KÉSZÜLÕDÉS HÚSVÉTRA

 

     Anna és barátnõje Zsóka elhatározták, hogy idén húsvétkor saját maguk által festett hímes tojással emelik az ünnep hangulatát, ezzel lepik meg a családot és barátaikat.
    A konyhaasztalon hatalmas fazékban fõtt tojások, egy kisebb kosárban Zsóka által hozott kifújt tojások várták az „öltöztetést", mellettük  a festéshez való kellékek sorakoztak. A két nõ izgatottan látott munkához.
    - Milyen szép is ez az ünnep! - szólalt meg Anna. -  Sokan a karácsonyt tartják a legszebb ünnepnek, pedig a húsvét is csodálatos hiszen ami a keresztyénségben Jézus feltámadásának jelképe, az az õsi természeti népeknél új év kezdetének ünnepe.
    - Innen erednek a régi magyar népszokások? - kérdezte Zsóka.
    - Igen, némelyek ma is élnek, csak éppen nem tudatosan csináljuk, nem tudjuk az eredeti értelmét.
    - Mire gondolsz?
    - Például eleinknél a tavaszi általános tisztogatáshoz hozzátartozott, hogy néhány területen a kígyókat, békákat és más alkalmatlan állatokat hangos szóval, lármázással ûzték ki a házból.
    - A házból? - rémüldözött Zsóka.
    - Hitük szerint ezek a bûnök megtestesülései voltak. Nagypénteken folyóvízben fürödtek, hogy egész évben frissek, egészségesek maradjanak. Ez még megtisztító, bajelhárító szerepet is játszott.
    -  Sosem gondoltam volna erre.
    -  A határkerülésnek is jelentése volt. - folytatta Anna -  „A székelyeknél húsvét szombatján este összegyûltek a legények és ifjabb házasok, hogy a határt megkerüljék, a határhalmokat megújítsák, a forrásokat megtisztítsák, a mezõkre áldást és az égi csapások elhárítását kérjék."
    - Milyen érdekes! Na és a locsolással mi a helyzet?
    - Húsvéthétfõn, amit néhol „vízbehányó" hétfõnek neveztek, a legények a leányokat a kútnál, vagy a patakban vederszámra locsolták, hogy el ne hervad-janak, más helyen azért, hogy pártában ne maradjanak. A leányok tojással váltották ki magukat, illetve hálából adták a legénynek.
    - Sajnos mára többnyire csak a bûzös pacsuli maradt.
A két nõ gondolataiba mélyedve dolgozott tovább, majd Zsóka törte meg a csendet:
    - Emlékszem gyerekkoromban, ilyenkor tavasszal gyakran énekeltük:
 

    - Ez a mátkálás-komálás. Nagyon szép szokás volt ez is. Szintén az újévi ünnepkörhöz tartozott, Általában a húsvét utáni vasárnap volt az ideje. Ilyenkor a fiatalok életre szóló barátságot kötöttek, testvérré fogadták egymást, tojás ajándékozásával pecsételték meg, komatálat küldtek. Más helyeken fûzfagallyakból font koszorún keresztül megcsókolták egymást és azután átadták a tojásokat. A testvérré fogadás, a felavatás már a honfoglaló õseinknél is ismert volt.
Zsóka kedvtelve nézegette a kezében lévõ piros tojást és a ráfestett mintát.
    - Miért  piros többnyire?
    - Nos, a piros szín jelképezi az életet, a vért, a melegséget, a termékenységet, egyszóval õsidõk óta ez az élet színe.

    - Ezek után gondolom a motívumok sem véletlenek.!
    - Jól gondolod. Ezeknek is megvolt a maga jelentése, amit még eleink igen jól ismertek. Az „életfa", az élet, a lét szimbóluma, amit a népmesékben égigérõ paszulyként ismerünk, szintén a honfoglalás elõtti idõk sámánhitéig vezethetõ vissza. A rajta lévõ ágak, a „létra fokai", amin keresztül az ember megpróbál a világosság felé jutni.
    - És ez a hullámos minta?
    - A vízminta. Mint õselem jelképezi az élet folyójának vizét.
    - Akkor a virágoknak is külön jelentése van?
    - Igen, a naprózsa a kör teljességét szimbolizálja, a világon a  legegyetemesebb szimbólum, az egység szimbóluma, a rossz kizárása. Megtalálható az évszakok váltakozásában, a Nap „járásában" a természet körforgásában, a sejt formájában... A szárnyas napkorong alakja, a napot, mint tovaszálló madarat ábrázolja, ami minden este meghal, és minden reggel megszületik Lehetne még sorolni a sok csodálatos jelentést.
A húsvéti ünnepnek pedig nem is lehetne méltóbb jelképe, mint a tojás. Az állandó megújulás, a termékenység, az újjászületés szimbóluma, az élet kezdete, az élet csírája.
    - Azt hiszem most már egészen másképpen látom az egész ünnepet. - mondta Zsóka megilletõdve a hallottaktól, és egy kifújt tojás után nyúlt.
    - Biztosan be akarod festeni azt is ? - tudakolta Anna.
    - Igen, hiszen azért hoztam.
    - De hiszen ez üres!
    - Persze, mert kifújtam a belsejét.
    - Hát nem érted? - kérdezte szelíden Anna. - Megmaradt ugyan a forma, de elveszett a tartalom!
    - Így tovább tárolható. - próbált meg érvelni Zsóka.
    - Nos igen, ez jellemzõ a mai felfogásra: a praktikusság, a mûtojások. A forma a lényeg, tartalom nélkül. - válaszolta Anna ironikusan. -  Csak azt nem vesszük észre, milyen sérülékeny ez a külsõ burok.
    - Az által, hogy a színt és a mintákat ráfestjük a tartalom kívülre kerül - próbálkozott tovább erõtlenül Zsóka.
    - Ez a világ másik tévedése! A tartalmat nem lehet kívülre tenni, az csak egy máz! A forma a tartalom kivetülése.
Zsóka kivett a fazékból egy fõtt tojást is, és ahogy a kezében tartotta rámosolygott Annára.
    - Már értem. Külsõre ugyanolyan, mint a másik de ennek súlya van, míg te üres tojás „Megmérettél és könnyûnek találtattál"

 Appeltné Szigeti Beáta
 
Vissza a címlapra