Dr. Lampérth Gyula igazgató

Önéletrajza

 

     1950. január 12-én születtem Téten, Gyõr-Moson-Sopron megye mintegy ötezer lelket számláló falujában. Ott kereszteltek, ott is konfirmálkodtam 1962-ben és házasságot is ott kötöttem 1974-ben.
     Szüleim mindketten evangélikus parasztcsaládból származtak. Édesapám a téti termelõszövetkezet nyugdíjasa, állattenyésztési brigádvezetõ, egy ideig fõállattenyésztõ volt. Õ a Pápai Református Kollégiumban érettségizett. Apósom is, bár õ katolikus. Édesanyám a Gyõri Vízgazdálkodási Társulat fõkönyvelõ helyetteseként ment nyugdíjba. Egy húgom van, õ az Országos Mûemléki Felügyelõségen dolgozik, osztályvezetõhelyettes építészmérnök.
     Általános iskolába Téten jártam, annak elvégzése után a Gyõrött levõ Hild József Építõipari Technikumba iratkoztam be. Ott is érettségiztem jeles eredménnyel 1968-ban. Akkor még nem tudtam, hogy építész végzettségemet a Líceum épületének, a diákotthonnak és az „Eötvös"-nek az átépítésekor hasznosíthatom majd. A tanári pálya jobban vonzott mint az építészet, ezért jelentkeztem az ELTE TTK matematika-fizika tanári szakára. 1973-ban végeztem matematika-fizika-ábrázoló geometria szakos középiskolai tanárként jeles diplomával. Negyed éves koromtól 1977-ig óraadó voltam az ELTE TTK Ábrázoló- és Projektív Geometria Tanszékén. Az Egyetemen a Matematika-Fizika Szakcsoport, majd az egész TTK Tudományos Diákkörének titkára voltam. Negyedéves koromban fél évet Moszkvában töltöttem harmadmagammal, egy középiskolában tanítottam is fizikát, természetesen oroszul.
     Az egyetem befejezése után 1973-tól 1977-ig az ELTE Ságvári Endre Gyakorló Iskolájában tanítottam. Most újra Trefort Gimnázium. Ezt követõen kerültem az ELTE Tanárképzõ Fõiskolai Karára. Elõször tanársegéd, majd adjunktus, 1989-tõl pedig docens voltam. 1985. és 1988. között tudományos továbbképzésen vettem részt, amelyet végbizonyítvánnyal fejeztem be.
     1974-ben megnõsültem, feleségem Bányász Mária soproni lány, postáscsalád gyermeke. Õ a Liszt Ferenc Zenemûvészeti Fõiskolán végzett középiskolai énektanár és karvezetõ szakon 1977-ben. Azután a Bem József Óvónõi Szakközépiskolában tanított 1991-ig, Sopronba költözésünkig. Jelenleg a Zsámbéki Katolikus Fõiskolán adjunktus és a Líceumban félállásban énektanár. Mindkét nõvére zongoratanárnõ. Öt gyermekünk van. Tünde 1975-ben, Gyula         1977-ben, Ildikó 1978-ban, Levente 1981-ben, Fanni pedig 1985-ben született. Feleségem katolikus, mindkét templomban volt esküvõnk. Lányaim katolikusok, fiaim evangélikusok. A három nagyobb gyermekünk már egyetemista illetve fõiskolás, a két kicsi licista.
     Több évig tartó munkával, szüleink segítségével, egyetemi és természetesen OTP kölcsönnel     1977-ben sikerült saját lakásba költöznünk Budapesten. 1985. és 87. között a lakást bõvítettük a ránk esõ padlástér beépítésével. Az OTP kölcsöntartozásunkat 1991. februárjában kiegyenlítettük.
     Egyetemi éveim alatt bekapcsolódtam a tudományos munkába is. Komolyabban azonban csak a Fõiskolára kerülésem után kezdtem dolgozni. 1984-ben avattak természettudományi doktorrá, az értekezésemet a formális nyelvek elmélete témakörben készítettem el. 1982-ben orosz nyelvbõl felsõfokú, 1988-ban angol nyelvbõl alapfokú  nyelvvizsgát tettem.
     Az Evangélikus Gimnázium ügye már régen foglalkoztatott, még mielõtt az hivatalosan felmerült volna. E témában néhai Káldy püspök úrtól kihallgatást kértem még 1984-ben, õ fogadott is, de nem sok bíztatót mondott. A Budapesti Evangélikus Gimnázium indulásakor 1989-ben adtam is be pályázatot tanári állásra, óraadóként szerettem volna dolgozni, de úgy nem alkalmaztak.
     1991. július 1-jétõl a Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium (Líceum) igazgatója vagyok Sopronban, attól az idõponttól, amelyikkel iskolánk 43 éves állami iskolai lét, a „harmadik számûzetés" után visszatért az Anyaszentegyházba. Azóta a négyosztályos gimnázium nyolcosztályos résszel bõvült, a négy- és nyolcosztályos részben is nemzetiségi csoporttal. Egy évig, az 1996/97. tanévben, az Eötvös József Evangélikus Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskolát is igazgattam, szintén a „visszatérés" után. Sikerült ott a gimnáziumot megmenteni, és az 1997/98. tanévben már 2 nagyobb létszámú szakközepes és 1 kisebb gimnáziumi osztály indult, továbbá az érettségire épülõ ún. HÍD program is.
     Sopronban a bánfalvi paplakban lakunk, egyházunk sokat költött rá, de még így sem éri el a budapesti lakásunk szintjét; az összkomfortos, itt szénnel fûtünk, nincs csatornázás (derítõ van) és nincs gáz sem (csak palack), sajnos, ez kicsit nehezíti az életünket.