BETLEHEMES JÁTÉK
Szereplők:
Isten, Öreg pásztor, Szamár, Kutya, Ökör, Bárány,
Főangyal, Gábriel, Mária, József, Augusztusz,
Gazgad, Morcos, Csavargó, Csillag,
7 Angyal, 5 Pásztor, 3 Király, 8 Gyerek.
Karácsonyi mese
(A négy háziállat - a szamár, a kutya, az ökör és a bárány - egy tűz körül ülnek. A háttérben jelenítik majd meg a szereplők - az ő konferálásukkal - a történetet. Az egyes állatok is bekapcsolódnak a történet eljátszásába.)
ÉNEK: Este van már késő este, pásztortüzek égnek messze, /: messze, messze más határon, az alföldi rónaságon. :/
ÖREG PÁSZTOR: Sötét már az este csak a tűz világit, jertek jó társaim, őrizzétek álmom. Merre kószálsz szamár? Hagyd már a legelést! Hívjad az ökröt is, neki is jut hely itt. És te kedves kutyám, nyájam terelője, fussál csak még egy kört és keresd meg gyorsan a kedvenc bárányom, az aranyszalagos, hófehér gyapjas szép kicsi bárányom! Mind itt vagytok, látom, meséljétek hát el, mi volt életetek legszebbik emléke.
1. RÉSZ: A SZAMÁR TÖRTÉNETE
SZAMÁR: Názáreti istállóban, József és Mária házában teltek munkás napjaim. Ám egy napon hosszú fülem olyan csudadolgot hallott, mit most elmesélek nektek, hogy ti is csodálkozzatok.
(Feláll és a háttérben előkészült szereplőkhöz megy)
SZAMÁR:
Halljátok meg emberek,
Hogy mi az a szeretet.
Isten, ki a Szeretet
Teremtett meg titeket.
Szabadságot is adott,
Bűnre sose' csábított,
S bár hagyott elbukni,
Megkönyörült mindenkin.
Az emberek tudják ezt,
S ajkukon a kérelem:
"Könyörülj az emberen!"
(ÉNEK: Harmatozzatok, égi magasok...)
FŐANGYAL:
És az Isten könyörül.
Szavára ott legbelül
Elnémul a fájdalom,
Keserű szó ajkukon.
Letörli a könnyeket
Az isteni szeretet.
Felemel és bátorít,
Ráncot, gondot elsimít.
Múlóban az éjszaka,
Felcsendül az Úr szava:
ISTEN:
Gábriel, hű hírnököm,
Viszi a hírt, szent öröm:
Segítek az emberen,
Emberré lesz Gyermekem.
Kinek lelke hófehér,
Hozzá senki föl nem ér,
Emberek közt mása nincs,
Élte féltett, drága kincs.
Földnek, égnek csillaga,
Názáretben; Mária.
Íme, hozzá küldöm őt.
GÁBRIEL:
Földnek, égnek csillaga,
Üdvözlégy, ó Mária.
Lelked tiszta, hófehér,
hozzád senki föl nem ér!
Rád hasonló senki sincs;
élted féltett, drága kincs.
MÁRIA:
Üdvözleted mit jelent?
GÁBRIEL:
Örömhír zeng most feléd,
Messiás a földre lép.
Isten jő az emberért,
édesanyja ím Te légy!
MÁRIA:
Áldjad lelkem, az Urat!
GÁBRIEL:
Lásd, az Úr van teveled!
Kisfiad lesz Istened;
Urad, aki Gyermeked.
Szelíd szóval ajkadon
így szólítsd majd: JÉZUSOM.
MÁRIA:
Hogy valósul mindez meg?
GÁBRIEL:
Isten az, ki mindenkivel,
mindig mindet megtehet!
MÁRIA:
Ahogy mondtad, úgy legyen.
GÁBRIEL:
Megáld érte az Isten!
(ÉNEK: Ébredj ember... 9/1)
AUGUSZTUSZ:
Én, Augusztusz rendelem:
Minden népem, emberem
számát tudni akarom.
Minden ember menjen el
oda, honnan származott,
így majd mindent megtudok.
SZAMÁR: (Mária mellett gyalogol)
Szűz Mária útra kelve,
el is indult Betlehembe.
Kísérőként ment vele,
Szent József, hű hitvese.
Övéké volt a nagy titok.
Vendégként a föld Ura
eljő s itt lesz otthona.
Boldog leszel Betlehem,
azon a szent éjjelen.
Mentek völgyön és hegyen,
hajnalban és éjjelen.
A hajnalból már este lett,
két vándor hogy érkezett.
Gazdag háznál megálltak.
József halkan kopogtat,
gazdag ember kiballag.
JÓZSEF:
Szállást kérnék éjjelre,
ha nem lennénk terhére.
GAZDAG:
Bőven van már vendégem,
sokba kerül ez nékem.
MÁRIA:
Szállást kérnénk, nem ételt.
GAZDAG:
Ingyen ebéd, vacsora,
zene, bor? - Van vagyona?
Előbb szállást, aztán mást.
Ismerem már! Jóccakát!
SZAMÁR:
Sötét házban mécses ég,
Szent József most oda lép:
Halk szelíden kopogtat,
morcos ember kiballag.
JÓZSEF:
Nagyon kérem, jó uram,
hogyha egy kis szíve van,
fogadjon be éjjelre.
MORCOS:
Hogy gondolja, jó uram,
késő este felzavar.
Erre vártam, másra sem;
Tűnjön rögtön innen el!
SZAMÁR:
Didereg a Szűz Anya,
nem is a zord éjszaka,
fagyos szívű emberek
hidegsége rázza meg.
Fogadó az útszélen,
csavargó áll ott tétlen.
JÓZSEF:
Megszállhatnánk itt éjjel?
CSAVARGÓ:
Engemet is kidobtak,
itt hiába kopogtat,
nem talál egy fél helyet.
JÓZSEF:
Mondd, Barátom, mit tegyek?
SZAMÁR:
A csavargó eltöpreng,
s gondolkodva nekikezd:
CSAVARGÓ:
Van egy barlang valahol,
hogyha kicsit gyalogol,
Város szélén, bal felől,
ne féljenek semmitől.
SZAMÁR:
A csavargó segített,
Mária most útra kelt,
Kezét József kezébe
fűzte és így követte
férjét a vad barlangig
rongyos kis istállóig.
(A szamár visszamegy a tűzhöz.)
II. RÉSZ: A KUTYA TÖRTÉNETE
ÖREG PÁSZTOR: Hű kutyusom, pásztortársam te is kívánsz mesélni? Mondd el hamar azon éjjel te mit láttál?
KUTYA:
Fenn az égen sötéten
állt a felhő, a réten
már álmodott a pásztor.
Ha felébredt párszor,
s gallyat tett a parázsra,
visszadőlt a subára.
Lobbant üstökös csillogva
sugárt vont az égboltra.
(A háttérben pásztorok alszanak, megjelenik a csillag és sok angyal. A kutya odamegy hozzájuk.)
CSILLAG:
Ébredjetek pásztorok,
éber tiszta álmotok
valóra válik az éjjel,
ezt hirdeti a fényjel.
Fényes angyal közeleg,
pásztorok, ébredjetek!
1. ANGYAL:
Jó hírt hoztam, pásztorok:
Isten Fia ember lett,
itt a földön megjelent.
2. ANGYAL:
Kicsi Gyermek pólyában,
íme ezen órában
jászol ölén szendereg,
várja: útra keljetek,
Betlehembe menjetek.
3. ANGYAL:
Barlang mélyén szendereg.
4. ANGYAL:
Édesanyja öleli.
5.ANGYAL:
Álmát József őrködi.
6. ANGYAL:
Pólyás, csöppnyi Kisgyerek.
7. ANGYAL:
Istenember született!
KUTYA:
Az angyalok zengenek,
visszhangoznak énekek:
ANGYALOK:
Dicsőség az Istennek!
(ÉNEK: Dicsőség mennyben az Istennek... 21/1)
1. ANGYAL:
Íme, itt a föld Ura,
nem várta őt palota:
Sötét barlang, nedvesen,...
Ezt akartad, Istenem?
2. ANGYAL:
Értsétek meg, emberek,
ezt akarta értetek;
Nem kellett a palota,
egy volt csak az óhaja:
Hogy az Isten nyissa meg
tinéktek az egeket.
3. ANGYAL:
Szúrós szalma közepén
született meg, mint szegény.
Selyem, bársony nem tellett?
Atyádnak ez hogy tetszett?
4. ANGYAL:
Istennek a Gyermeke,
mégse várta senki se.
5. ANGYAL:
Néhány pásztor, senki más,
szegényes kis fogadás.
6. ANGYAL:
Értsétek meg emberek,
elfogadta értetek:
Nem várta őt senki se.
Az legyen a szent csere:
Amikor majd visszamegy,
kövesse őt szent sereg.
7. ANGYAL:
Síró, rívó Kisgyerek,
ő lenne az Istened?
Puha, rózsás kis keze
a föld tartó Ereje?
8. ANGYAL:
Értsétek meg, emberek,
gyenge lett Ő értetek.
Síró, rívó Kisgyerek
akart lenni köztetek
Olyan, Akit megszeret,
felnőtt és a kis gyerek.
(ÉNEK: Békesség a földön... 21/2)
1. PÁSZTOR:
Ti is láttátok az angyalokat?
2. PÁSZTOR:
Még az éneküket is hallottuk.
3. PÁSZTOR:
Azt mondták, megszületett a Messiás!
4. PÁSZTOR:
Betlehemben, Jászolban fekszik.
1. PÁSZTOR:
Akkor a mi barlangistállónkba kell mennünk!
2. PÁSZTOR:
Milyen jó, hogy tegnap kitakarítottam.
3. PÁSZTOR:
Én meg sok szalmát hordtam be.
1. PÁSZTOR:
Ne beszélgessetek annyit!
4. PÁSZTOR:
Inkább induljunk: lássuk a dolgot, amit az angyal hirdetett nekünk.
5. PÁSZTOR:
Én szaladok a báránykámért.
2. PÁSZTOR:
Van a tarisznyámban egy kerek sajt.
1. PÁSZTOR:
Én meg ezt a kanna tejet adom oda!
4. PÁSZTOR:
E friss kenyér is legyen az övéké!
5. PÁSZTOR:
Hűvös van. E meleg takaró is jó szolgálatot tehet. No induljunk!
(ÉNEK: Pásztorok keljünk fel …
Az egész csapat kivonul, a kutya visszamegy a tűzhöz.)
III. RÉSZ: AZ ÖKÖR TÖRTÉNETE
Öreg pásztor: Hát te ökör, egyedül csak te voltál az istállóban mikor ők megérkeztek. Mondjad csak el te mit láttál?
ÖKÖR: Csendesen kérődztem, amint illik éjjel, szundikáltam néha, és vártam a hajnalt, hogy jöjjön a gazda, adjon vizet, szénát. Gazda helyet pedig érkezett két vándor, szamárháton asszony, gyalog meg az ember.
Adott nekem inni, adott nekem enni, s lefeküdtek csendben. Éjféltájban egyszer gyereksírás hallik: mire odanéztem ott feküdt a jászolban egy újszülött gyermek. Közelebb húzódtam, hogy meleget fújjak fázós kis testére, mit nem védett pólya. Egyszer csak sok pásztor érkezett meg sorban.
(ÉNEK: Íme már nincs messze...
A háttérben megérkeznek a pásztorok az istállóba. Az ökör is odamegy.)
5. PÁSZTOR:
Leborulunk eléd
világ Messiása,
Dávidnak gyökere,
Jessze szép virága.
2. PÁSZTOR:
Eljöttünk tehozzád
egyszerű pásztornép,
hogy kiöntsük eléd
szívünk szeretetét.
3. PÁSZTOR:
Testvérünkké lettél!
Ó áldott pillanat!
Te vagy a drága kincs,
amit az Isten ad.
Fogadd e takarót, melegedj alatta!
Jó Anyád a bölcsőd szépen elringatja.
1. PÁSZTOR:
Tejet hoztam, tejecskét!
2. PÁSZTOR:
Finom és jóízű sajtot hoztam neked.
Gondoltam, hogy ezzel szerzek majd örömet.
4. PÁSZTOR:
Egyszerű ajándék ez a kerek kenyér,
de én úgy sejtem, hogy mindennél többet ér.
Mindennapi kenyerünket szeretjük is nagyon,
megbecsüljük s hálát adunk, ó égi hatalom!
3. PÁSZTOR:
Legkedvesebb báránykám ez.
Legyen a tied, fogadd!
SZŰZANYA:
Kedves jó pásztorok!
Minden ajándékotok
Jézusom nevében
én köszönöm nektek,
Köszönöm a takarót,
tejecskét, báránykát,
kenyeret és a sajtot.
Kedves volt tőletek,
hogy ide jöttetek,
ajándékot hozva
imádni a kisdedet.
SZENT JÓZSEF:
Az Ő áldása szálljon rátok!
S áldjon a mennyei Atyátok,
Minden jóval bőségesen!
Halálig higgyetek Benne
Akit föl nem fog az elme.
Istené legyetek!
Gondviselő szeretete,
Kísérjen el az életbe.
(ÉNEK: Az isteni gyermeket... 43/1)
ÖKÖR:
Csendül a szó, ének elszáll,
más ajándék nem is lesz már?
Lám egy fényes csillag kúszik
a szegényes barlang fölé,
a csillagot követve
napkeleti tudós Bölcsek
ajándékos kézzel jönnek.
Belépve a barlangba
láttam szemük hogy ragyog.
Megpillantják Máriát,
karján édes Kisfiát.
Ajkuk néma, szótlan,
állnak, néznek boldogan.
Most letérdel az egyik,
mily serényen követik.
1. KIRÁLY:
Kicsi Jézus, nagy hóban
angyalszóra indultam.
Arany kincsekkel siettem
lábad elé ím letettem.
Fogadd el a hitemet,
ide ím, az vezetett.
2. KIRÁLY:
Bennem ragyog csillagod,
ide, hozzád elhozott
hitem mellett a remény.
Tömjént hoztam teneked,
téged illet, fenséges,
ajándékul adom én.
3. KIRÁLY:
Ó, te drága Kisgyerek,
nem szeretni hogy lehet?
Hit, remény és szeretet
volt mi ide vezetett.
Hoztam mirrhát,
tán majd egyszer hasznát veszed
Nézd, a szívem hogy dobog,
kik szeretnek, boldogok.
(ÉNEK: Hit, remény és szeretet... 43/4)
IV. RÉSZ: A BÁRÁNY TÖRTÉNETE
ÖREG PÁSZTOR: Aranyszalagos báránykám már csak te vagy hátra, meséld el hát te is most mit ez éjjel láttál.
BÁRÁNY:
Dús kegyelmek éjszakája;
a pásztorok furulyája
zengte ott a dicsőséget.
Ez a hang most újjáéled.
Gyermekszívek muzsikálnak,
kicsi Jézus, úgy imádnak.
Királyok és fejedelmek,
Pásztorok és sok-sok gyerek
kis Jézusnak kedveskednek.
CSILLAG:
Figyeljetek most mindnyájan;
örömhír száll zengőn, bátran.
Mosolyog az Isten rátok,
Ő küldött el tihozzátok.
Betlehembe királyokat,
most Titeket hív a szózat!
Nem hiába hívtam őket,
kicsi Jézus, nézd, már jönnek.
(ÉNEK: Istengyermek... 23/1
Közben további gyerekek érkeznek kezükben piros szívekkel)
BÁRÁNY:
És itt, e sok gyermek szíve
üres, semmit sem hoz ide?
Máris nyújtják kincseiket,
szeretetből piros szívet.
1 GYEREK:
Kicsi Jézus hozzád jöttünk,
szeretettel így köszöntünk:
Ajándékot hoztunk neked,
e nagy szívben sok kis szívet.
2. GYEREK:
Sok kis szívben nagy ajándék,
nem hiányzott a jó szándék.
Apró-cseprő áldozatok,
bár csak kicsik, nekünk nagyok.
1. GYEREK:
A templomban pontos voltam.
2. GYEREK:
Figyeltem és nem játszottam.
4. GYEREK:
Első szóra szót fogadtam.
5. GYEREK:
Anyukának segítettem.
6. GYEREK:
Vacsoránál terítettem.
7. GYEREK:
Mindenkinek segítettem.
8. GYEREK:
Mindezt, Jézus, érted tettem.
1. GYEREK:
Ha velünk vagy, nem veszekszünk.
2. GYEREK:
Érted könnyű jónak lenni.
2. KIRÁLY:
Jászolodnál más a mérték,
a szenvedés lesz az érték.
(ÉNEK: Bár nem látom... 23/2)
3. GYEREK:
Erőt kaptam, gyógyulást is,
édes lesz az orvosság is.
1. PÁSZTOR:
Kicsi Jézus, régen vártunk,
csakhogy végre itt vagy nálunk.
Jászolodnak legszebb éke:
a szeretet és a béke.
2. PÁSZTOR:
Új reménység támadt nékünk,
pusztulástól már nem félünk:
Aki egyszer Rád talál;
nem árt annak a halál.
1. GYEREK:
Ha jó leszek, égbe jutok,
nagymamám ott rám mosolyog.
1. KIRÁLY:
Az ádventi ég peremén,
hit-ébresztő szép csillagfény.
Ki keresi, meglelheti,
örökélet így lesz neki.
2. GYEREK:
Az Istent ott megismertem,
3. GYEREK:
Pajtásom is ott lesz velem.
ÖKÖR:
Ennyi jót és ennyi szépet...
MIND:
Mindezt Jézus, csak teérted!
(ÉNEK: Betlehemi csillagodat... 23/4)
ÖSSZES JELENLEVŐK:
Imádsággal, áldozattal,
Téged váró áhítattal
Neked adjuk tiszta szívünk,
kicsi Jézus így köszöntünk.
1. GYEREK:
Valóra Vált édes álom,
Áldott ünnep, szent karácsony.
Nem is álom ez, valóság,
Földre száll az égi Jóság.
BÁRÁNY:
Higgyétek el, nincs is távol
Az a kedves kicsi Jászol.
2. GYEREK:
Ha kutatom, meglelhetem,
Minden oltár szent Betlehem.
Szalma volt ott a párnája
Arany kehely itt az ágya.
Ott elfért egy kis pólyában,
Itt rejtőzik az ostyában.
Érted dobog szelíd szíve,
Téged vár, hogy vajon jössz-e?
KUTYA:
Véled akar hazamenni,
A szívedben lakást venni.
ÖKÖR:
Te légy majd az élő jászol,
Veled marad mindig, bárhol,
Iskolában, otthonodban,
Örömben és bánatodban.
3. GYEREK:
Segítséget és erőt ad,
Kegyelmével úgy simogat.
Valósággá így lesz benned
A megkezdett örök élet.
FŐANGYAL: Kedves jó emberek, ünnepelni jöttetek! A kis Jézus megszületett - amint jövendölték régen - Betlehemben. Nem pompában, nem kastélyban látta meg ő a világot.
BÁRÁNY:
Barlangistállóban
dajkálta jó Anyja,
Most is itt van, közöttünk él.
Szívetekben kis helyet kér!
Fogadjátok meleg szóval.
Halmozzátok minden jóval!
GÁBRIEL:
Erős hittel imádjátok!
Bűnnel meg ne dobáljátok!
Olyan szép Ő, s oly jóságos!
Mindenkihez barátságos.
Bőven árad szent kegyelme
S vár titeket fenn a mennyben.
(ÉNEK: Szentségházad jászolához... 23/5)