Várszegi Asztrik(pannonhalmi főapát): Édesanyám ágán családunk negyedíziglen soproni. Egyetemista koromban egy dolgozatomat a népszavazásról írtam. Az események számomra nem a múltat mesélik, a történelem életem része, mert születésemtől érettségiig éltem ott. A legnagyobb tisztelettel, hűséggel és hálával gondolok azokra a polgárokra, diákokra, katonákra, s a nagyszüleimhez hasonló egyszerű emberekre, akik a maradásra szavaztak. Szülőházam az Előkapu ötben volt. Hazafelé mindig elolvastam a Tűztorony címerének feliratát. Civitas fidelissima. Hűség. E szó hallatán sokan a szívük táján érzett melegségre, jó érzésre gondolnak. Felnőtt ember számára a hűség akarati és érzelmi döntés, egy értékrend fontosnak, drágának, értéknek tartását, megtartását jelenti.Nehézségek és megpróbáltatások árán is kitartani mellette.

Zentai László (író, újságíró): Van egy történetem a szavazással kapcsolatban. Azon a dicső napon a cenkiek is szavaztak. Déli tizenkét óra előtt pár perccel, a szavazó urnák lezárása előtt történt, hogy egy úr érkezett öles léptekkel magyaros mentében, és közölte, szavazni szeretne. A szavazóbizottság elnöke az ívről fel sem nézve kérdezte az érkező nevét. Az azt mondta: Széchenyi István. Az elnök erre felkapta a fejét, s közölte: ilyen név nem szerepel a listán, s különben is, Széchenyi már meghalt. A mentés magyar azt válaszolta: ez igaz uram, de én nem az élők, hanem a holtak nevében jöttem voksolni.

Kováts Adél (színész): Mai szemmel és ésszel is nagyon büszke vagyok a nyolcvan évvel ezelőtt szavazó polgárokra. Meggyőződésem, az ember sohasem veszítheti el az identitását. Az anyanyelv, a család, a haza minden korban meghatározó jelentőségű, számomra ez az alapkötődés lelkileg és erkölcsileg egy-aránt jelentőségteljes. A hűség, a kötődés, fontos. Szárnyalni sem lehet gyökerek nélkül. Elszakíthatatlan szálak fűznek Sopronhoz, pedig nem ott születtem, s tizen-nyolc évesen elkerültem onnan, ám ha megkérdezik, honnan származom, azt mondom soproni vagyok.

Biczó Tamás (tanár): A szülőváros mindig erős kötődést jelent, számomra is ezért kedves Sopron. Ami nekem már fel sem tűnne, arra az ide érkező barátaim hívják fel a figyelmet. Sokszor mondják, hogy ilyen gyönyörű várost még nem láttak. Mint egy ékszerdoboz. És ami most az ünnep kapcsán valóban lényeges, az Sopron történelme, amellyel én gyakran foglalkozhatok. Kovács Tamás (diák): Alapjában véve ez a város jó hely, tiszta, jó a közbiztonság. Ami nem igazán tetszik, az a külföldiekkel teli diszkó, ahonnan kiszorítják az alternatív zenéket. Ez azért nem ok arra, hogy elhagyjam Sopront.

Kovács Miklósné(vasúti alkalmazott): Nyugodt hely, szebb és barátságosabb, mint más városok. Az állomás is rendezettebb. Meg azért kedvelem, mert a szülővárosom. Kiss János (könyvelő): Talán az élet az, ami szeretnivalóvá teszi. A nyüzsgés, az emberek kedvessége.

Németh Sándorné (fodrász): Én nem itt élek, de a gyerekeimhez gyakran jövök. Ezért is szeretem Sopront. Szép ez a hely, mindig szívesen sétálgatunk a belvárosban.

Kondor László (eladó): Egyszerűen szép! Miért is szeretheti az ember a városát? Itt születtem, ez a hely ad munkát. Néha csendes, né-ha zajos, ezért aztán nem unalmas.

Gálos Andrásné (nyugdíjas, volt postaigazgatósági dolgozó): Diákkorom óta, 1953-tól élek Sopronban, és már nem is mennék el innen. Szeretem ezt a várost, amit lehet, megteszek érte.

Bősze Márta (virágkötő): Az én városom sokkal szebb, mint a többi. És a bel-város, annak igazi hangulata van.

Varga Árpád (előadó): Nem itt születtem, de örülök, hogy ide vetett a sors. Jól érzem magam Sopronban, szeretem a hangulatos kis bel-városi utcákat, az ismerősöket. Nekem ennyi elég.

Horváth Károlyné (ügyintéző): Jó Sopronban élni. Lehet, hogy megszokás kérdése, de én akkor is szeretem. Már így is gyönyörűitt minden, de ha az önkormányzat még tovább szépíti, az még jobb lesz.

Németh Teréz (élelmiszerbolti eladó): Nem szeretnék máshol lakni. Itt mindent megtalálok, amire szükségem van. Nem azért szeretem, mert sok a látnivaló, vagy annyira szép, ez az érzés belülről jön.

Orbán Mihály (technikus): Itt születtem, minden ideköt, egész eddigi életemet itt töltöttem. Házat építettem, itt van a családom, itt is maradok. 
Horváth Károly (vállalkozó): Szerintem ez a legjobb hely a világon, ennél jobb és szebb város nincs is.

Molnár Gergő (hardware technikus): Nekem igazából mindegy, hol élek, de haza mindig szívesen jövök.

Rohonyi Gábor(filmrendező): Hogy hova tartozzon Sopron, abban az időben, nagy horderejű és jelentőségű kérdése volt. A szavazást követően joggal érdemelték és kapták meg a nem várt ajándékot, a Civitas fidelissima kitüntető címet. Az utóbbi időben felhígult a város lakossága, nem érzem elég intenzívnek sem a kulturális életét, sem a hazafiasságát. Ma már nem tartom különbnek más városbeliekénél. Érzésem szerint, ha Sopron lakosságát ma kérdeznék meg, Ausztriára szavaznának, mert – sajnos – az embereket manapság a pénzen kívül semmi más nem érdekli, s az osztrákok jobban élnek. Szeretem Sopront, de a szüleimen kívül alig akad számomra ma már vonzerő. Ha megkérdezik, honnan jöttem, azt mondom, Pécsett születtem, Sopronban tanultam és éltem.

Büki Attila (író, költő): Meggyőződésem, ha ismét szavazásra kerülne Sopron sorsa, a maik elődeikhez méltón cselekednének. A fogyasztói társadalom csapdája érzésem szerint nem képes elferdíteni az emberek érzéseit, identitástudatát. Hiszem, hogy a jobb lét, a jólét reményében nem adnák fel hazájukat. A hűség fogalmát elég nehéz néhány szóval elmondani. Azonban számos Sopronban született, éltíró, költő, képzőművész fejtette ezt ki művében, ezekből gyönyörűen kirajzolódik, hogy a hűség többet jelent puszta szónál. A hűségben nem csupán a kötődés, a ragaszkodás jut kifejezésre, benne van, hogy otthon vagyunk, helyünk van a világban.