Karácsony ünnepe

A karácsonyi ünnep két elemből tevődik össze. Az egyik az ősi természeti: az újév ünneplése, az újjászületés. A másik a kereszténység ünnepe a Megváltó születésnapja, a gyermek Jézus ünneplése.

Az év végi ünnepek hosszú időn kersztűl egybeestek a téli napforduló idejével. December 25. Környékén kezdenek a nappalok hosszabbodni. Régen az emberek sokkal inkább függtek a természettől, mint manapság úgy gondolták, hogy a nap télen meghalt, s félve várták, hogy feltámad-e újra. Megörültek tehát, amikor a nappalok hosszabbodni kezdtek, örömükben ünnepeltek.

A kereszténység más vallások szokásaiból is sokat átvett, így a sok ezer éves téli napfordulóra eső ünnepeket is belevonta a keresztény vallás ünnepkörébe, a legnagyobb ünnepét tette erre a napra. Azt az éjszakát, amelyen Jézus született. A gyermek Jézus ünneplése az ember ősidőtől fogva meg lévő gyermekek iránti szeretetére épül.

A kétféle hagyomány keveredése során alakult ki a mai ünnep: az öröm, a békesség, a szeretet, a család és különösen a gyermek ünnepe.

A karácsony szó szláv eredetű, őse a régi szláv nyelvben meglévő korcsun szó, amely lépőt, átlépőt jelentett. Az újévbe való átlépés, a téli napforduló lehetett az eredeti jelentése. Hasonlóan naptári eredetű lehet a lengyel kolenda, az orosz koljáda is, ami karácsonyi éneket jelent. Az angol nyelvben használt szó, a christmas Krisztus nevére utal, tehát egyházi eredetű, akárcsak a holland kerstmisse és a német Weihnacht is, ami a szent éjt jelent. A franciák Noelnek nevezik, az olaszok Natalénak, a spanyolok Navidadnak, a walesiek pedig Nadolingnak. Mindegyik születésnapot jelent, s a latin Natalisból ered. Sokféle szálból tevődik össze ez a gazdag ünnep, s lám, minden nép még az elnevezésben is kiemelte, ami számára a legfontosabb benne.

A karácsony nem áll egymagában a téli ünnepek között, egész ünnepsor épült köré.

Az advent, amely eljövetelt, az Úrra való várakozást jelenti. Négy ünnepi vasárnap s egyéb ünnepnapok, szentek névnapjai tartoznak bele. Nálunk legelterjedtebb hiedelmek egyike december 13-hoz, Luca napjához kapcsolódik. A lucázás, más néven kotyolás ismert népszokás. Svédországban Luca napján (Luca = fény) nagy ünnepet tartanak, faluhelyen egy fiatal lányt Lucia királynőnek választanak, aki fehér ruhába öltözik, és fején gyertyákkal díszített koszorút visel. December 28-án aprószentek napján vesszőből kis korbácsot fonnak, és a gyerekeket vagy az egész háznépet megveregetik, hogy frissek, egészségesek legyenek. Az ünnepsor vége január 6-a vízkereszt napja. A vizek megszentelésének, de Jézus megkeresztelésének is az ünnepnapja. A vallásos katolikus emberek számára a karácsonyi ünnep fénypontja az éjféli mise, amelyet december 24-ről 25-re virradó éjszaka mutatnak be a templomokban. Rómában az 5. század elején vezették be, s a pápa a római Santa Maria Maggiore nevű templomban végzi. A katolikus templomokban ma is minden karácsonykor állítanak betlehemet. Ez a szokás olasz eredetű, először Assisi Szent Ferenc állított betlehemet Greccióban, s az ő szerzetesrendjének tagjai a ferencesek terjesztették el azután mindenütt.

A Karácsonyi szokások nem voltak mindig egyformák, az idők során nagyon sokat változtak, de sok állandó vonás máig is fennmaradt. Az egyik az ajándékozás szokása, a másik az örökzöldek felhasználása.

A karácsony egyre inkább családi ünnepé és a gyermekek ünnepévé vált. A családtagok és a gyermekek megajándékozását, általánosan elterjedt hiedelem szerint, földöntúli lény végezte. A 16. századtól német területen terjedt el a Mikulás. A Mikulást azután kiszorította a Kisjézus vagy Jézuska (Jesuskid, le Petit Jésus), mert úgy gondolták, hogy nem helyes, ha a szülők, gyermekeik szeretetét elfordítják az ünnep főszereplőjéről, Jézusról. De minden országnak van egy jellegzetes téli figurája, a tél megszemélyesítője, aki ajándékot is hoz. Oroszországban Fagyapó (Gyed Moroz), Franciaországban Karácsonyapó (Pere Noel), Amerikában, Angliában a neve Szent Miklós (Santa Claus).

Ma már el sem tudnánk képzelni a karácsonyestét a gyertyafénytől csillogó karácsonyfa nélkül. Talán ez a legszebb, de mindenképpen a leglátványosabb ünnepi szokás. A karácsonyfa állításának szokása nem régi, legalábbis ebben a mai formában nem. A fák szerepe a különböző ünnepek során minden népnél nagy volt. A magyar népi hagyományokban a karácsonyi életfa vagy termőág tekinthető a karácsonyfa elődjének.

Mivel a karácsonyfa-állítás, mely a 17. Században terjedt el, német eredetű szokás, igen valószínű, hogy eredetét egy régi germán hiedelemben kell keresnünk. Eszerint a téli napforduló idején a gonosz szellemek, démonok, a halottak szellemei kiszabadulnak, szabadon csatangolnak a világban. E gonosz kísértetek elöl csak az védi meg az embert, ha az élet örökzöldje, a fa alá húzódik.

Luther Márton, a reformáció nagy alakja, aki a hagyomány szerint először állított gyermekeinek karácsonyfát, nyilván ismerte ezt a hiedelmet. Azonban már ő átalakította az ősi elképzelést, Jézus születésének tiszteletére állította a fát, s a téli éj csillagainak párjaként számtalan kis gyertyát gyújtott rajta.

A karácsonyeste ünnepi eseményei között igen fontos szerepet kap a vacsora. Az ételek fogyasztását karácsonyeste helyi és általánosan is elterjedt hagyományok, hiedelmek írják elő. Magyarországon mákos tésztát enni jó házasságot jelent, a hüvelyesek gazdagságot, az együtt elfogyasztott alma a család összetartozását biztosítja, a hal előre haladást, sok pénz jelent. szárnyas nem kerülhetett az asztalra, mert hátrafelé kapar és ez rossz előjel évkezdetkor. Amerikában és Angliában a pulyka a karácsonyi étel.

Ha karácsony közeledik, mindenkit örömteli várakozás tölt el. Várjuk az ünnepélyes, szép estét, a tündöklő fát, a gondtalan együttlétet, az ajándékokat.

Mindenkinek fűződik valamilyen felejthetetlen élménye a karácsonyhoz. Varsányi Péter legizgalmasabb karácsonya az volt, amikor nem a megszokott fenyőfa volt feldíszítve, hanem pálmafák. A kanári szigeteken bizony így van ez, számára különös volt, hogy karácsonykor fürödhet az óceánba. A világ másikfelén pedig ez a megszokott. Vörös Gábor emlékezetében az a csodálatos karácsony est lett kitörölhetetlen, amit a nagymamájánál töltött. Hatalmas pelyhekben kezdett esni a hó. estére fehér lett minden, vastagon borította a házakat a hó. Az éjféli misére gyülekezők szánkóval érkeztek a gyerekek hógolyóztak mindenki nagyon vidám és boldog volt. Gyurisán János duplán szereti a karácsonyt, mert a névnapja is ilyenkor van, ajándékot is duplán kap. Mindig izgatottan várja a karácsonyt tudni szeretné, mi van a fa alatt. Bokor Sándor a téliszünetnek is nagyon örül, ilyenkor mindenki otthon van a családban, sokat játszanak, pihennek.