Kétezer éve Betlehemben, egy pajtában született meg Jézus. Ekkoriban a kegyetlen Heródes Antipas uralkodott Júdeában. Mihelyt tudomására jutott, hogy "király" születik, azonnal félteni kezdte a hatalmát és rettenetes vérengzést rendelt el. Minden elsõszülött fiúgyermeket megöletett, hogy Jézustól így biztosan megszabaduljon. Jézus azonban családjával Isten figyelmeztetésére elmenekült onnan, hiszen neki küldetése volt. Kereszthaláláig tanított, gyógyított, csodákat tett és segített az embereken. Az õ eljövetelét ünnepli a keresztény világ mind a mai napig karácsony ünnepével. Az ünnepre való készülõdés idõszaka, az advent december 24-ét, szentestét megelõzõ négy hét, amely mindig vasárnappal, idén november 29-én kezdõdött. Manapság nálunk is egyre inkább terjed a gyerekek által igen kedvelt adventi naptár hagyománya, ami ennek az idõszaknak az idõmérõ eszköze. Azon idõszak elõrehaladtára figyelmeztet minket nap mint nap, melynek vége szent karácsony ünnepe. A mai adventi naptárok 24 kis ablaka mögött, - melyeket december elsejétõl kell kinyitogatni - édesség rejtõzik. A hagyományos, vagy saját készítésû adventi naptárokon karácsonyi rajzos motívumok és karácsonyi kívánságok találhatók. Az elsõ nyomtatott adventi naptár 1908-ban készült a müncheni Lang kiadónál, azóta pedig ezernyi újabb változat jelent meg. Szintén karácsonyi hagyomány az adventi koszorú készítése. Az adventi koszorút úgy kell elkészíteni, hogy a koszorú alapot díszes szalaggal betekerjük és kisebb fenyõgallyakkal feldíszítve négy gyertyát szúrunk rá, majd advent minden vasárnapján eggyel több gyertyát gyújtunk meg. Így az ünnep beköszöntekor mind a négy gyertya ég. A hamburgi Johann Heinrich Wiechern 1838-as feljegyzéseibõl kiderül, hogy az elsõ - kocsikerék nagyságú - adventi koszorún még 24 gyertya állt, amikbõl minden hétköznap meggyújtottak egy fehéret és minden vasárnap egy pirosat. A gyertyák meggyújtása után adventi dalokat énekeltek és bibliai idézeteket olvastak fel. A Szentestén pedig nem akármilyen fényárban úszó adventi koszorúnak örvendezhettek. Kedves régi szokás a Betlehemezés. A kis Jézus Betlehemi megszületésének történetét eleveníti fel. A középkorban a karácsony és az újév ünnepe egyaránt december 25. volt, s csak a XVI. század végén a gregorián naptárreform során került újév ünnepe január elsejére. Ezért hívja népünk sok helyen még ma is kiskarácsonynak az újévet. A betlehemes játékok a téli napfordulóhoz csatlakozó pásztortáncokból alakultak ki. Ezekhez járultak késõbb az erre az idõpontra behelyettesített Jézus születésével kapcsolatos karácsonyi keresztény misztériumok. A karácsonyi dramatikus népszokások között találtunk olyat is, mely szinte tisztán megõrizte õsi pásztorjáték jellegét. Ez a szokás vidéken még ma is él. Talán ma már kevésbé ismeretes, hogy a közterületeken található igen kedvelt, lámpákkal kivilágított karácsonyfáknak és a karácsonyi fényben úszó utcarészleteknek is szimbolikus jelentése van. A fény a sötétségben az õsi vallási jelentés szerint a kereszténységnek a pogány világban való megjelenésére utal. A szépen díszített utcák, terek emellett kedves, meghitt hangulatot is teremtenek, mintha az otthont az utcára varázsolnák és embertársainkkal szeretetben való ünneplésre biztatnak. Karácsony mindenhol a világon az az ünnep, amikor az emberek egymás felé fordulnak, megkülönböztetett figyelemmel bánnak családtagjaikkal, ismerõseikkel, és lelkiekben felkészülnek egy új év kezdetére. Az országalapító Szent Istvánról elnevezett Bazilika éjféli miséje jó alkalmat adhat arra, hogy lelkiekben is megerõsödve, karácsony szellemével áthatva a kis Jézus megszületésének örömével készüljünk az új esztendõre.
 

"Az ember lelki fejlõdésének legmélyebb forrását a szeretet evangéliumi parancsában találhatjuk meg."

(II. János Pál pápa)