Suba János:

A határvonal politikai kijelölését (delimitációját), részletes kitűzését, határ-kövekkel való állandósítását, a határvonal térképezését, a határokmányok elkészítését a Szövetséges és Társult Hatalmak által létrehozott nemzetközi határmegállapító, úgynevezett „határrendező bizottságok" végezték 1921-1925 között.

1. A HATÁRMEGÁLLAPÍTÓ MUNKA ELVEIT SZABÁLYOZÓ DOKUMENTUMOK 7.7. A trianoni békeszerződés

A legfontosabb dokumentumok az 1920. június 4-én Trianonban aláírt békeszerződés cikkelyei voltak. Ebből is a 27. cikk határozta meg Magyarország új határvonalát. Ez a határleírás, valamint az ennek kiegészítéséül szolgáló 1:1000000 méretarányú térkép - amelyet a 28. cikk rögzít -, igen nagy általánosságban jelzi a határvonal menetét, még pedig oly módon, hogy a szövegi részben Ausztriával szemben hét szakaszban, a Szerb-Horvát-Szlovén állammal szemben 13, Romániával szemben öt, Csehszlovákiával szemben 27 szakaszban állapítja meg a határvonalat. A határszakaszok leírását azzal kezdi, vagy fejezi be, hogy a ...helyszínén megállapítandó vonal, vagy a helyszínen megállapítandó pontig. Vagyis ennyiszer szerepel a békeszerződésben a „helyszínen megállapítandó vonal" kifejezés. E szöveg is utalt rá, hogy a békeszerződés életbelépése után a leírt határvonalat a terepen kell megállapítani, delimitálni.

A határvonal részletes megállapítását a békeszerződés 29. cikke a bizottságokra bízza, amelyek a Szövetséges és Társult Hatalmak és az érdekelt államok képviselőiből állnak, amelyet szintén törvénycikkek szabályoztak. (A 42., 46., 50. és 71. cikkelyek.)

A békeszerződés 30. cikke a vízfolyásról van szó. A 34. cikk pedig azt a fontos rendelkezés tartalmazza, hogy a határköveket egymástól „látótávolságnyira" kell elhelyezni. Ezt a kikötést fontossá teszi az a körülmény, hogy kedvezőtlen terepalakulat esetén sűrűn kellett a határköveket elhelyezni, ami jelentékenyen megnövelte a határkijelölés és felmérés költségeit. A határ-megállapítás költségeit az érdekelt államok - a 29. cikk szerint - közösen viselték. A 35. cikk megállapítja, hogy a határrendezésre vonatkozó végleges jegyzőkönyveket, térképeket, és egyéb dokumentumokat három eredeti példányban kell kiállítani.

7.2. A „Millerand levél”

A magyar kormány számára a legfontosabb dokumentum - amely bizonyos mérvű mozgásszabadságot biztosított részére - a Szövetséges és Társult Hatalmak válaszának kísérő levele a magyar békedelegáció elnökéhez, az úgynevezett „Millerand levél" (vagy másképpen „Kísérőlevél") volt, amelyet Alexandre Millerand francia miniszter-elnök a békekonferencia, elnöki minőségben írt alá. Ez a levél tulajdonképpen a trianoni határok bizonyos mérvű „revízióját" helyezte kilátásba"... A helyszínén megejtett vizsgálat esetleg szükségessé fogja tenni, hogy egyes helyeken a szerződésben megállapított határt áthelyezzék...ha a határmegállapító bizottságok...úgy vélik, hogy a szerződés intézkedései...valahol igazságtalanok,... módjukban lesz erről jelentést tenni a Nemzetek Szövetsége Tanácsának. Ebben az esetben a Szövetséges és Társult Hatalmak hozzájárulnak, hogy ha az egyik érdekelt fél kéri, a Szövetségek Tanácsa felajánlhassa jó szolgálatait abból a célból, hogy az eredeti határt, ugyanazon feltételek mellett, békés úton megváltoztassa ott, ahol ennek megváltoztatását valamelyik bizottság kívánatosnak mondja."

1.3. Nyílt utasítások a határmegállapító bizottságok részére

A harmadik dokumentum: a Nagykövetek Tanácsa által kiadott nyílt utasítások a határbizottságok részére a kísérőlevél értelmében való eljárásra. Ebben általánosság szintjén szabályozták a határmegállapító bizottságok szervezetét, jogkörét, működésének elveit. Az utasítás műszaki részében pedig a határkitűző munkálatok menetét, munkamódszerét, dokumentumait,

1.4. Pótutasítások a magyarországi határmegállapító bizottságok részére

Később - a felmerülő problémák megoldására - szükségessé vált egy a Pótutasítások a magyarországi határmegállapító bizottságok részére című utasítás kiadása is. Ez 1921. június 3-án kelt A legfontosabb rendelkezései a következők voltak: „...Elvileg a határt a helyszínen kell megvonni, úgy, amint a békeszerződés megállapította, semmi szín alatt nem szabad ... a határmódosításoknak olyan természetűnek lenniük, hogy lényegében kérdésessé tegyék a szerződésben leírt vonalat." Az utasítás szabályozza azt is, hogy mikor és milyen feltételek esetén lehet a Nagykövetek Tanácsához fordulni.

2. A POLITIKAI HATÁRMEGÁLLAPÍTÁS MENETE 2.7. Előzmények

A békeszerződés megkötésével kapcsolatos előkészületek, és az ebből fakadó feladatok végrehajtásával a magyar kormány már 1918 óta foglalkozott. A miniszter-tanács 1919. szeptember 30-i értekezletén elhatározta Béke Előkészítő Iroda felállítását.

A M. Kir. Külügyminisztérium már 1920. elején a békeszerződés tárgyalására vonatkozó teljes anyagnak gyűjtésére CHOLNOKY Jenő egyetemi tanár vezetése alatt egy tudományos osztályt állított fel. Ez az osztály a határkérdésre vonatkozó összes anyagot később az egyes magyar delegációk között szétosztotta.

A békeszerződésből következő határkérdések ki- és feldolgozására, a határmegállapító munkálatok előkészítésére gróf CSÁKY Imre vezetésével egy „határmegállapító irodát állított fel a magyar kormány. Ennek az irodának volt a feladata a szomszédos államokkal kapcsolatos és eldöntendő határkérdésekben a magyar érdekeket képviselni. Az irodában kidolgozott tervek szerint a határ-megállapítás kérdésének lebonyolítása teljesen a polgári hatóságok feladata lenne, a katonai szervek - a Honvédelmi Miniszter, és a vezérkar főnöke - esetenként az egyes felmerülő kérdésekben képviselőjük útján foglalnának állást. Ezzel szemben a Nagykövetek tanácsa 1921. június 21-én a párizsi magyar képviselőhöz intézett jegyzékében kijelentette, hogy haladéktalanul meg kell tenni az intézkedéseket a határmegállapító bizottságok megalakítására és csatolta az összes határmegállapító bizottságok számára az 1920. július 22-én kiadott utasításokat és az 1921. június 3-án a magyar határmegállapító bizottságok számára elfogadott pótutasításokat.

Az „Utasítások" II. A. c. pontja kimondta, hogy biztosok és amennyire lehetséges helyettes biztosok csak törzstisztek lehetnek, vagy ezekkel egyenrangúak. Ezért magyar részről katonatiszteket neveztek ki a határmegállapító bizottságok magyar delegációinak élére, a magyar-osztrák határmegállapító bizottságba: KERESZTES Arthur vk. ezredes.

A miniszterelnök tehermentesítésére létrehozták a Határmegállapító Központot, amelynek vezetője gróf Csáky Imre lett, és a négy magyar határmegállapító bizottság volt alárendelve. A kinevezett határmegállapító biztosok tájékozást gróf CSÁKY Imre irodájától kaptak. Az iroda személyzetéből állították részben össze delegációjukat. A határ-megállapítást érintő elvi döntéseket a miniszterelnök tartotta fent magának. A határmegállapító bizottságok anyagi ellátását pedig a honvédelmi miniszter és pénzügyi miniszter intézte, az egyes tárcák alkalomadtán való bevonásával.

2.2. A határmegállapító bizottságok felállítása

A határmegállapító bizottságok „nem érdekelt" tagjai az angol, francia, olasz és japán megbízottakból, valamint határszakaszonként az „érdekelt államok" delegációiból (csehszlovák, román, jugoszláv, osztrák) és a magyar delegációból, valamint a megfelelő segédszemélyzetből állt fel.

A magyar-osztrák határmegállapító bizottság 1921. július 27-én Grazban tartotta meg alakuló ülését. Tagjai a következők voltak: a nem érdekelt államok képviselői részéről: JOCARD André francia tüzér őrnagy, a bizottság elnöke, CRAVEN Arthur ezredes, angol biztos, CALMA Enrico őrnagy, olasz biztos, YAMAGOÜTCHI vicomte vk. ezredes, japán biztos. Az érdekelt államok képviselői: NEUGEBAUER István dr. miniszteri tanácsos, osztrák biztos. Magyar részről KERESZTES Artúr vk. ezredes, majd később báró VILLANI Frigyes dr. I. oszt. köv. tanácsos, majd TRAEGER Ernő miniszterelnökségi osztálytanácsos volt. A biztosok mellé megfelelő segédszemélyzet volt beosztva. A magyar biztosok vezetése alatt segédbiztosokból, műszaki és iroda-személyzetből állították össze az egyes bizottságok magyar delegációját. A katonatisztek mellett a külügyminiszter a külügyminisztérium állományából minden delegációba egy-egy képviselőjét rendelte ki. A bizottságok feladata két részből állt: a politikai határmegállapításból (delimítációból), vagyis tárgyalások, javaslatok, ellenjavaslatok útján a bizottságoktól „Magyarországra nézve a legkedvezőbb döntéseket kieszközölni", és műszaki részből, vagyis a döntés után a szükséges háromszögelésekkel, fel-mérésekkel kapcsolatban a határvonal terepen való kijelölése, kicövekelése, a rendszeresített határkövek felállítása és az „Utasítások”-ban előírt térképek és egyéb határ-okmányok elkészítése.

3. A magyar-osztrák HATÁRMEGÁLLAPÍTÓ BIZOTTSÁG MŰKÖDÉSE

3.1. A határvonal kijelölése

A bizottság a helyszíni szemlék megtartása és a két delegáció nagyszámú beadványainak áttanulmányozása után a javaslatok felett 1922. márc. 28.-án tartott ülésén döntött. A szavazás alá bocsátott vonalat a nem érdekelt biztosok állapították meg, és ez nem fedte sem a magyar, sem az osztrák javaslatokat.

A M-0 HMB is a „Kísérőlevél” az „Utasítás" és a „Pótutasítás" alapján dolgozott. Azonban első helyen mérvadó tényezőként a „Velencei egyezmény" határozatai szerepeltek. Ezért a M-0 HMB. munkálatainál különleges elbánás alá esett a Sopron város és környékét képező határrész, amelyet az 1921. október 13-ai Velencei jegyzőkönyv szerinti népszavazás alkalmából Magyarországhoz visszacsatoltak. A népszavazási terület határait a Velencei jegyzőkönyv pontosan körülhatárolta. Ezen a szakaszon az 1921. július 3-ai „Utasítás"-nak a Népszövetség elé terjeszthető javaslatokra vonatkozó rendelkezéseit nem alkalmazták. A Nagykövetek Tanácsának 1921. december 15-ei határozata értelmében, csak az utasítások azon rendelkezéséi a mérvadóak, amelyek értelmében a bizottság végérvényesen dönt a határvonalról, és a megállapítást csak tudomásulvétel végett terjesztik be a Népszövetséghez. A velencei egyezményben Ausztria kötelezte magát, hogy „amennyiben ez lehetséges, a szövetségközi bizottság határozataiba beleegyezik. Amennyiben Ausztria kénytelen lenne fellebbezni, kijelenteni, hogy a népek szövetsége által javasolt megoldást elfogadja". Ezzel Ausztria jogérvényesen előre elkötelezte magát a népszövetségi döntés elfogadására. Ezen rendelkezésből a magyar fél felfogása szerint az is következik, hogy a Népszövetség a magyar-osztrák határmegállapítási javaslat felett - tekintettel a velencei egyezmény idézett cikkelyére - mint teljhatalmú bíró dönt. Erre való tekintettel a magyar kormány kérte, hogy a magyar-osztrák HMB. javaslatait a többi HMB. javaslataitól különítsék el, és tegyék lehetővé sürgős tárgyalását.

3.2. A politikai határ-megállapítás (delimitáció)

A magyar-osztrák határt három szakaszra osztották fel. A magyar biztos szakaszonként egy-egy, tehát három javaslatot nyújtott be a bizottsághoz, amelyekben az Ausztriának ítélt 342 község közül 96 községet kért visszacsatolni, amelyek lakossága 79823 fő, szemben az Ausztriának ítélt terület 344260 fő összlakosságával. A bizottság a három javaslatot elfogadta, s ezek a „Pótutasítások" 3. bekezdése értelmében a Nép-szövetség tanácsa elé kerültek döntés végett A HMB. 1922. március 28-án hozott és

részletesen megindokolt határozatait Jocard őrnagy a HMB. elnöke személyesen vitte el Párizsba, s azokat március 30-án a nagykövetek tanácsának titkárságánál beadta.

Szeptember 1-jén tárgyalták meg a magyar-osztrák határszakaszt, a két fél újból ismertette kormánya álláspontját. A tanács elhalasztotta a döntéshozatalt. Szeptember 17-én titkos ülésen hozta meg a döntést, amelyet a szeptember 19-i nyilvános ülésen már nyomtatásban kiosztott. A Népszövetség Tanácsa az első javaslatot elvetette, a második és harmadik javaslaton pedig módosításokat hajtott végre. A magyar megbízott ezt tudomásul vette, hiszen amikor a magyar kormány a döntést kérte, eleve alávetette magát a határozatnak.

A magyar-osztrák határon 1923. január 10-én vették át a nyolc vas vármegyei községet (név szerint: Kisnadra, Nagynadra, Alsócsatár, Felsőcsatár, Németkeresztes, Magyarkeresztes, Pornóapáti és Horvátlövő), amelyek a Nemzetek Szövetsége Tanácsának 1922. szeptember 19-én hozott döntése alapján visszakerültek Magyarországhoz. 1923. március 8-án, illetve 9-én kapták vissza a Rendek és Rőtfalva községek helyett Magyarországhoz visszacsatolt Olmód és Szentpéterfa községeket. A határbizottságnak azt a javaslatát, hogy a Moson megyei szakaszon Pomogy községet Magyarországhoz csatolják vissza, hogy így elkerüljék a Rába árterületének kettészakítását, a Tanács el-vetette. A Nagykövetek Tanácsa által 1922. február 8-án kiadott pótutasítások alapján a HMB. további jogi jegyzőkönyvekkel igyekezett legalább némileg enyhíteni azokat a visszásságokat, amelyeket a határvonalnak - a határmenti gazdasági érdekek figyelmen kívül hagyásával történt igazságtalan megállapítása - okozott. Számos ilyen jegyzőkönyv készült.

A M-0 HMB. működéséről elmondhatjuk, hogy a határmegállapítás folyamán visszakerült 21563 kat. hold 800 öl és 5854 fő. Határmegállapítás címén még többletként 19756 kat. hold és 5383 fő jött hozzá. A soproni népszavazáskor 44628 kat. hold és 50020 fő került vissza Magyarországhoz. Összesen 64383 kat. hold, 55403 fő volt a politikai határ-megállapítás eredménye.

A műszaki munkálatok menete 3.4.1. A határvonal szakaszbeosztása

Az egész határvonalat három szakaszra osztották fel, és külön e célra tervezett határkövekkel választották el. Az „A" szakasz a köpcsényi hármas országhatártól Fertőrákos, Fertőmeggyes, Illmicz községek Fertő-tavában levő határpontjáig terjedt. Innen az „Írottkő"-ig húzódott a „B" szakasz az „Írottkő”-től a tókai 380. magassági pontig (a déli hármas országhatárig) a „C' szakasz.

E szakaszokon belül 1-től kezdve folytatólagos számozással átlagosan 100 méterre egymástól álltak a közönséges határkövek.

A munkafolyamatok legcélszerűbb megszervezésére és a helyszíni költségek arányos elosztása céljából minden egyes szakaszt hat alszakaszra (jelölésük római szám I-VI.) osztottak.

Az alszakaszokban felváltva működtek a magyar és osztrák felmérési osztályok oly módon, hogy az egész határvonal felét magyar, másik felét osztrák mérnökök dolgozták fel. A páratlan számú I., III., V. alszakaszokban a magyar műszaki delegáció, páros számú 11., IV., VI. alszakaszokban az osztrák delegáció dolgozott.

3.4.2. A határvonal megállapítása térképen

A határvonal menetét a HMB. a munkáját szabályozó utasítások szerint állapította meg. Az érdekelt hatalmak a határvonal tanulmányozása céljából a HMB. elé javas-latot tettek, külön-külön, vagy esetleg közösen. Ez írásos szövegből, valamint meg-felelő méretarányú térképből és statisztikából állt. A határvonalat a műszaki biztos irányításával rávezették az 1:25.000 és az 1:2.880 méretarányú térképszelvényekre, a már megállapított határt tussal, a megállapítandó szakaszokat irónnal.

3.4.3. A határbejárás

A határvonal helyszíni megállapítása a térkép alapján a határbejárás keretében történt meg. A határbejáráson a felmérési osztályvezetőkön (mérnökön) kívül az illető község elöljárósága és az érdekelt birtokosok vettek részt. Ők a határbejárás időpontját hirdetmények útján tudták meg, legkorábban három nappal a bejárás előtt.

Ha a birtokoson nem tudtak megegyezni a birtokhatárban, a két mérnök a kataszteri térkép alapján tűzte ki a határvonalat. Minden határbejárásról mindkét állam nyelvén jegyzőkönyvet vettek fel, amely tartalmazza a határvonal rövid leírását, a kitűzött és megállapított határvonallal egyetértő jelenlévő birtokosok neveit, a meg nem jelent birtokosokat és azon birtokosok neveit, akiknek birtokhatárait - a birtokosok megegyezése nélkül - a mérnökök tűzték ki.

A bejárásról a mérnökök leadták a bejárási jegyzőkönyvet, az összes idézések igazolásait, és fel nem használt meghatározásokat. A bejárási jegyzőkönyvből határleírási jegyzőkönyvet és bemérési kézikönyvet szerkesztettek, amelyek minden későbbi munkának az alapvető okmányait képezték.

3.4.4. A határvonal ideiglenes kitűzés

A határvonal kitűzését a magyar és az osztrák mérnökök közösen hajtották végre. A határkő helyéül választott minden ponton 100 cm hosszú, 10-15 cm átmérőjű keményfa karót vertek le 70 cm mélyen. A karók felső felületén szakasz- és sorszámot égettek be. Azokat a karókat, amelyek szakasz- vagy főköveket jelöltek, vörös festékcsíkkal különböztették meg.

A mérési adatokat külön erre a célra rendszeresített mérési kézikönyvbe írták, amelyeket mind a két mérnök aláírt. A karók helyzetét a kataszteri térképre is rávezették.

A határvonal minden irányváltoztatását karókkal jelölték meg. Valamint minden, a határt keresztező, vagy vele csatlakozásban lévő természetes, vagy mesterséges terep-vonalat (utak, vízfolyások, vasutak, megye, járás, község határ, stb.). A határkarók összlátására nagy gondot fordítottak. Távolságuk a terepviszonyoktól függött, általában 100 m volt. A kitűzésnél az utasítás előírásait szigorúan be kellett tartani. Az ily módon jóváhagyott vonalakat alszakaszonként egyminőségű kővel, az osztrákoknak kiutalt alszakaszban terméskővel, a magyaroknak utalt alszakaszban pedig műkővel állandósították. Az állandósítás után történt meg a határvonal műszaki szempontból való vizsgálata, amikor a két műszaki biztos bejárta és kölcsönösen összegyűjtötte a határvonal azon részeit, amelyek technikai szempontból kifogás alá estek. A javításokat elvégezték.

Az állandósítás megtörténte, számozása és bizottsági jóváhagyása után a határkövek helyzetének bemérése történt meg. A munkálatok szakaszonként egy magyar és egy osztrák felmérési osztály végezte északról dél felé haladva. A határpontok a háromszögelési hálózatba bekapcsolt sokszögmenetekkel lettek meghatározva. A sokszögmenetek mérését az 1908. évi sokszögellési utasítás szerint hajtották végre. A magyar sztereografíkus és hengervetület középső rendszerén, derékszögű összrendezőkkel történő meghatározáshoz a határkövek közötti távolságot acél mérőszalaggal, a kövek által be-zárt szögeket pedig teodolittal mérték meg.

3.4.5. A határvonal térképezése

Közvetlenül a mérések után az 1:2880 méretarányú határtérképek 100-100 méteres széles sávban történő szerkesztése céljából - indokolt esetben tachimetrikus eljárással -a határra csatlakozó részletek bemérése történt meg. A határvonal mentén lévő fontosabb tárgyakat - épület, kőfal, kút kereszt, kémény, községi és egyéni birtokhatár, valamint jellegzetes művelési ág határ - mérték be. A különösen fontos terepalakulatokat és tárgyakat - major, vasút, műút - 200 m-re egészítették ki. Ez a nem érdekelt hatalmak kérése volt. A részletfelvételt a felvételi előrajzlapon szerkesztették meg. A „részletfelvétel adatai alapján a Magyarországon használatos kataszteri szelvényezés rendszerében 1:2880 méretarányú határtérképmű szerkesztendő meg a HMB. Utasítása szerint”. A térkép szerkesztése a magyar felmérési utasítás előírásai szerint történt meg. A magyar politikai és katonai vezetés nem tartotta szükségesnek a huszonötezres térképek helyszíni megújítását (reambulálását). Egyrészt a békeszerződés 34. és 35. cikkelye nem utal e méretarányú térképek helyesbítésére, másrészt pénzügyi takarékossági megfontolásokból. A térképmegújítás az osztrák delegáció kérése volt. Ugyanis az olasz-osztrák határon 500 m-es sávban végrehajtották az 1:25000 méretarányú térképhelyesbítést.

A térképek reambulálása a határvonal mindkét oldalán 200-500 m-es szélességben történt, grafíkus úton, mérőasztalos eljárással. Grafikus úton ellenőrizték a háromszögelési és egyéb fontos pontokat, különösen a csatlakozó pontokat és a főköveket. A helyesnek talált ponttal kiegészítették. Ezután a részletek ellenőrzése, a síkrajz felmérése és a magasságok mérése történt meg. A szintvonalakat 5 méterenként rajzolták ki. Az új részleteket piros színnel, a kihagyandó részleteket sárgávaljelölték.

3.4.6. A magyar-osztrák határvonal határokmányai

A Nagykövetek Tanácsa által jóváhagyott új országhatár leírása és térképen való rögzítése során a következő dokumentumok keletkeztek:

1.) Térképek: a.) Három db. 1:200000 méretarányú térképszelvénybe a határvonal piros vonallal berajzolva. b.) 10 db. 1:75000 méretarányú térképszelvénybe a határvonal piros vonallal berajzolva és a íőkövek számával feltüntetve. c.) 13 db. 1:25000 inéretarányú határvonalat ábrázoló térképmű, a határvonaltól mindkét oldalon 1-1 km távolságra helyszínelve. A határvonal piros vonallal feltűntetve, a főkövek számozva. d.) 1:2880 méretarányú határtérképmű 180 szelvénye.

2.) Határleírás: a.) Általános határleírás 1:200000 méretarányú térképekkel. b.) részletes határleírás a határtérképekkel együtt alszakaszonként 18 füzetben három (francia, német,magyar) nyelven.

Ezen kívül a HMB. francia nyelvű zárójelentését és az elosztót mellékelték a felterjesztett dokumentumokhoz.

A magyar delegáció ezen dokumentumokat elosztó szerint 1924. augusztusában szétküldte. Azon kívül az egyes hatóságok részére tájékoztatás céljából elkészítette a határvonal háromszögelési hálózat vázlatát, a sokszögmenetek kitűzési vázlatát, az összes számítási jegyzőkönyvet, statisztikai kimutatást, stb.

Az elosztóból kitűnik, hogy teljes sorozatot minden határokmányból csak az Országos Levéltár, a Miniszterelnökség, a Külügy- és a Belügyminisztérium kapott. A többi minisztérium, a határmenti megyék közigazgatási apparátusa (alispánok, járási szolgabíró hivatalok), katonai, csendőri, vámőrkerületi parancsnokságok, pénzügy-igazgatóságok, földmérési felügyelőségek, térképtár, Háromszögelő Hivatal szerepelnek az elosztón. Ezen kívül még több intézet, hivatal, határszéli város is kapott határ-dokumentumokat. Például a soproni evangélikus líceum könyvtára.

A magyar-osztrák HMB. a határ-megállapításra vonatkozó végleges jegyzőkönyvek, térképek és okmányok aláírása után 1924. augusztus 18-án feloszlott.

4. A HATÁROKMÁNYOK JELLEMZÉSE 4.0. A határjelölése a topográfiai térképeken

A térkép egyik információja a határ. A természetben ennek töréspontjait határjelek testesítik meg, amelyet a térképen isjelölnek. A határjeleket kis kiterjedésű pontszerű jelformákkal ábrázolják. E jelforma kis kiterjedése és változatossága lehetővé teszi, a határjelek és háromszögelési pontok (típus) minőség szerinti ábrázolását. A határvonalat (alaprajzhű) vonalszerű elemekkel ábrázolják. Így a határvonalak méretarányosan visszaadhatók, ez lehetővé teszi az egzakt kartometriai munkákat (pl.: a távolság- és területmérést). A határtérképek - a térképek osztályozásában - a tematikus tér-képek csoportjába tartoznak, vagyis egy meghatározott célból egy adott szempont szerint készülnek. A tematikus térképek osztályozásában a határtérképek a történeti térképek (4.), politikatörténeti térképeinek (4.6.) a történeti határkijelölések és határfelmérések térképeit (4.6.5.) alkotják.

4.1.Határtérképek

4.1.1. 1:2880 méretarányú térképmű szelvényei

A magyar-osztrák határt 180 térképszelvény fedi le, amelyek számozása folyamatos és északról dél felé halad.

Az 1:2880 méretarányú térképmű jelmagyarázata ugyanaz, mint a többi határtérkép esetében. A határjelek fajtaja öt: birtokhatárjelek régi községi, vagy uradalmi határhalom, birtokhatárkő, határkő. A háromszögelési pontok hat jellel vannak ábrázolva. Állami-, községi- és birtokhatár, a földterület határa és földrészlet.

A térképmű két vetületben készült. Az A szakasz I-VI. alszakasza és a B. szakasz I-V. alszakaszai sztereografíkus vetület Budapesti rendszerben, a B. szakasz VI. alszakasza és a C. szakasz I-VI. alszakaszai hengervetület középső rendszerében készültek. A térképek egyszínűek, fekete 79x53 cm nagyságúak.

4.1.2. Az 1:25000 méretarányú áttekintő térképmű

Az 1:25000 méretarányú térképmű jelmagyarázata magyar és német nyelven készült el. Ami szembetűnő, az a topográfíai elemek gazdagsága. Ez nem meglepő, hiszen kiépült kultúrtájon kellett a határvonalat kijelölni és ábrázolni. A 49 elemből álló jelmagyarázatból 13 a közlekedéssel, nyolc a földhasznosítással foglalkozik, míg öt a határvonal futását kettő a határjeleket ábrázolja. A térképek egyszínű fekete 79x53 cm nagyságúak.

4.1.3. A határszakaszok szöveges leírása

Az osztrák határszakasz szöveges leírását alszakaszonként készítették el, vagyis 18 db.-ból áll. Három - magyar, német és francia - nyelven készült el, amelyeket távolról a fedőborító színéről lehet megismerni.

A határleírás felépítése a következő: a címlap belső oldalán egy 1:75000 méretarányú térképkivágat van, amelyen a határvonal folytonos pirossal, és a főkövek számával van rányomva. Ez a térképkivágat egyébként az 1:75000 méretarányú határvonalat ábrázoló térképszelvényekkel megegyezik.

Az általános megjegyzésben a határjelek típusát, elhelyezését ismertetik. Utána határszakaszra vonatkozó határmegállapítás dokumentumaiból részletek, ezek a békeszerződések határleírásai, esetenként a Nagykövetek Tanácsának döntései, valamint a HMB. azon ülésének dátuma, amelyen ezen határvonalat megállapították. A határvonal részletes leírásánál egyik oldalon a határvonal futása vázlaton rögzítve. Másik oldalon táblázatos formában a határjelek száma, jellege, anyaga, elhelyezése és egymástól való távolságuk m-ben, törési szög a határjeleken. Utána a határvonal leírása a következő határjelig, és hogy mi képezi a határvonalat. Ezután a határjelek összrendezői, és tengerszint feletti magasságuk, valamint a megjegyzés rovat szerepel még.

Az Állami Térképészet szerkesztő osztálya 1931-ben a határ-megállapítás felmérési anyaga alapján kb. ±1 km pontossággal megállapította Magyarország határhosszát. Magyarország trianoni határhossza összesen 2266 km 297 m±1009 m volt. Ebből a magyar-osztrák határszakasz 375 km 517 m-rel részesült. (Az A szakasz hossza: 108 km 607 m., B szakasz: 126 km 366 m., C szakasz 140 km 544 m volt.)

A trianoni határok - különösen áll ez az osztrák szakaszra - lényegében mind a mai napig időtállónak bizonyultak, néhány intermezzo értékű zavaros, rövid periódust leszámítva.