Huszár László
Szomorú esszé-vers
milyen bölcs lett volna isten
ha idejekorán elmondja a fáknak
milyen időkben milyen virágot teremjenek
hallgassanak szélre árvízre napra
ne csak a maguk módján végezzék dolgukat
ha hívő lettem volna
ma lennék hitetlen
ha gazdag lettem volna
halnék temetetlen
milyen bölcs lett volna isten
ha elmondja végre mindenkinek
hogy féregből csoda-lepke mégsem lehet
egyetlen tévedése volt csupán
a pondróból rajzó lepke-fellegek
ha árva lettem volna
már hontalan lehetnék
ha néma lettem volna
ma színész lehetnék
milyen bölcs lett volna isten
ha szőrős dombok gyönyöre
nem az örök túlélés hevéről dalol
ha mindenki tudja első korty tejében
saját halálát ízleli valahol
ha olcsó lettem volna
ma drágán lennék kapható
ha gyáva lettem volna
az most sem gyónható
milyen bölcs volna isten
ha nem disney módra
gyűjtögettetné édeskés szeretet-seregét
és minden színét váltó mondat
a gyűlölet lángjában porrá ég
ha bűnös lettem volna
most sem lennék csaló
ha cinkos lettem volna
most sem lennék áruló
milyen bölcs is isten
hogy a hitet néha hitetlenekre hagyja
és a halhatatlanság erdeiben bujdokol
mint elrejtett akna
ami lehet hogy nincs sehol
de ha mégis felleled -
már soha meg nem tudod
volt-e istened
Huszár László
Ajánlás Jászberényi Sándornak
barátom rég tudom
kicsi a világ
keresed te is
keresem én is
szép dulcineát
de csak homokba
rajzolt por-jelek
és szánkat szárító
sirokkó délibáb
lehet, hogy nincsenek
szép dulcineák?
lelkedben képe
ólomszoborrá
nehezül
ő sokasodik
s te maradsz
egyedül
ha fátylas menetben
szép hintók ölében
látni véled végre
önmagának
csak sajátarcod láttad
arca nincs
szép dulcineának
mint ahogy
halálra öleled
teherbe mégsem
ejtheted
igazi dulcineák
csak istentől
fogannak gyermeket
de ha sorsodban
már minden ajtó
szélesre tárva
akkor is
azért is
csak várjál
örökké
szép dulcineára
Copyright 2000., ISE, Sopron