1 A zöldelõ fa ágait
és elszáradt szomszédait
Lelkem! vizsgáljuk meg újra
A saját okulásunkra.
2 Üde, duzzadt rügyeivel
Zöldelõ leveleivel
Jelent meg az Isten Fia
Mint az áldott mennyei fa.
3 Élet gyümölcsét termette
A holtakat fölkeltette,
A betegek meggyógyultak,
Siketeknek szavak hulltak.
4 Ágáról édesméz csorgott,
Bûnbánóknak békét hordott,
A megváltás nagy öröme
Áradt rá minden hívõre.
5 Hordozta Isten tetszését
És fölötte megnyílt az ég
Már amikor megszületett
S mikor megkeresztelkedett.
6 Igazság volt a gyümölcse
Bár a keresztet viselte
Önként vette ezt magára
Isten ártatlan Báránya.
7 A föld legnemesebb fája
Eljutott más fa sorsára
Isten tette Õt próbára
És erõsen megtépázta.
8 Kérdezed annak az okát
Hogy Isten bûntelen Fiát
Aki neki olyan drága,
Miért küldte a világba?
9 Tudd a feleletet erre:
Mert a föld minden embere
Ki gyökerestõl megromlott,
csak bûnös gyümölcsöt hozott.
10 A kivágásra megérett!
- Így szólt róla az ítélet.
Ne foglalja el hiába
Ezt a földet száraz fája!
11 Jézus megszánta az embert
És türelemért esdeklett
A bûnt mind magára vette,
Amely az embert terhelte.
12 Mikor a testbe öltözött
És a keresztfán gyötrõdött,
A száraz fa gyökerére
Akkor hullott rá szent vére.
13 Míg Õ ártatlanul szenved,
A bûnös nyer új kegyelmet,
Míg róla a lomb leszakad,
A száraz fán friss rügy
fakad.
14 Az Istennek dicsõsége
Akkor szállott le népére,
Mikor Jézus a kereszten
Meghalt nagy engedelmesen.
15 Szegény ember! Könnyelmûen
Keresi szenvedélyesen
A nap múló élvezetét
S bûnnel terheli meg lelkét.
16 Nem hiszi, hogy Alkotója
Ha eljõ a végsõ
óra,
Számonkéri minden tettét,
Valamint egész életét.
17 Gondolj a zöldelõ fára,
Annak szomorú sorsára!
Jézusod sok szenvedése
Lett a te szíved reménye.
18 Lelkem! Isten tekint most rád,
Szeretettel hajlik hozzád
Ez érthetetlen türelem
Legyen számodra intelem.
19 Éktelen száraz fa vagyok
És olyan sok bajt okozok
De Te, nagy irgalmassággal
Boríts el lomb-koronáddal.
20 Ha a halált elszenvedtem
És keresztemet letettem,
Fent, a mennyei ösvényen
Valóra válik reményem.
21 A zöldelõ fa hajtása
Lesz hitem vándor-pálcája
És amikor elepedek,
Gyümölcsöt e fáról
szedek.
22 Ha engem fájdalom roskaszt,
Te szereteteddel fogadsz
Meggyógyítasz irgalmaddal,
Mennyei gyöngy-harmatoddal.