Leel-Õssy Lóránt dr.:

Nyugdíjas kor szociopszichológiája 


A nyugdíjas korról és annak testi, szellemi, lelki, szociális vetületérõl fontos beszélni, amit az újságokból, 
statiszkákból ismert tények is indokolnak: 1. A születéskor várható hosszabb életkor növeli a nyugdíjasok 
számát, azaz a 75 és 80 évesek viszonylag korán mennek nyugdíjba és továbbélnek. A millecentenáriumra a 
születésnél várható életkort, ami fokozatosan emelkedõ tendenciát mutat, nõknél 80, férfiaknál 75 évre 
jósolják. A nyugdíjasok száma az elmúlt évtizedekben 20-40 %-kal nõtt és ebben különösen a nõké. - 2. Az 
egyes államok nyilván ezért a nyugdíj korhatárt emelni óhajtják. Ebben a vonatkozásban érdemes 
megemlíteni azt, hogy azokban az országokban, ahol már régen 65 év a nyugdíj korhatár változó azoknak a 
száma, akik még dolgozni akarnak.. Ez a tendencia különösen megvan a 60-64 éveseknél, akik közül 
Amerikában a férfiakat illetõen 60 %, Németországban, Francia-, és Olaszországban megdöbbentõen kevés 
33, illetve 30 % a dolgozni kívánó férfi. A nõk általában hamarabb szeretnének nyugdíjba menni. - 3. 
Másfelõl a növekvõ munkanélküliség abba az irányban hat, hogy a nyugdíj korhatár alacsonyabb legyen, 
mert a fiatalok nem érvényesülhetnek. - 4. Igen fontos szociális szempont a munka etikai értéke. Vannak 
olyan népek, ahol a laza felfogás “ethic of leisure”, míg máshol a munka etikája az élet fontos eleme 
“meaning to life”, azaz értelme. Ebben a vonatkozásban komoly számításba jön a bérezés, a munkadíj, mert 
nyilván gazdag országokban érdemesebb a munkanélküli segélybõl élni és mellette - amikor kedve van 
valakinek - fekete munkát végezni, vagy korán rokkant nyugdíjba menni és ugyanígy élni még akkor is, ha 
kevesebb a pénz. Mindezekbõl kitûnik, hogy a nyugdíj-kérdés, a nyugdíjazás rendszere rendkívül sok 
problémát hordoz magában, amit nagyban befolyásol az erkölcsi felfogás, szokások, álhiedelmek, 
elõítéletek, kulturális éretlenség, a problémák elhallgatása. 

A korosodással és így a nyugdíjazással legtöbb embernél csökkennek az élet-adta lehetõségek. Ilyenkor 
lehetõleg mindenkinek elégedettnek kellene lennie a már elért eredményekkel mind testi, szellemi, mind 
anyagi téren. Amennyiben valakinek ebben a vonatkozásban hiányosságai, elégtelenségei, frusztrációi voltak 
akkor különbözõ  psychés zavarok, depresszió, szomatikus betegségek vagy éppen a fiatalos életmódhoz való 
ragaszkodás jelentkeznek. Ezek a zavarok megakadályozzák a további értékes szerepvállalást a régi 
megváltozott vagy egy újabb munkakörben. Mindezt fokozza a fiatalabbak aggresszív elõretörekvése, az 
államrendszerek generáció-váltási programja. Az etológiai kutatások is szemben állnak a jelenleg divatos 
felfogással, ami szerint az ifjúkor a legértékesebb. Egyes régi híres államokban - mint a római, görög 
birodalomban - a szenátusba csak hatvan éven felülieket választottak. Az a szenátus pedig a legfõbb hatalom 
és törvényalkotó volt. Ma nem ritkán tapasztalható, hogy akármilyen nagy szakmai tekintélye is volt a 
nyugdíjba helyezettnek, hamar elfelejtik, sõt igyekeznek a még fiatalabbakkal is elfeledtetni az ilyen egyént. 
Természetesen mind a társadalom, mind az érintettek oldaláról teljesen individuális magatartásmódok 
lehetnek és vannak. Egyet biztosan megállapíthatunk: a nyugdíjazás a legtöbb ember életében igen fontos 
fordulópontot jelent. 
Most csak az “egészséges” nyugdíjasok szociopszichológiájának néhány fontosabb, de egyben általános 
kérdésérõl lesz szó. 

Biztos az, hogy életünknek egy új ritmusa alakul ki, amit bátran nevezhetünk “harmadik kornak”. A 
nevelés, tanulás korszaka különösen szellemi munkánál egyre hosszabb, a dolgozó életszak egyre rövidebb, a 
nyugdíj idõszaka is - reméljük nálunk is - egyre hosszabb lesz. Küzdeni kell az olyan felfogás ellen, hogy a 
nyugdíjasok a társadalomban tehernek számítanak. Ez a korszak a többség számára nem jelent tétlenséget, 
mert egyesek 20-30 évig értékes munkát végeznek és hasznosítják magukat  családban és közösségekben. 
Tanácsos lenne, hogy minden nyugdíjas egy új stratégiát dolgozzon ki a nyugdíjban töltendõ idejére. 

A nyugdíjazás elhatározása más országokban jóval rugalmasabb, mint jelenleg nálunk. Fejlett 
országokban számításba veszik a végzett munka fontosságát, fejlesztését, a munkában való örömet, a 
viszonyt a munkatársakhoz, mennyi a megtakarított pénz és végül - mint említettük - a környezet óhaját is. 
Az munkahely részérõl hasonló, fontos szempontok játszanak szerepet: munkahelyi viszo-nyok, a 
foglalkozás fizikai követelményei, az alkalmazó nyugdíjjal kapcsolatos felfogása, ami helyenként változó. 

A vizsgálódás egyik kiindulópontja az lehet, hogy jelentõs különbségek vannak a nyugdíjazáshoz való 
hozzáállásban nemcsak a személyiség premorbid vonásai és a környezet - tágabb értelemben a társadalom  - 
értékítélete tekintetében, hanem az egyes szakmai és anyagi szintek szerint is. A nyugdíjazásnak több 
tényleges és esetleges következménye lehet. 

NYUGDIJAZÁS ESETLEGES KÖVETKEZMÉNYEI

1. Életnívó csökkenése 
2. Vezetõ szerep elvesztése
3. Mellõztetések sorozata
4. Családban megváltozott szintén vezetõ helyzet
5. Beteg családtag
7. Nemi szerep megváltozása
6. Élettárs elvesztése 

Az egyes problémákról külön rövid idõ alatt lehetetlen beszélni, mivel egy vagy több tényezõ is 
elõfordulhat, illetve a legoptimálisabb helyzet is lehet, amikor egyik sem befolyásoló jellegû. Sok függ a 
hozzáállástól, magatartásmódoktól, ami mind az egyén, mind a társadalom részérõl érvényre juthat. Az 
életnívó az egyén, család anyagi helyzetének függvénye. A vezetõ szerep elvesztése csak az ilyen 
beosztásúaknál kerülhet szóba. A mellõztetés már sokoldalú lehet. A családban elfoglat- rendszerint 
tekintélyelvû - szerep igen lényeges változást okzohat, de ebben az érdekeltek személyisége, az addigi 
viszonyok a döntõek. A betegség jelentkezése az említett három tényezõ függvénye. Amennyiben mind-azok 
pozitív arculatot mutatnak, akkor könnyebb mindent elviselni. Ellenkezõ esetben súlyos konfliktusok és a 
betegre nézve tragikus  helyzetek fordulhatnak elõ. A házasélet jelentõs eleme, a nemi élet, sokaknál 
kritikussá válhat. Ebben is döntõ az, hogy a házasságban e téren milyen harmonia vagy éppen diszharmónia 
volt. A negatív vonások sok komplikációhoz vezethetnek mindkét félnél (aggresszivitás, alkoholizálás, 
alkalmatlan nõi vagy férfi partner-kapcsolat, válás stb.) A legsúlyosabb válságot az élettárs - férj vagy 
feleség - elvesztése jelenti különösen akkor, ha ez közel esik a nyugdíjazáshoz. 

A fentebb említett befolyásoló tényezõk a nyugdíjazás következményeire, a személyiségre, reakciós 
módokra az alábbi mutatók szerint még bonyolultabbá tehetik a helyzetet:

A VOLT, AKTIV MUNKAHELY ÉRTÉKELÉSE

1. Magasabb vezetõbeosztásuak sikeres pályafutással     Férfi   Nõ 
2. Magasabb vezetõbeosztásúak elégedetlenséggel “
3. Vezetõk: a. Szellemi munka. - b. Fizikai munka sikeres pályával      “
4. Vezetõk: a. Szellemi munka.- b. Fizikai munka elégedetlenséggel      “
5. Beosztottak: a. Szellemi munka.- b. Fizikai munka elégedettséggel    “
6. Beosztottal: a. Szellemi munka.- b. Fizikai munka elégedetlenséggel  “
7. Alacsony beosztásban és sorsban élõk “

A siker és elégedettség mind anyagi szempontból, mind szociális beilleszkedés vonatkozásában 
mérlegelendõ. Általában azt lehet mondani, hogy a sikeres munkát végzõk, akiknél anyagi nehézségek nem 
lesznek a nyugdíjban elég pozi-tív hozzáállást mutatnak. Rendkívül sokat számít a munkahely stílusa, amit a 
nyugdíjba menésnél tanúsít. Ezen a téren nálunk sok javítani való van. 

A negatív elõjelek, elégedetlenség általában lázadozó attitûdöt vonnak maguk után, de a nagyon rossz 
közösségi magatartás esetén - akár az egyénrõl, akár a munkatárskról van szó - boldog távozás valószínû. 
Tovább szinezi a nyugdíjas kor szociopszichológiáját a családi és a közösségi helyzet. 

CSALÁD, EGYÉB KÖZÖSSÉG

1. Kiegyensúlyozott családi élet
2. Családi igény az otthoni segítségre (gyermekek, unokák, beteg hozzátartozó) 
3. A munkahely igénye a továbbdolgozásra 
4. Zavaros családi élet (emocionálisan) 
5. Aszociális életmód (alkoholizmus stb.) 
6. Magáramaradás 
7. Szociális otthon 
8. Hajléktalanság

Ezekhez a pontokhoz szintén alig kell valamit hozzáfûzni, hiszen teljesen érthetõ az, ha a családi élet 
rendezett, akkor akármilyen nehéz helyzetben is sokkal könnyebb elviselni a “harmadik kort”, mint negatív 
elõjelû problémáknál. A nõknél sokat segít az, hogy rendszerint a család igényli a segítségét és szinte 
nélkülözhetetlenné válnak a nagymamák. Azonban itt is vannak különbségek. A vezetõ állásbeli hölgyek 
inkább dolgoznának, mintsem “haszontalan” házi munkával töltsék napjaikat, de a többség - különösen a 
kisebb fizetésûek - alig várják a nyugdíjas korszakot. Gyermekek, unokák, nem ritkán beteg fél várja õket 
egésznapi teendõkkel. Érdekes módon az utóbbi változat egyre kevesebb lesz és a nõk közelednek a férfiak 
nyugdíjazási szokásaihoz. Izraelben e téren pl. na-gyobb a foglalkozás szerint különbség, mint a nemek 
közötti eltérés. 

A férfiaknál inkább az elfoglaltság megválasztása jelenthet gondot, de ennek tapasztalhatjuk pozitív és 
negatív jellegét. Sikertelen lehet az, hogy egy tisztán szellemi foglalkozású egyén áttér a fizikai munkára. Ha 
viszont pl. magasabb szinten kertészkedni, gyümölcsöt termelni akar, akkor sikeres lehet az életforma 
váltás. 

Bár kilátásba helyeztük azt, hogy politkai kérdéseket mellõzzük mégis kénytelenek vagyunk az alábbi 
szempontok befolyásoló jellegét kiemelni. 

VÁRHATÓ ÉS VALÓS ANYAGI HELYZET A NYUGDíJBAN

1. Kiváló
2. Jó
3. Tûrhetõ 
4. Nehezen elviselhetõ 
5. Megélhetési minimum alatt

A jelenlegi válságos gazdasági helyzetben a nyugdíjasok helyzete a legválságosabb, mivel egyedül a 
nyugdíj - kevés kivételtõl eltekintve - aligha biztosít kellemes, nyugodt korszakot. A nyugdíj melletti 
munkavállalás viszont az adóterheket emeli, ami lelkileg és anyagilag szintén nem megnyugtató. Akinek 
viszont egyik sem adatik meg az van a legnehezebb helyzetben. Gondolok itt a kis nyugdíjasok széles 
rétegére beleértve az igen alacsony özvegyi nyugdíjból élõket is. Ezeknek az embereknek sanyarú az élete és 
hiába tanácsolunk nekik a boldog, békés öregkorra vonatkozó utasításokat, azt nem tudják megvalósítani a 
tûrhetõ fokozaton aluliak.  
Milyen lehet vagy legyen az élet a nyugdíjban? Egyén személyiségi vonásaitól nagyon sok függ a 
fentiekben felsorolt sokféle tényezõn kívül. Egyesek számára a nyugdíjas korszak egyenlõ az unalommal, 
monotóniával és hanyatlással, ami a halállal végzõdik. Mások észre sem veszik a nyugdíjas kort, mert 
annyira aktívak. Jobb tudomásul venni az saját és környezetünk attitûdjeinek, eseményeknek, terveknek, 
alkalmazkodásnak a változásait és erre elõre el kell készülni fizikailag, szellemileg, lelkileg. 

Annyit kijelenthetünk, hogy bármely kategóriában a negatív vonások lelki válságot, kóros állapotokat 
idézhetnek elõ, amikor már nem beszélhetünk egészséges “harmadik korról”. 

A nyugdíjasnak megvannak a maga fázisai. Elõször van az un. “mézeshetek” stádium, azaz sok 
szabadidõ, több idõ jut a családra, barátokra stb. Ezután következik a második korszak a “lecsengésé”, 
amikor a nyugdíjas 6 hónap vagy egy év alatt berendezkedik a tartósabb szakaszra, amikor folyamatos 
aktivitásba kezd. Természetesen van, aki már elõre - a rendes munkában - elkészítette tervét és mintegy 
átugorja az elsõ két idõszakot. 

Országonként, anyagi helyzet szerint teljesen különbözõ magatartások alakulnak ki: Aki teheti utazik, 
világot lát, van, aki elmegy más országba tanítani, vagy éppen egy jómódú nyugati vagy amerikai nyugdíjas 
beiratkozik egy egyetemre, a “University of Third Life”-ra. Nagyon sok nyugdíjas produktív marad hosszú 
ideig akár fizikai, akár szellemi dolgozó volt, de van olyan szellemi dolgozó, aki átvált valamilyen fizikai 
hobbyra. Amerikában elterjedt a “fiatal öregek” önkéntes munkássága, amit iskolákban otthonokban, 
múzeumokban, különbözõ társaságokban tudnak végezni. Nyilván azok vállalják ezt, akik anyagilag 
megtehetik mindezt fizetés nélkül. Ilyenfajta szociális produktivitás most már világszerte kezd mozgalommá 
válni és amint konferenciánk mutatja nálunk - még a szegénység idõszakában - is vannak ilyen “fiatal 
öregek”, sõt a “negyedik életkorban” lévõ igen idõsek (“old-old”) között is akadnak vállakozók. 

A témát nehéz befejezni, de talán segít néhány tanács vagy bölcs mondás, ami vonatkoztatható a 
nyugdíjas korszakra és annak kellemes vonásaira. Az elõzõ dolgozó aktív élet értékelését is 
megkönnyíthetik a nagy emberek tapasztalatai. Az elsõ megnyugtató mondás az, hogy “Nem az évek 
számítanak, hanem a testi, lelki állapotunk és sok más körülmény, különösen az ereink állapota.” 

Montaigne, a híres bölcselõ, aki volt bordeaux-i polgármester, tanácstag, 1590 megvált tisztségétõl és 
vidéki kastélyába vonult, hogy “hátlalévõ napjait szabadságának, nyugalmának és kedvteléseinek szentelje.” 
Bölcselkedései az “Esszék.” címû kötetbõl jól ismertek. Különös tanácsa.” A rossz helyébe nem jön 
szükségképpen a jó, más rossz is jöhet a helyébe, sõt rosszabb is. Ezért ne gyötörjök magunkat a 
jövendõbeli gondokkal.” Az idõsek megbecsülésére utalhat a “One Minute Wisdom.” címû kiadvány azon 
mondása, hogy “Mesterré meszesedés.”, ami nem a szomatikus és psychés merevségre, hanem a bölcsesség 
elérésének szakára is vonatkozik. Befejezésül szintén onnan veszem a történetet. A “guru” szó jelentése itt 
minden bölcs öreget magába foglal: Tanítványai megkérdezték a gurut, hogy “Senki sem kerülheti el az 
öregedést, vagy igen?” A válasz: “Azt nem, de azt mindenképpen el kell kerülnünk, hogy eljárjon felettünk 
az idõ. “A történet értelme az, hogy ne engedjük el magunkat az idõs, nyugdíjas korban sem, hanem 
maradjunk “fiatal öregek”.

Elõadások 1995.