Pedig a karácsonyfa állításának szokása egyáltalán nem régi legalábbis ebben a mai formájában nem.
A fák szerepe a különbözõ ünnepek során minden népnél nagy volt. A magyar népi hagyományokban a karácsonyi életfa vagy termõág tekinthetõ a karácsonyfa elõdjének, amelyet a mestergerendára függesztettek. Más ünnepek alkalmából is díszítettek fel fákat, például tavasz köszöntésekor májusfákat. Ezek jelentése a természettel, az élet megújulásával állt kapcsolatban.
A fa sok más jelentést is kapott, amit részben a vallási hagyományok, részben a sokféle jelképes értelmezés indokolt.
Mivel a karácsony Jézus ünnepe, néhány Jézussal kapcsolatos, bibliai eredetû magyarázat alapján is értelmezhetjük a karácsonyfa jelképét. Az egyik ilyen szerint ez a fa Jézus családfája. Nem véletlenül hozzák kapcsolatba a bibliai tudás fájával, hiszen karácsony napja a naptár szerint Ádám és Éva napjára esik. A paradicsomi fa azután szerepet kapott Jézus történetében is, mivel állítólag ebbõl ácsolták a keresztet, amelyre felfeszítették. Ezek a legendák, amelyek a fa születését, jelentését magyarázzák. De vajon hol, ki állított elõször karácsonyfát?
Mivel a karácsonyfa-állítás, amely a 17 században terjedt el, német eredetû szokás, igen valószínü, hogy eredetét egy régi germán hiedelemben kell keresnünk.
A németek elképzelése volt, hogy a téli napforduló idején a gonosz szellemek, démonok, a halottak szellemei kiszabadulnak, s szabadon csatangolnak a világban. E gonosz kísértetektõl csak az védi meg az embert, ha az élet örökzöldje, a fa alá húzódik.
Az elsõ történelmileg is megalapozott adat 1605-bõl származik, s egy strasbourg-i polgár jegyzeteiben találták. Arról ír, hogy városában akkoriban az a szokás terjedt el, hogy az emberek fenyõfákat állítanak, amelyeket gyümölcsökkel, papír kivágásokkal, aranyláncokkal és édességgel díszítenek. Ez a leírás gyertyákat még nem említ, ezek csak késõbb kerültek a fákra. Minden, ami a karácsonyfát díszíti, a gyertyák is jelentést hordoznak: a téli napfordulókor feltámadó fényt s a fény hozóját, Jézust jelképezték. Régen a fa tetejére általában csillagot tûztek, amely a háromkirályoknak utat mutató betlehemi csillag utóda lett.
Így alakult ki tehát a fa s annak legrégibb díszei. De maga a karácsonyfa-állítás szokása is sokat változott az idõk során. Részletesen legelõször egy 1737-ben készült wittembergi könyvben írták le.
Podmaniczky Frigyes ezt állítja, hogy édesanyja honosította meg a kis karácsonyfák állítását Magyarországon. A kutatások szerint elõször Brunszvik Teréz, az elsõ magyarországi óvoda megalapítója állított karácsonyfát 1824-ben Magyarországon.
Annyi bizonyos, hogy nálunk csak a múlt század második felében kezdett igazán elterjedni ez a szokás, a bécsi udvar ösztönzésére elõször a nemesi családoknál. Csak a század végén került karácsonyfa a módosabb polgárok, majd a gazdagabb parasztok házába, akik követni akarták a magasabb osztályok példáját. A parasztok körében csak most ebben a században, sok helyen csak a felszabadulás után lett általános. Ugyanezt az utat járta be más országokban is, és azokban is, amelyek a déli féltekén lévén, nyár közepén ünneplik a karácsonyt.
Van, ahol az a hiedelem, hogy a karácsonyfát magát is az ajándékozó földöntúli lény hozza.
A fa beszerzése és elõkészítése a közös karácsonyi készülõdés része.
A hagyomány változása érvényes a díszekre is.
