képei,
fémdomborításai,
szõnyegei messzi országokba is eljutottak, Németországtól
- Angliáig, Kanadától - Izraelig.
Miközben pedig behatóan
foglalkozott a szatmári Avas, valamint a Máramarosi-havasok
élõ népmûvészetével,
elsõsorban a szõnyeg
és cserge-szövõkkel, de nem kerülte el figyelmét
az ottani fazekasság és üvegmûvészeti tevékenység
sem. Ezek esetében elsõsorban a festési eljárások
érdekelték, különös tekintettel a földfestékek
és kobalt használatára, amelynek megismerését
saját alkotómunkájában is hasznosítani
tudta. A népmûvészet
és Kozma mûvészete
ekként termékenyítette egymást. Elõbbi
Kozma István színvilágának kialakításával,
gazdagításával, a Kozma tevékenysége
pedig a népmûvészetét azzal, hogy fokozatosan
visszacsempészte bele a hajdani, elfelejtett motívumokat,
figurákat, rajzolatokat, csomózási, szövési
eljárásokat.
Kozma István 1990-ben Mezõkövesden
telepedett le. Ismét egy rangos, népmûvészetérõl
híres vidék kellõs
közepén. Az utóbbi
években született munkáin már ennek a szimbiózisnak
a nyomait is megtaláljuk.
Gyöngyösi
Gábor