A KARÁCSONYI ÜNNEPKÖR
A karácsonyi ünnepkör az adventtal kezdődik, melynek első napja az András-naphoz (nov.30.) legközelebb eső vasárnap. Ettől kezdve tilos volt minden hangos zenés szórakozás.
Karácsony estéjén a fenyőfákon kigyúlnak a gyertyák. Örvendező gyerekek, boldog felnőttek állják körül, az emberek szíve megtelik szeretettel.
December 6-a Miklós napja. A Miklós napi ajándékozás hazánk nagy részében újabb keletű, csupán Nyugat-Magyarországon terjedt el korábban osztrák hatásra.
A Luca-nap (dec. 13.) a Gergely-féle naptárreform előtt az év legrövidebb napja volt, erre a napra esett a napforduló.
Maga a Lucia (Luca) név is a latin fény szóval (lux) áll kapcsolatban. Lányoknak, asszonyoknak tilos volt ilyenkor dolgozniuk, mert akik dolgoztak, Luca megbüntette.
A karácsony az egész világon az öröm, a szeretet, a béke, a gyermekkor, a család, az otthon ünnepe. De mit is ünnepelünk karácsonykor, és hogyan változott ez az ünnep az elmúlt évezredek során?
Karácsony napján már az ókorban is ünnepeltek az emberek. Ez a nap a téli napforduló időpontja.
A karácsony szó azt jelenti: átlépő, forduló. Ekkor ünnepelték a Nap születésnapját. Az ókori ember a Napot istenként tisztelte. A IV. századtól Jézus születésnapját ünnepelik karácsonykor a keresztények. Ez a kereszténység legnagyobb ünnepe. A XVII. századtól lett a család ünnepe.
A magyar népnyelv december huszonötödikét nagykarácsonynak, január elsejét kiskarácsonynak nevezi.
A karácsonyfa-állítás szokása hazánkban csak egy évszázada tart. Ezt megelőzően életfát, termőágat állítottak, ami az évről-évre megújuló természet jelképe volt. Bizonyosan gyakorlati okai vannak, hogy éppen a fenyő, mint karácsonyfa terjedt el, de a népmondákban ezt csodálatos eseményeknek tulajdonították. Az egyik monda szerint, mikor Jézus a Földön járt, a gonosz emberek miatt bujdosnia kellett. Egyszer üldözői elől egy sűrű lombú fa alá menekült, de a fa rászólt: menj innen, mert ha itt találnak, engem is elpusztítanak! Így utasította el a többi fa is. Végül a fenyőfához ért. Ennek alig volt lombja, de az ágak elrejtették a menekülőt. Jézus így szólt a fenyőfához: soha ne hullasd le a leveledet! Akkor is virulj és zöldülj, amikor a többiek levéltelenül sorvadoznak! Te légy a legdélcegebb, a legszívósabb minden társad között, s élj meg mindenütt! Légy az emberek öröme, és emlékezetemre rajtad gyújtsanak karácsonyi gyertyát!
A díszítés is nagy változásokon ment át az évszázadok során. Régebben már karácsony előtti hetekben hozzáláttak az asszonyok a mézeskalácsfigurák sütéséhez. Ősztől gyűjtötték a szép piros almákat, arany és ezüstpapírokba csomagolták a diókat, színes papírfüzéreket készítettek, házilag főzték a szaloncukrot, maguk öntötték a gyertyákat.
December 26-27.-én köszöntik az Istvánokat és Jánosokat. Tekintettel arra, hogy e két férfinév igen népszerű hazánkban, az István- és János-napi köszöntés a karácsonyi ünnepi ciklus fontos része: baráti ünneplő alkalom, mikor az ismerősök meglátogatják egymást és a terített asztal mellett elszórakoznak.
December 31. - Január 1.
A január 1.-i évkezdet a Gergely-féle naptárreform (1582.) óta vált általánossá, véglegessé 1691-ben. IX. Ince pápa tette meg e napot a polgári év kezdetévé. A régi időszámítás szerint december 25-e volt az új év első napja.
Az Óévet hatalmas lárma, zaj, kolompálás közepette búcsúztatták el. Ami az év első napján történik a néphit szerint később az év során újra megismétlődik. Ezért az emberek, hogy az egész évi jó szerencsét biztosítsák, igyekeznek csupa kellemes dolgot cselekedni: vidáman, rakott asztal mellett, baráti társaságban lépnek az új évbe, minden jót kívánnak egymásnak.
Újév napján disznót kell enni, mert az a házba túrja a szerencsét, tilos viszont tyúkot enni, mert az a szerencsét kikaparja.
Január 6. Vízkereszt: A karácsonyi ünnepkör záró napja. Ekkor kell leszedni a karácsonyfát.