Andrást a nép házasságszerző szentnek tartja, ami valószínűleg ahhoz az egyházi hagyományhoz kapcsolódik, hogy a pap az András napjához legközelebb eső első adventi vasárnapon olvassa fel híveinek az elmúlt egyházi év eseményeit, a házasságkötéseket, születéseket. De hozzájárul Szent András házasságsegítő szentként való tiszteletéhez a téli napfordulós pogány hiedelem továbbélése is, miszerint az ilyen hosszú éjszaka a szerelmi varázslások legalkalmasabb ideje.
Még ma is ismeretesek az olyan régi szokások, hogy a lányok este szilvásgombócot főznek, mindegyikbe beleraknak egy-egy férfinevet tartalmazó papírt, s az első feljövő gombócba zárt név lesz a férjüké.
Más szokás szerint lefekvéskor elmondják mondókájukat: "Párnámat rázom, Szent Andrást várom, kutassa meg a jövendőbeli párom!" Éjjel aztán megálmodják, ki lesz a párjuk.
Ismeretes, hogy a vánkos alá tükröt tesznek, s ha éjfélkor belenéznek, megpillantják jövendőbelijüket.
Ezek azonban csak a legismeretesebb szerelmi babonák, melyeknek vidékenként még sokféle változata terjedt el. Nemcsak a nép ismerte őket, de a főrangúak is.