A díszekkel és gyertyákkal
ékesített fenyőfa, amely ma a szenteste jelképe, nem létezett mindig.
Az első híradás arról a
szokásról, hogy fenyőfákat díszítenek fel karácsonykor, az 1606-os esztendőből
származik. Akkor Írta le egy strassbourgi polgár,
hogy szülővárosában az emberek papírrózsával, cukorkával, almával, pogácsával
és halpénzzel ékes fenyőfát állítanak a szobájukba.
Egy évszázaddal később
az lett a szokás Németországban, hogy minden családtagnak
saját
Kis fenyőfát ajándékoztak,
mégpedig nagyság szerint: az apa, a család feje kapta
a legmagasabbat, a legkisebb gyerek pedig a legeslegkisebbet.
Mikor belépett a család a gyertyafényes szobába, rögtön
felismerte mindenki, melyik az ő fája, melyek az ő ajándékai. De már karácsony
másnapján lefosztották és kivitték a házból ezeket a kis karácsonyfákat.
A XIX. században kezdtek
gyertyával és díszekkel megrakott, igazi nagy fenyőfákat állítani
a lakószobákba, ahogy ez ma is szokás.
Ágaik közé aranyos és ezüstös
diót, színes szaloncukrot, almát, süteményt és más finomságokat akasztunk.
Az ünnepi napokban és a rá következőkben a ház gyerekei
ezeket
leszüretelhetik. A fákat
újévig vagy vízkeresztig (január 6.) tartják meg.