Szemelvények a VÁRhely 1997/4. számából

HÁRS ERNŐ

Novemberi bordal

Vivát Bacchus, Bacchus éljen,
dér csillog a venyigéken,
s hideg futkos hátamon.
Késő ősz van, s hogyha nyersen
csikorog is tőle versem,
érte rágalom ne éjen,
még kevésbé szánalom.
Eladó az egész világ,
fusson, akinek nincs bora,
Zsiványok és haramiák,
s óvatos gyávák tábora!
Húzd rá, cigány, megittad az árát!
Elillant évek szőlőhegyén
rég megfakultak a kokárdák,
csak pár tépett szegénylegény
maradt meg mint madárijesztő
a rossz évezredet rekesztő
utolsó évek küszöbén.
De azért telve még a kádak,
s a pincék mélyén forr a must;
s ha a reményünk tán soványabb,
nem adjuk fel az ősi jusst.
Kell, hogy kijusson még a nedvből,
az égiből mindenkinek,
s majd a mámor tüzében eldől
fakaszt-e bennünk még hitet.

Egy pohár bor a hazáért
meg nem árt,
ha nincs készpénz, van utánvét,
hogy valami halovány fényt
a dicsőségből, mi eltűnt,
örökségül visszanyerjünk,
s apák helyett unokákként
enyhítsük a honfi-kárt!

Kicsi ország Magyarország,
benne mégis sok a borzsák,

s mindenkinek ad innia
Tokaj, Eger, Pannónia,
meg a síkvidéki homok.
Lehetetlen elsorolnom,
kocsmák, csárdák és klastromok
hány torkának nyújt flastromot
a zavarba ejtő bőség.
De hol mérce a minőség,
mindig helyt fog állni Sopron.
Hagyjátok hát meglocsolnom
kékfrankossal most a torkom,
s poharamat utána,
mint valaha Thule királya
dobta övét a zajgó tengerárba
a búcsútól csöppet megilletődve
belevetnem az örvénylő időbe !
 


 HUSZÁR LÁSZLÓ

Új Betlehem

hová hová mentek
három pásztorok
a csillag nem vezet
a csillag ácsorog

az elszürkült égen
a jászlak szögletében
már nem remény terem
porlik eke és értelem

a kút mélyére kell
most leszállni érte
hogy elérjen minket
a csillagok fénye

                  mellékdal

                           aranyaitokat széfekbe teszik
                           tömjénetek füstjét
                           magukra veszik
                           új heródesek.
 
 


HAJNAL LÁSZLÓ GÁBOR
A várakozás véget ért
 (filmnovella)  -  részlet

A RENDORTISZT megtorpan a vérrel összefröcskölt fürdőszoba küszöbén. "Forró víz … érvágás... Seneca..." motyogja, oda sem figyelve a mögötte toporgó idős asszonyra, aki hangtalanul nyeldesi könnyeit. A nyomozó alapos kíváncsisággal néz körül a lakásban: műterem, falszélességű, befelé dől? ablakkal. A hosszú asztalon festékesdobozok, pálinkás-, boros-, sörös üvegek, valahol a középtájon gyékénykosárban kenyér. Pár méternyire a festőállványtól vörös bársonnyal borított dobogó, amin úgy hever az eredetileg fehér, de összemaszatolt köpeny, mint a több sebtől haldokló jegesmedve.
Fölemeli: a jobb zsebben kulcscsomót és kéztörlésre használatos rongyot talál. A másikban semmi. Odalép az ajtó melletti függönyhöz, félrehúzza. hálófülke, amit a jókora francia ágy szinte teljesében elfoglal, oldalt szekrény. Kinyitja: néhány kopottas öltöny, vasalatlan ingek, a polc belső részén két könyv. Régi kiadású Biblia és bőrkötésű Első oldalán fénykép: szikár termetű katonatiszt, mögötte a távolban cirill betűs városnevet jelző tábla, az úton tankok vonulnak.A következő lapokon kusza, lassan javított sorok. A nyomozó olvasni kezd.
 


                  RÓNAY LÁSZLÓ

Egy indulatos író két arca
Vallomás Thurzó Gáborról   -  részlet

   Személyes elfogultság nélkül aligha érdemes portrét készíteni, írni. Thurzó Gábor nagyon közel állt hozzám, s a halála után megismert, másoknak írt leveleinek bizonysága szerint ő is szeretett engem, a "kis Rónayt', mellesleg a keresztfiát. Élete végéig  ragaszkodott is e szerepéhez. Keresztvíz alá tartott, elmondta helyettem a keresztségi fogadalmat, és mindig a jóra vezérelt. Vannak, akik haraggal, gyűlölettel gondolnak rá, mert akkor volt elemében, ha indulatokat kavart, én azonban jó embernek ismertem, ilyeténképpen őrzöm emlékezetét, s legnagyobb örömömre szolgál, hogy ezt szép, beleérző írások - például Tarján Tamásé - idézik, mert igazán jó művei nem hullottak ki az utókor szigorú rostáján.
   Egy író  gondolkodásmódját, a valósághoz való viszonyát, bizonyos mértéki  témáit és írásmódját is meghatározza környezete, otthona, életformája. Kivált, ha olyan szívósan ragaszkodik mindehhez, mint Thurzó a Belvároshoz. Szeretett utazni, világot látni, de a tékozló fiú mozdulatával mindig megtért a Váci utcába, ajándékokkal, praktikus tárgyakkal felszerelkezve. Ezeket átvitte "anyához", akinek akkor is hű és engedelmes fia volt, amikor a szigorú, kemény pékasszonyt már ágyához kötötte betegsége. Gyönyörű kötelék fűzte őket egymáshoz. Azok az öregek, akik magányosan, szomorkodva,  várakozva könyökölnek mesteri tárcáiban az ablakpárkányra,  jórészt , anya" alakmásai
 


VARGHA ZSUZSA
Egy kiállítás kép(telenség)ei   -  részlet
Jubileumi őszi Tárlat a Festőteremben

   Intermezzo

   Ali bácsi téli kabátban festőállvánnyal, ecsetekkel, festékkel és egy dunsztos üveggel állított be szombat délután. Meg sem állt a középső szoba ablakáig. Zakója belső zsebéből két fél literes flakont vett elő és forró vizet kért bele. Közben beállította az állványt, pontosan szemben a Lőverek karcsú vonalán a Károly kilátóval, az ablak alatt pedig a szánkózó gyerekek. A középső szoba hófehér kályháját csak ritkán fűtöttük, ezért Ali bácsi, hogy ne fázzon, zsebre rakta a forró vizes üvegeket és nekiállt festeni. Akvarellt persze. Én meg azt gondoltam, na, ez azért mégiscsak valami. Az elkészült kép mostanság biztosan valamelyik soproni lakás falát díszíti, egy valódi Mühl Aladár alkotás a szánkózó gyerekekről.


CS.VARGA ISTVÁN
Korzenszky Richárd  naplómomentumáról  -  részlet

Negyedszázados tanári, évtizedes gimnáziumi igazgatói gyakorlat után, 1989. és 1991. között a Pannonhalmi Főapátság perjeli tisztségét töltötte be, miközben a Magyar Katolikus Egyház minisztériumi képviselőjeként is munkálkodott. 1öö1-től az egyházi iskolák újraalakulását, a Katolikus Iskolák Főhatóságának ügyvezető elnökeként segítette. 1994-ig, a kormányváltásig a Művelődési és Közoktatási Minisztériumban miniszteri biztosként dolgozott.
Hivatalvállalásának legfőbb indítéka a katolikus szellemiségű, vagyis egyetemes igényű oktatás és nevelés, a keresztény hagyomány, a humánum és a magyarságtudat őrzése. Tanári habitusa, felelősségtudata, minőségigénye példaértékű. Oktató- és nevelőmunkájának eredményességét a kegyelemben, a személyiség autonómiájában megélt fegyelmezett élet biztosította. Nagyon érti és szereti hivatását. Számára az "Ora et labora" és az "..et docete" követelménye, a bencés ideál, a OAX jegyében az imádság és a munka jelenti az életté vált eszményt. Hivatásának tartalma: az Isten- és emberszeretet. Legfőbb munkája az Opus Dei, vagyis az istentisztelet. A Regula, a külső és belső rendteremtés kódexe szerint "...mindenkinek részt kell venni egymás és mások megszentelésében...a testvérek közösségében..."