Korondi F. János: Karácsonykor Karácsonykor, ha megbékül a lélek,         minden ember újra testvéred.         A jó, mert jó, a bûnös mert gyenge,         S nem vetsz követ az ingedre.         Karácsonykor, ha visszanézel,         keserûségét és szánalmat érzel,         hogy nem volt erõd többet tenni,         társaidat jobban szeretni.         Karácsonykor, egy fenyõgalyban         szólal meg a lélek, s halkan         Suttogja el a titkot:         újra születik, Aki itt volt. Juhász Gyula: Betlehemes ének        Ó, emberek, gondoljatok ma rá,        Ki Betlehembe született az este        A jászol almán, kis hajléktalan,        Szelíd barmok közt, kedves bambinó.        Ó, emberek, gondoljatok ma rá:        Hogy anyja az Úr szolgáló leánya        És apja ács volt, dolgozó szegény,        S az istállóban várt födél reájuk.        Ó, emberek, gondoljatok ma rá,        A betlehemi kisded jászolára,        Amely fölött nagyobb fény tündökölt,        Mint minden várak és kastélyok fölött.        Ó, emberek, gondoljatok ma rá,        Ki rómaihoz, barbárhoz, zsidóhoz,        A kerek föld mindegyik gyermekéhez        Egy üzenet jött: Szeresetek!

Nagy Gáspár: Hótalan a hegyek inge   Ez a tél még megváltatlan,                  nincs rá mentség; fehér paplan.                  Se hó, se hold nem világol -                  amíg fölragyok a jászol.                  Hordjuk szívünk szakadatlan,                  kormos arcot száz darabban.                  Nincs ajándék, semmi tömjén -                  rí Boldizsár, Menyhért meg én.                  Az indul el akaratlan,                  kinek angyala jelen van.                  Hótalan a hegyek inge-                  el kell étnünk Betlehembe. József Attila:        Karácsony   Legalább húsz fok hideg van,   Szelek és emberek énekelnek,    A lombok meghaltak, de született egy    ember,    Meleg megvetõ hitünkrõl   Komolyan gondolkodnak a földek,   az uccák biztos szerelemmmel   Sietõ szíveket vezetnek,    Csak szomorú szereter latolgatja,    Hogy jó most, ahol nem vágtak ablakot,    Fa nélkül is befûl az emberektõl;   De hová teszi majd a muskátlikat?    Fölöttünk csengõn, tisztán énekel az ég    S az újszülött rügyezõ ágakkal   Lángot rak a fázó homlokok mögé.