A december

4. Borbála.
Bányászok, tüzérek, és várak védőszentje. Ekkor teszik vízbe a
“Borbála - ágat" cseresznye- ,barack- vagy mandulagallyacskát, ami ha karácsonyig kivirágzik,
akkor a leány biztos férjhezmenetelre számíthat.

6. Miklós.
A gyermekeket megajándékozó Mikulás alakjának a magyarság körében kevés hagyománya van, német területről származik.

13. Luca.
A Gergely- féle naptárreform előtt az év legrövidebb napja volt.
Ekkor kezdik készíteni a Luca-széket, amelyet 13 nap alatt, 13 féle fából kellett elkészíteni úgy, hogy mindennap dolgozni kellett rajta valamit. Elterjedt szokás még a Luca-napi búzahajtatás és a Luca-kalendárium készítése.

31. Szilveszter
Az év legvidámabb éjszakája, az első évezred végén élt Szilveszter pápa ünnepe. Az év végi mulatozást már a rómaiak is megtartották december 27.-én, a híres Szaturnáliákon. Ezen az éjszakán eltemetik az óesztendőt és különböző varázslásokkal igyekeznek megtudni mit hoz az Újév. Legismertebb az ólomöntés, amikor a friss öntés formájából jósolnak: vagy a gombócfőzés, amikor papírszeletekre férfineveket írnak, ezeket gombócokba dugva forró vízbe dobják, s amelyik legelőbb a víz színére emelkedik, az lesz a neve a leány jövendő férjének.

A karácsony

Karácsony (incarnatio Verbi = az Ige megtestesülése, Isten Fia emberré tétele) Jézus születésének az ünnepe.

Ünneplése a nyugati egyházban 350 körül kezdődött, ez időben mindössze annyit jelentett, hogy ünnepi istentiszteletet tartottak a templomban. Azután a jelentősége és súlya gyorsan növekedett, és még az ókor vége előtt teljesen egyenrangú ünnep lett a húsvéttal.

Karácsony jelképei:

A jászol: A karácsonynak nem a fenyőfa a legősibb jelképe, hanem a jászol. Ez lett a legbeszédesebb szimbóluma a karácsonyi eseményeknek, mely Isten érthetetlen, felfoghatatlan nagy szeretetét hirdeti. Csakhamar elterjedt a “betlehem” felállításának szokása, a szent esemény szobrokkal való megelevenítése. A betlehemek készítése templomokban és családi otthonokban egyaránt elterjedt.

A karácsonyfa: A karácsonyfa-állítás szokásának kialakulásával és elterjedésével kapcsolatban sokféle elképzelés, feltételezés és adat van. Vannak, akik az eredetét a középkori misztériumjátékokkal hozzák összefüggésbe, amikor a
bűneset történetét is előadták, és ennek “kelléke” volt a tudás fáját jelképező kis fenyőfa. Dísz nem volt rajta, legfeljebb
egy rákötött alma, s a kígyót aranyos papírból font lánc helyettesítette. A hagyomány szerint Luther Márton állított először karácsonyfát a gyermekeinek. A karácsonyfát az életfa motívummal is összefüggésbe hozzák, utalva arra, hogy nem mindenütt terjedt el, illetve más jelképek szerepelnek helyette: fagyalág, fagyöngycsokor, gránátalma, vagy mogyoróág, almába szúrt rozmaringág stb.
A karácsonyfa magyarországi elterjedését a Podmaniczky családdal hozták összefüggésbe.

A fa igazi története ma már kikutathatatlan. Sokkal fontosabb azonban ennél az a jelenéstartalom, az az üzenet, amit ez a karácsony jelkép hordoz.

Szaky