Anna és barátnõje Zsóka
elhatározták, hogy idén húsvétkor saját
maguk által festett hímes tojással emelik az ünnep
hangulatát, ezzel lepik meg a családot és barátaikat.
A konyhaasztalon hatalmas fazékban fõtt
tojások, egy kisebb kosárban Zsóka által hozott
kifújt tojások várták az „öltöztetést",
mellettük a festéshez való kellékek sorakoztak.
A két nõ izgatottan látott munkához.
- Milyen szép is ez az ünnep! - szólalt
meg Anna. - Sokan a karácsonyt tartják a legszebb ünnepnek,
pedig a húsvét is csodálatos hiszen ami a keresztyénségben
Jézus feltámadásának jelképe, az az
õsi természeti népeknél új év
kezdetének ünnepe.
- Innen erednek a régi magyar népszokások?
- kérdezte Zsóka.
- Igen, némelyek ma is élnek, csak
éppen nem tudatosan csináljuk, nem tudjuk az eredeti értelmét.
- Mire gondolsz?
- Például eleinknél a tavaszi
általános tisztogatáshoz hozzátartozott, hogy
néhány területen a kígyókat, békákat
és más alkalmatlan állatokat hangos szóval,
lármázással ûzték ki a házból.
- A házból? - rémüldözött
Zsóka.
- Hitük szerint ezek a bûnök megtestesülései
voltak. Nagypénteken folyóvízben fürödtek,
hogy egész évben frissek, egészségesek maradjanak.
Ez még megtisztító, bajelhárító
szerepet is játszott.
- Sosem gondoltam volna erre.
- A határkerülésnek is
jelentése volt. - folytatta Anna - „A székelyeknél
húsvét szombatján este összegyûltek a legények
és ifjabb házasok, hogy a határt megkerüljék,
a határhalmokat megújítsák, a forrásokat
megtisztítsák, a mezõkre áldást és
az égi csapások elhárítását kérjék."
- Milyen érdekes! Na és a locsolással
mi a helyzet?
- Húsvéthétfõn, amit
néhol „vízbehányó" hétfõnek neveztek,
a legények a leányokat a kútnál, vagy a patakban
vederszámra locsolták, hogy el ne hervad-janak, más
helyen azért, hogy pártában ne maradjanak. A leányok
tojással váltották ki magukat, illetve hálából
adták a legénynek.
- Sajnos mára többnyire csak a bûzös
pacsuli maradt.
A két nõ gondolataiba mélyedve dolgozott tovább,
majd Zsóka törte meg a csendet:
- Emlékszem gyerekkoromban, ilyenkor tavasszal
gyakran énekeltük:
- Ezek után gondolom a motívumok sem
véletlenek.!
- Jól gondolod. Ezeknek is megvolt a maga
jelentése, amit még eleink igen jól ismertek. Az „életfa",
az élet, a lét szimbóluma, amit a népmesékben
égigérõ paszulyként ismerünk, szintén
a honfoglalás elõtti idõk sámánhitéig
vezethetõ vissza. A rajta lévõ ágak, a „létra
fokai", amin keresztül az ember megpróbál a világosság
felé jutni.
- És ez a hullámos minta?
- A vízminta. Mint õselem jelképezi
az élet folyójának vizét.
- Akkor a virágoknak is külön jelentése
van?
- Igen, a naprózsa a kör teljességét
szimbolizálja, a világon a legegyetemesebb szimbólum,
az egység szimbóluma, a rossz kizárása. Megtalálható
az évszakok váltakozásában, a Nap „járásában"
a természet körforgásában, a sejt formájában...
A szárnyas napkorong alakja, a napot, mint tovaszálló
madarat ábrázolja, ami minden este meghal, és minden
reggel megszületik Lehetne még sorolni a sok csodálatos
jelentést.
A húsvéti ünnepnek pedig nem is lehetne méltóbb
jelképe, mint a tojás. Az állandó megújulás,
a termékenység, az újjászületés
szimbóluma, az élet kezdete, az élet csírája.
- Azt hiszem most már egészen másképpen
látom az egész ünnepet. - mondta Zsóka megilletõdve
a hallottaktól, és egy kifújt tojás után
nyúlt.
- Biztosan be akarod festeni azt is ? - tudakolta
Anna.
- Igen, hiszen azért hoztam.
- De hiszen ez üres!
- Persze, mert kifújtam a belsejét.
- Hát nem érted? - kérdezte
szelíden Anna. - Megmaradt ugyan a forma, de elveszett a tartalom!
- Így tovább tárolható.
- próbált meg érvelni Zsóka.
- Nos igen, ez jellemzõ a mai felfogásra:
a praktikusság, a mûtojások. A forma a lényeg,
tartalom nélkül. - válaszolta Anna ironikusan. -
Csak azt nem vesszük észre, milyen sérülékeny
ez a külsõ burok.
- Az által, hogy a színt és
a mintákat ráfestjük a tartalom kívülre
kerül - próbálkozott tovább erõtlenül
Zsóka.
- Ez a világ másik tévedése!
A tartalmat nem lehet kívülre tenni, az csak egy máz!
A forma a tartalom kivetülése.
Zsóka kivett a fazékból egy fõtt tojást
is, és ahogy a kezében tartotta rámosolygott Annára.
- Már értem. Külsõre ugyanolyan,
mint a másik de ennek súlya van, míg te üres
tojás „Megmérettél és könnyûnek
találtattál"