karácsony

TKARÁCSONY T

December 24-én este gyergyát gyújtunk, s a földíszített fenyõ alatt ajándékok várják a gyerekeket
sokan el sem tudják képzelni másképp a karácsonyt, holott ez a szokás - mai formájában - nem is
olyan régi. A legmeghitebb, legboldogabb keresztény ünnepben sokféle nép sokféle hagyománya
ötvözödik.

    Az új keresztény szokás Rómában vagy talán Észak-Afrikában honosodott meg elõször, és fokozatosan terjedt kelet felé. Egy 354-ben írott kalendárium szerint Rómában 336-ban már megünnepelték a karácsonyt, jeruzsálemi egyház azonban csak az V. század derekán vette át. Az örmény egyházban mindmáig január 6-án emlékeznek meg Krisztus születéséröl.
      Az ajándékozás szokása egy másik, ugyancsak a téli napfordulóval összefüggõ római vígasságsorozatból ered. A Saturnalia december 17-tõl 24-ig tartott. Ilyenkor zárva voltak a mûhelyek, az iskolák és a bíroságok, az emberek lakmároztak, táncoltak, szerencsejátékokat játszottak, élvezték az életet otthon és az utcákon és ajándékkal örvendeztették meg egymást.
      A középkor folyamán a keresztény hitre tért germánok, kelták, szlovákok éppúgy, mint a magyarok, új elemekkel, saját ünnepeik örökségével gazdagították a szokást. Az örökzöldek a mérsékelt égövben mindenütt az örök életet, természet megújulását jelképezték. A karácsonyi termõág magyar hagyománya összefügg az életfa Krisztus megválasztását gyümölcsözõ fája keresztény jelképével, ezen keresztül pedig az égigérõ fa õsi, nem keresztény mítoszával is. A különféle fák kultusza a germán és kelta hitvilágnak fontos eleme volt.

Karácsonyfa Mai formájában a karácsonyfa a német nyelvterület nyugati részrõl származik, az Ádám és Éva történetét megjelenítõ népi színjátékokból hiszen karácsony elõestéje, december 24.
Ádám és Éva nevenapja is. Ezekben az úgynevezett paradicsomjátékokban az almákkal teleaggatott fenyõ az Édenkert fáját jelképezte. Az otthoni paradicsomfák ágaira édes ostyákat is függesztettek a szentelt ostya jelképéül ezek voltak a jellegzetes formájú karácsonyi sütemények, sõt a szaloncukor elõdei.A fa közelében egy gúla formájú, fából készült alkotmány állt, örökzöld ágakkal, Krisztus szimbolizáló gyertyákkal, a tetején pedig egy csillaggal.A fa és a gúla egyesítésével jött létre a mai ismert karácsonyfa vélhetõen a Német-Római Birodalom nyugati részén, a ma Franciaországhoz tartózó Elzászban.A gyertyadísz még egy ideig nem volt túl gyakori.Az elzászi Strassburgban (ma Strasbourg, Franciaország) már 1685-ben említik, Bécsben egy Német színész hozta divatba 1821-ben.

Karácsony étkek Az ünnepi asztalt piros csíkos abrosszal terítették.Varázserõt tulajdonítottak neki, bõséget, egszséget hozott a ház népének. Szokás volt szalmát tenni az asztal alá, a betlehemi jászolra emlékesztetõül, de búzával telt kosarat is, sõt ásot, kapát, gereblyét a jövendõ jó termés reményében.Az asztal alatti szalmát utóbb a jószággal etették meg, hogy szerencsét hozzon rájuk, az abroszról gyüjtött morzsát a szõlõkertbe szórták, hogy jó legyen a szüret a jövõ évben.A karácsonyi ételekhez füzödõ mágikus hiedelmek szerint:a bab, a borsó, a mák a bõséget biztósitja, a fokhagyma az egészséges.

Ki hozza az ajándékot? Mit hozott a Jézuska? kérdezgetik a gyerkektõl karácsony után.
A karácsonyi ajándékozással azonban nemcsak a gyermek Megváltó, hanem egy õsz szakállú öregember alakja is összefonodik. A kis-ázsiai Myra püspökérõl, a IV. században élt Szent Miklósról van szó, aki híresen jóságos és bõkezû ember volt, azóta is a legnépszerûbb szentek egyike, sok középkori festmény és vallásos színjáték õrzi emlékét.Õ a Mikulás-ünnepnapja december 6-ikán van, Magyarországon ekkor is ajándékot kapnak a gyerekek. A reformáció nyomán protestáns országokban megszûnt a tisztelete, kivéve Hollandiát, ahol Sinterklaasnak nevezték.Tiszteletét a holland telepesek magukkal vitték az Újvilágba. Az amerikai nép képzeletében a jólélek aggastyán alakja keveredett az észak-európai népmesékben szereplõ varázslóéval, aki megbünteti a rossz gyerekeket, és megjutalmazza a jókat.Így alakult ki Santa Claus figurája, aki az Északi-sarkon vagy a Lappföldön lakik (mint például finn megfelelõje, Joulupukki), és karácsony éjszakájára repülõ rénszarvas-fogattal kézbesíti a várva-várt ajándékokat. Angliában Father Christmas, vagyis Karácsonyapó a neve.

A Mikulás-zsák Szent Miklós püspök észrevétlenül csempézte be adományát pártfogoltjaihoz.Ez a hagyomány él tovább abban a szokásban, hogy a kislányok és a kisfiúk december 5-én este kiteszik az ablakba cipõket, hogy abba rakja bele titokban az ajándékjait a nagy puttonyos Mikulás bácsi.A cipõk helyett azonban a gyerekek varrhatnak díszes zsákot is e célból.A kisebbek számára ez jó alkalom az elsõ varrási kísérlethez.December 6-án bizonyosan degeszre tömve látják viszont alkotásukat.

József Attila-Betlehemi királyok Adjonisten, Jézusunk, Jézusunk! Három király mi vagyunk. Lángos csillag állt felettünk, gyalog jöttunk, mert siettünk kis juhocska mondta - biztos itt lakik a Jézus Krisztus. Menyhárt király a nevem. Segíts, édes Istenem! Istenfia, jónapot, jónapot! Nem vagyunk mi vén papok. Úgy hallottunk, megszülettél, szegények királya lettél. Benéztünk hát kicsid hozzád, Üdvösségünk, égi ország! Gáspár volnék, afféle földi király személye. Adjonisten, Megváltó, Megváltó! Jöttünk meleg országból. Fõtt kolbászunk mind elfogyott, fényes csizmánk is megrogyott, hoztunk aranyat hat marékkal, Én vagyok a Boldizsár, aki szerecseny király. Irul-pirul Mária, Mária, boldogságos kis mama. Hulló könnyes záporán át alig látja Jézuskáját. A sok pásztor mind muzsikál. Meg is kéne szoptatni már. Kedves három királyok, jóéjszakát kívánok! Kellemes Karácsonyi Ünnepeket és Boldog Újévet Kívánunk!