Európa karácsonya

/ Anglia, Ausztria, Németország, Románia, Egyesült Államok,

Oroszország, Észtország, Litvánia, Franciaország, Svédország, Finnország, Vietnam /

Magyar szocialista karácsonyok

Kellemes karácsonyi ünnepeket

Az Európai Unióban már karácsony van. Egyrészt a december 24-i készülõdés jegyében immár lépten-nyomon ünnepi elõkészületek, fényár, vásárok és külön programok, Télapók és Télanyók, valamint év végi program-elõkészületek fogadják az utca emberét és a legfontosabb brüsszeli európai intézmények dolgozóit, diplomatáit és látogatóit. Másrészt szombaton véget ért az EU dublini csúcstalálkozója, amely lényegében azt jelenti, hogy az év hivatalos eseményeinek dömpingje befejezõdött, már csak a hajtás utáni komótos levezetés és a megérdemelt pihenés van hátra. Egyes tagországokban a szeretet ünnepe már december 6-án megkezdõdik, december 24. után csak folytatódik, hogy aztán átadja helyét az újévi vigasságoknak, illetve esetenként a háromkirályok napi újabb ajándékozásnak. Az EU jelentõs területén az ajándékozási láz a Mikulás érkezésével indul, szenteste pedig nem a Jézuska, hanem a Télapó érkezik.

Szinte országonként különbözõ, honnan jön a jóságos ajándékosztó, van-e és milyen a szakálla, mi vagy ki szállítja, ki kísérgeti, kinek mibe rakja az ajándékát, miféle ajándékot szokott hozni, mit fogyaszt és mit csinál. Egyvalami azonban az integráció teljes területén közös és szent: az ünnepet családi körben, kinek-kinek saját családjával, lehetõleg saját hazájában illik töltenie.

Ezért van az, hogy az európai intézmények karácsony és újév között lényegében téli szünetet tartanak - az ünnepi hangulatot a hivatali épületekben december elején felállított fenyõfák és százezrével váltott karácsonyi jókívánságok teremtik meg; az ajándékozás legfeljebb kisebb közösségi szinteken szokásos, ám nem kötelezõen (miként a szilveszteri mulatozás sem). Közös ünneplést az EU diplomatái és hivatali dolgozói ez alkalomból nem tartanak. A vezetõk és beosztottak, ismerõsök és idegenek kölcsönös jókívánságokkal kedveskednek egymásnak, a szeretet ünnepének jegyében kisebb-nagyobb vétkeket megbocsátanak, sokszor még régi haragosok is megbékélnek, majd ki-ki a munkától megválva tölti az ünnepet.

Év végére Európa építõi hazatérnek, hogy honfitársaikkal egyetemben elfogyasszák karácsonyi tejberizsüket, ha dánok, gesztenyés pulykájukat, ha franciák, sonkájukat, ha finnek, hogy szentestén az imádság mellett vigadjanak, ha spanyolok, hogy a legnagyobb ajándékot háromkirályok napján adják gyermekeiknek, ha olaszok, hogy koboldoktól és krampuszoktól meneküljenek, ha svédek vagy görögök, hogy ne északról, hanem Spanyolország felõl várják a Mikulást, ha például hollandok.

Akik Brüsszelben kívánnak maradni, a belga fõváros nekik is számos hagyományos ünneplési lehetõséget kínál. A leglátványosabb ezek közül a fõtéri karácsonyfa és életnagyságú jászol, amelyek december 24. elõtt nem hiányozhatnak a térrõl. Az idén elõször ezt egy hatalmas korcsolyapálya egészíti ki, amely ugyancsak a világ legszebb terének tartott brüsszeli Grand Place-on készül, hogy igazi téli mulatságokra adjon lehetõséget Európának ezen a tájékán, ahol a hó és a fagy viszonylag ritka jelenség.

Az elsõ ajándékvásárlási teszten mindazonáltal már november végén átestek az integrációs diplomaták, akik jobb módú emberek lévén általában alaposabban nyitják meg pénztárcáikat, hogy gyermekük karácsonya mind boldogabb legyen. Számos más európai állam mellett Belgium is csatlakozott a Ne vásárolj semmit! akcióhoz. Ezt nem sokkal Mikulás elõtt, egy pénteki napon rendezték meg, és a cél tényleg az volt, hogy aki teheti, mondjon le a vásárlásról. Nem hivatalos felmérések szerint a brüsszeli eurodiplomaták igen nagy arányban csatlakoztak az akcióhoz, és nem ezen a napon vették meg karácsonyi ajándékaikat.

Angliában a karácsonyi készülõdés márt októberben megkezdõdik. A bejárati ajtókat és az ablakokat fenyõággal, gyertyával, dióval, mogyoróval dekorálják, és feldíszített fenyõfát állítanak a szobába.

November elején karácsonyi pompába öltöznek az utcák, és december elején feltûnnek a Télapók. Ennek ellenére nem ünnepelik a Mikulást. A gyerekek december 24-én este kikötik hosszú, piros gyapjú zoknijukat a kandalló fölé, mert a karácsony éjjelén Santa Claus - a mi Mikulásunk rokona – vagy Father Christmas a kéményen át a kandallóba ereszkedik, hogy megtöltse ajándékkal. A protestáns angolszász karácsony nem ismerik a szenteste fogalmát. A karácsony ünnepe arrafelé Christmas Day-jel december 25-ével kezdõdik. Így a nálunk szokásos éjféli mise is hiányzik.

Az angolok december 25-én mennek templomba, utána bontják ki az ajándékokat, melynek sok családban márt Christmas Day elõtt gyûlnek a karácsony fa alatt, de csak 25-én szabad felbontani. A jókedv fokozására szaloncukor formájú úgynevezett pukkanó bonbont akasztanak a fára, melyben kedves kis ajándékok rejtõznek. Az ajándék bontás után következik az ünnepi ebéd, amely a háziasszony számára ott is éppoly megpróbáltatás, mint itthon. Az ebéd elképzelhetetlen gesztenyével töltött pulyka, zöldségköret, krumplipüré nélkül. Hozzá jófajta fehérbort isznak. Az ebéd fénypontja az ízletes, fûszeres karácsonyi puding. Alapja aszalt szilva, mazsola, füge, citrom- és narancslé, Brendy, sokféle szárított gyümölcs fûszerek és egyéb finomságok. A házilag készített karácsonyi édességbe szerencse pénzt – sokszögletû hosszúpennyst – rejtetek. Akinek a tányérjára a pénzes szelet jut, a közhit szerint szerencsés esztendõre számíthat.

Németországban lámpafüzérekkel, szalagokkal, fenyõágakkal díszítik az utcákat. Fenyõfát állítanak az üzletekbe, hivatalokba, irodaházak elõcsarnokába. Advent idején megnyílik a karácsonyi vásárnak nevezett bódévásár, ahol sült hal, kolbász, süteményeket és az elengedhetetlen tocsnit lehet majszolni. De lehet itt kapni kisebb –nagyobb ajándékokat, karácsonyi kellékeket is. Az adventi koszorú és az adventi naptár a karácsonyt meg elõzõ idõszak jelképe. Németországban a karácsonyhoz is rengeteg népi és vallásos hagyomány kötõdik. Sok vidéken van roráte: hajnal hat órakor az angyalok meséjére hív a harangszó. Fennmaradt a betlehemezés szokása is. A szeretet ünnepe összehozza a német családokat. Szentestére mindenütt karácsonyfát állítanak, és a családok ajándékokkal kedveskednek egymásnak. A karácsonyi menü fõ étele a libasült. A kávézáshoz elengedhetetlen a püspökkenyér, a saját sütésû karácsonyi aprósütemény. Télen igen kedvelt ital Glühwein, a forralt bor. A karácsonyi ajándékokat nem a Jézuska hozza német gyerekeknek, hanem a Mikulásra emlékeztetõ Télapó, a Weinachtmann.

A “Csendes éj” a többi örökzöld karácsonyi dallal együtt betölti a Bécsi utcákat, üzleteket. Bécset a szeretet ünnepén a Városháza elõtti téren felállított kis faházikók teszik hangulatossá, ahol a mézeskalácstól a szõrmekabátig minden kapható. A Városháza parkjában hatalmas karácsonyfát állítanak, a fák ágain gyertyák világítanak, már messzirõl hallatszik a karácsonyi ének, és a vásárlási láz mindenkit magával ragad. A templomokba esténként hangversenyek szolnak, és december 16-án megkezdõdik a Bécsi Szimfonikusok karácsonyi koncertsorozata.

Romániában szenteste az utcák teljesen kihaltak. Ekkora márt feldíszítették a karácsonyfákat, jöhet az angyal, a Jézuska, vagy a Mikulás nagyon hasonlító Karácsonyapó. Dalok nélkül elképzelhetetlen a karácsony. Betlehemezõ gyerekekkel találkozni az utcán. A magyarok hagyományosan háromkirályoknak, angyaloknak, pásztoroknak öltözve kívánnak boldog ünnepeket, a román gyerekek népviseletbe öltözve kecskével – bunda alá rejtõzött kis fiú aki egy bot segítségével egy kecskét utánzó figurát mozgat – vándorolnak házról házra. Sokan disznót vágnak karácsonyra, mások hagyományosan halat sütnek vagy kolbászt esznek, amihez jó bor és bejgli dukál. Ahogy véget ér a szent esti vacsora és közeledik az éjfél, egyre többen mennek ki az utcára. Aztán egyre többen elindulnak az éjféli misére. A mise után valóságos népvándorlás következik, felkeresik rokonaikat, barátaikat. Sértésnek számit, ha valakit nem tisztelnek meg látogatásukkal. Amikor a karácsony csendes áhítata véget ér, kezdõdik a mulatság, s a házakból kiszûrõdik a Menybõl az angyal, a Csendes éj vagy románul a Milyen csodálatos hír dallama.

Az Egyesült Államokban kissé elhalványítja a karácsonyt november utolsó csütörtökén a hálaadás, amely jellegzetesen amerikai ünnep, a családi összetartozás jelképe. Azokra emlékeznek, akik zarándokként érkeztek Új – Angliába 1620 novemberében, és az elsõ termés betakarítása után egy évvel adtak hálát az Úrnak, hogy átvészeljék a kezdeti nehézségeket. Ezen tradicionális ünnepen összegyûlnek a családok, az asztalra sült pulyka kukoricával és sülttökbõl készült süteménnyel. A következõ hét péntekén megkezdõdik a karácsonyi vásár. A bevásárló központok, a családi házak karácsonyi ruhát öltenek, a kertekben álló fenyõfákat is lámpafüzérekkel díszítik. Az amerikai zsidóság megemlékezik a hanuka ünnepérõl. A Fehér Ház elõtt felállítják a hatalmas menórát, s vele szemben az óriási fenyõfát, amelynek gyertyáit az ellnõk és a felesége gyújtja meg ünnepéjesen. A családok ismét összegyûlnek, igyekeznek közösen eltölteni a szentestét.

A sok nemzetiségi Oroszországban szilveszter estéje a fenyõfadíszítése ideje. A katolikus Litvániában hatalmas tömegek mennek el az éjféli misén. Észtország templomaiban a gyülekezet apraja – nagyja közösen díszíti fel az ünnepi fáját, amelynek a téli napforduló õsi kelléke, a tavaszi termékenységet jelképezõ zöld ág ismerhetõ fel. Az oév búcsúztatója lepi meg a Télapó, pontosabban Fagyapó Gyed Maroz ajándékokkal a gyereket.

Az ünnepi terített asztalról nem hiányozhat a vörös és a fekete kaviár, a különbözõ füstölt és sózót halak kavalkádja, valamint a kocsonya.

Az adventi készülõdés jele, hogy fényárba úszik az egész Champs – Élysées Mivel a hó ritka vendég ezen a tájon, az illusztráció kedvéért mû hó borítja a közterek fenyõfáit. Minden francia. Minden francia család asztalán osztriga – és kagylótál, többféle szárnyas – de fõleg pulyka – és az elmaradhatatlan fatörzs, a fahasábot formázó, mélyhûtött csokoládétorta. A a szent este itt is családi ünnep. Az idõsebek ritkán mozdulnak ki, de a fiatalok ezen a napon sem maradnak otthon. A katolikusok az éjféli mise nem csak vallási, hanem társadalmi esemény is. A templom elõtti téren Jézus születésének történetét adják elõ.

Karácsony az ünnepek ünnepe – Jézus születés napjának mindenhol a világon béke van, vagy legalábbis szeretnék, hogy békeség legyen. A harcoló felek rövid idõre fegyverszünetet tartanak. Az emberek ajándékkal kedveskednek egymásnak. Néhány napra megfeledkeznek a gondokról, családjukkal együtt szeretetben és békeségben töltik az ünnepeket az egész világon.

A svéd karácsony tulajdonképpen december 13-án, Luca napján kezdõdik. A katolikus hagyomány szicíliai Szent Lucának állít ilyenkor emléket, de Svédországban azért nevezetes ez a dátum, mert ekkorra esett az év legrövidebb napja (a Gergely-naptár bevezetése elõtt). A svéd Luca napi ünnepségek mai formája az 1920-as években alakult ki. Az egyik ünnepi eledel a sáfrányos kalács.

A sáfrány a Crocus sativus termõibõl áll. A sárga szín egy karotenoidtól, a krocintól származik:
(gentiobióz–O–CO–C(CH₃)=CHCH=CHC(CH₃)=CHCH₂–)₂

Régebben a sáfrányt nemcsak fûszerként, hanem textilfestésre is használták. Jellegzetes íze az illóolajoktól és a kerserû glükozidtól, a pikrokrocintól származik.

A sáfrány igen mérgezô, már néhány grammja is halálos lehet. A sárga krocin hamar felszívódik, és sárgaságszerû tüneteket vált ki. Plinius szerint az elõzetesen elfogyasztott sáfrány az etanol "ellenmérge". Talán ezért olyan népszerû a Luca napi sáfrányos kalács, hiszen ilyenkor nem kevés glögg (fûszeres, alkoholos ital) is lecsúszik az ünneplõk torkán.

A karácsonyt megelôzô héten sok svéd család gyömbéres mézeskalácsból épít házikót. A kalácshoz két újabb karácsonyi fûszert, gyömbért és fahéjat használnak. A gyömbér csípõs íze – többek között – a gingeroloktól (fenolos ketonoktól) ered:

  
                 H3CO
                     \____      
                     /    \      
                 HO-<      >-CH2-CH2-CO-CH2-CH-(CH2)n-CH3
                     \____/                 |
                                            OH

(A sorozat leggyakoribb vegyülete a (6)-gingerol, amelyben n=4.)

A fahéj aromáját a fahéjaldehid, 3-fenil-2-propenal adja. Az aroma mesterségesen is könnyen elõállítható benzaldehid és acetaldehid kondenzációjával.

A mézeskalács házikót gyakran díszítik porcukor, tojásfejhérje és néhány csepp citromlé vagy ecet hófehér keverékével. A sav fontos komponens, mert kicsapja a tojásfehérjét, és a "mûhó" megszilárdul.

Svédországban is a karácsony este az ünnep fénypontja. Ilyenkor a halak, pástétomok, különbözõ káposzták mellett sült sonkát fogyasztanak sok mustárral. Szintén mustármártással kínálják a svéd karácsonyi halkülönlegességet, a világ talán leglúgosabb ételét, a lutfisket. (A lutfisk szárított tõkehalból készül, körülbelül három hétig áztatják vízben és egy hétig lúgos oldatban, hogy megpuhuljon.) A mustár íze és illata számos vegyülettõl, leginkább izotiocianátoktól származik. A vegyületek prekurzorai gükozinolátok formájában vannak jelen a mustármagban.

A prekurzoroknak nincs se ízük, se illatuk, de víz jelenlétében enzimatikusan glükózra, kálium-hidrogén-szulfátra és izotiocianátokra, például allil-izotiocianátra (CH₂=CH–CH₂–NCS) bomlanak. Ez utóbbi vegyület mérsékelten illékony, csípõs, kellemetlen szagú és fanyar ízû.

Nem túl mérgezõ, de nagyon rövid idõn belül irritálni kezdi a bõrt és a nyálkahártyát. Az I. világháborúban vegyi fegyverként is kipróbálták – sikertelenül.

Az allil-izotiocianátot ne tévesszük össze a mustárgázzal! A név onnan származik, hogy egyes mustárgáz-készítmények szaga – a szennyezések miatt – hasonlított a mustáréra.

Linné szerint a mustár hatásos afrodiziákum, ami talán megmagyarázza karácsonyi népszerûségét. Hiszen az ôsök ilyenkor a termékenység ünnepét ülték meg...

Fontos karácsonyi fûszer a szegfûszeg is, az Eugenia caryophyllata szárított virágbimbója. Svédországban gyakran használják a sonka, a gyömbéres mézeskalács és a glögg ízesítésére. Aromáját fõként az eugenol (4-allil-2-metoxi-fenol) adja. Az eugenol enyhe fájdalomcsillapító; a szegfûszegbõl készült kivonatot régebben fogfájás csillapítására használták. Illata vonzza a rovarokat, de valószínûleg a férfiakat is, mert néha parfümökbe keverik.

Eredetileg a glögg egyszerû forralt bor volt; kevés alkoholt tartalmazott. Az 1880-as évekbõl származik Gustava Björklund receptje, amely így szól: végy egy üveg vörösbort, keverd össze fele annyi vízzel, tégy bele három összetört szegfûszeget, néhány darab fahéjt, egy kevés cukrot, és tálalás elõtt fõzd egy kicsit.

A glögg az idõk folyamán erõsebbé vált. Ennek az lehet az egyik oka, hogy áttértek az ízesebb karamellre, amely úgy készült, hogy a glögg fölé egy szitát tettek, erre szórták a cukrot, a glögg gõzét meggyújtották, és a többit az égõ alkoholra bízták.

Ehhez azonban az kellett, hogy a glögg alkoholtartalma legalább 20 térfogatszázalék (40 fok) körül legyen. Mivel a párologtatás és az égés durván a felére csökkenti az alkoholtartalmat, a karamellizálást pazarlásnak tartották, és az újabb receptek el is hagyják.

A karamellizálás alatt egyébként ízes, sötétbarna, nagy molekulatömegû polimerek keletkeznek. Ezeket az anyagokat – ha a glöggbe nem is – ételszínezésre, például szójaszósz-utánzatokhoz és sötét színû sörökhöz máig felhasználják.

A svédek azonban nemcsak az ital alkoholtartalmát növelték, hanem több fûszert is adtak hozzá. A mai glöggnek már nem sok köze van a forralt borhoz.

A glögg receptjét "karácsonyi kémikusoknak" a következõképpen ajánlják Svédországból:

Refluxátassunk legalább 2 óráig 4 l vörösbort és 1 l 96%-os alkoholt 25–25 g szegfûszeggel, fahéjjal, durvára õrölt szerecsendióval, szárított narancshéjjal, hogy a fûszereket extraháljuk. A forró folyadékot öntsük át egy 5 literes fõzõpohárba, tegyünk fölé rozsdamentes hálót (NE rézhálót!), és szórjunk 3–400 g kockacukrot a hálóra. Gyújtsuk meg az alkoholgõzöket, hagyjuk, hogy a lángok megolvasszák, karamellizálják a cukrot, és a keletkezõ anyag lecsöpögjön az alkoholos oldatba.

Szûrjük le a folyadékot, adjunk hozzá 25 ml "tinctura aromaticá"-t, 250 g hámozott mandulát és ugyanennyi mazsolát, melegítsük fel, de már ne forraljuk. Forrón tálaljuk.

Svédországban – a déli részek kivételével – igen gyakori a lucfenyõ. Ez az ország legfontosabb vegyipari nyersanyaga (fõként cellulózgyártásra használják), de karácsonykor jut belõle az otthonokba is.

A fenyõ rostos és extrahálható anyagokból áll. A rostos vagy szerkezeti anyag nagy molekulatömegû polimereket: cellulózt, hemicellulózt és lignint tartalmaz. Az extraktumok kis molekulatömegû szerves anyagok, amelyek semleges szerves oldószerben és vízben oldódnak.

A fa elsõdleges komponense, a cellulóz (a teljes tömeg mintegy 40%-át teszi ki), széles molekulatömeg-eloszlású polimer. Körülbelül 7000 alfa-D-glükóz egységbôl áll. A papíripari termékek legfontosabb nyersanyaga.

A hemicellulóz is szénhidrát-polimer, de a cellulóznál sokkal rövidebb. Körülbelül 150 monomerbõl áll, több-kevesebb mannózból, xilózból és galaktózból. Kémiai feltáráskor a hemicellulóz jelentõs része egyszerû szénhidrátokká bomlik le.

A lignin kémiai összetételét nem ismerjük pontosan, de az utóbbi években egyre több kérdést sikerült megválaszolni. Tudjuk, hogy a puhafa lignin-polimerje szubsztituált fenil-propán egységekbôl, elsõsorban gvajacil-propán egységekbõl áll. A háromdimenziós amorf szerkezetet többféle kémiai kötés rögzíti. A különbözõ fafajták eltérõ összetételû lignint tartalmaznak. A lignin szerkezetének felderítését megnehezíti, hogy a polimert át- meg átszövi a cellulóz és a hemicellulóz.

A kémiai feltárásnak az elsõdleges célja, hogy a fából kioldják a lignint és kinyerjék a cellulózt. Az oldott lignin a feltárás után visszamaradó folyadék fõ komponense. A lucfenyõ extrahálható anyagának mennyisége néhány százaléktól 25–35%-ig változhat. A tûlevelû fák extraktuma körülbelül 80% koniferil-alkoholt tartalmaz, de a fából kivont anyagok között szinte az összes szerves vegyület elõfordul. A fák extraktumait vizsgáló vegyészek gyakran akadnak új szerves vegyületekre.

A lucfenyõ-extraktumot tartalmazó olaj terpentinre, fenyõolajra és gyantára frakcionálható az oldószer elpárologtatása után. A terpentinben sok alfa- és béta-pinén, valamint delta³-karén van. A fenyõolaj fõként alfa-terpineolt, kisebb mennyiségben terpén-szénhidrogéneket, savakat, aldehideket, alkoholokat, étereket, ketonokat és fenolokat tartalmaz. A desztillálás után visszamaradt forró, nyers gyantában mintegy 90%-a gyantasav van.

Az extraktumok elenyészõ szerepet játszanak a fa életében. De a lucfenyõ számos tulajdonságát, például a karácsonyi hangulathoz nélkülözhetetlen színt és illatot ezeknek a szerves molekuláknak köszönhetjük.

Svédországot, különösen északi részeit gyakran nevezik az éjféli Nap országának. Ez a kijelentés azonban csak nyáron állja meg a helyét. Ha valaki nem költözik délre a madarakkal, és Svédországban tölti a karácsonyt, ráébred, hogy minden egyes éjféli Napért télen olyan nappal kell fizetni, amikor egyáltalán nem kel fel a Nap. Ez a sötét idõszak a gyertyák évadja Svédországban.

Méhviasz gyertyákat már a rómaiak is készítettek. A XII. század során jelentek meg a faggyúgyertyák. 1825-ben szabadalmaztatta M. E. Chevreul és J. L. Gay-Lussac a sztearingyertyát. Manapság a gyertyát kemény (51–55 ^oC-on olvadó) paraffinból és sztearinból készítik. A sztearin növeli az olvadáspontot, és meghosszabbítja az égési idõt: palmitinsavból és sztearinsavból készül (a savak olvadáspontja 61, illetve 69 ^oC).

A gyertya kanóca bórsavval, szalmiáksóval, foszfátokkal pácolt, fonott pamutszál. A pácolásra azért van szükség, mert a tiszta pamut nagyon gyorsan égne és füstölne. A fonott kanóc elszenesedés után meghajlik, kitér a láng útjából, és elég. A kanócban lévõ cellulóz reagál a pácoláshoz használt sókkal, és úgy bomlik el, hogy nem marad utána hamu.

A gyertya lángja megolvasztja és elpárologtatja a viaszt, amelyet a kanóc kapilláraktivitással szív fel. A felszabaduló szénhidrogén-molekulák többféle szerepet is játszanak az égési folyamatban.

A gyertya lángját a diffúziós lángok csoportjába sorolják, mert a levegõ bediffundál a láng üzemanyagába. (A Bunsen-égõ például "elõkevert" lánggal ég, mert a gáz még égés elõtt keveredik a levegõvel.)

Közvetlenül az égõ kanóc fölött alakul ki a láng sötét magja. A láng felsõ része fényes, sárga, alja világoskék. A sötét mag alacsony hõmérsékletû, 600 ^oC-os, a sárga tartomány közepe körülbelül 1200 ^oC-os. A legmelegebb a sárga tartomány széle (1400 ^oC-os).

Az elpárologtatott szénhidrogén-molekulák fokozatosan bomlanak el a hõ hatására a sötét magban. Elsõsorban C₂H₄- és CH₂-gyököket veszítenek. A láng alján kialakuló világoskék tartomány a reakciózóna. A kék fény fõként két gerjesztett fragmentum, a C₂ és a CH emissziójából ered.

A reakciózóna a láng sárga tartománya köré is kiterjed. Az elbomlott szénhidrogének itt reagálnak a levegõ oxigénjével: CO₂ és víz keletkezik; a bonyolult reakciók mechanizmusának minden részletét még ma sem ismerjük. A még el nem bomlott tüzelõanyag és az oxigén nem érintkezik közvetlenül, mert az égéstermékek rétege elválasztja õket.

A láng legérdekesebb része a fényes sárga tartomány. A gyertyafény elsõsorban innen ered. Ezt a részt szénzónának is nevezik, mert széntartalmú koromszemcsékbõl áll. A korom a sötét mag tetején keletkezik az elbomlott szénhidrogénekbõl, amelyek a viszonylag alacsony hidrogén-szén arány miatt szénben gazdagok.

A reakciók során 10–200 nm méretû koromszemcsék képzõdnek. A szemcsék láncokká állnak össze. A meleg gázok és a reakciózónából kisugárzott hõ hatására izzik fel a korom. A teljes látható spektrumot kibocsátja, de a sárga tartományban a legerõsebb az emisszió. Ha a részecskék a sárga tartomány fölé emelkednek, reakcióba lépnek a vízzel és a szén-dioxiddal, és szén-monoxiddá alakulnak át.

Ha a kanóc nem hajlik ki a lángból, túl hosszúra nyúlik, és a kelleténél több viaszt vezet a lángba. Ilyenkor a gyertya kormozó lánggal ég, mert a szénrészecskéket nem emésztik el a reakciók.

A lángban zajló folyamatról a következõ kísérlettel gyõzõdhetünk meg. Tartsunk hideg fémet, például kanalat a láng fölé, és figyeljük meg, hogy az égéskor keletkezõ víz hogyan csapódik le rá. Ha a kanalat a sárga tartomány közepébe tesszük, koromszemcséket gyûjthetünk rá. Ha pedig a kanóc fölé, a sötét magba tartjuk, az elpárolgott, de még el nem bomlott szénhidrogének csapódnak le rá, és vékony viaszréteggel vonják be.

Amikor elfújjuk a gyertyát, fehér füstcsík keletkezik. A forró kanócról ilyenkor még párolognak szénhidrogének, és kondenzálódva aeroszolt képeznek: ez a füst. Az aeroszol cseppjeinek átlagos átmérõje 0,15 mikrométer. Ha egy meggyújtott gyufát gyorsan a füstbe tartunk, a láng "leugrik" a kanóchoz, és a gyertya újból meggyullad.

A gyertya égésekor képzõdõ energiának még a 0,4%-a sem jelenik meg látható sugárzás formájában. A sugárzás túlnyomó része az infravörös tartományba esik (hõ). Ez így is van rendjén, mert a téli éjszakák Svédországban nemcsak sötétek, hanem hidegek is, és a gyertya melege hosszú távon sokkal kellemesebbé teszi a közérzetet, mint a töméntelen mennyiségû zsíros sonka és glögg.

Ádvent elsõ vasárnapján, az egyházi év kezdetén, a templomokban, az istentisztelet elõtt állóhely is alig akad. Így érkezvén a turkui székesegyházba, a püspök felesége intett felénk és melléjük ülhettünk. Végre felhangzik a várva várt "Hozsánna, Dávid fiának…" (G.J. Vogel kb. 1795.) címû ének.

Hogyan készülünk a karácsonyra? A székesegyház elõtt évrõl-évre egy 30-40 méter magas, sûrû lombú, kivilágított karácsonyfát állítanak fel. Bent énekkarok elõadásait lehet hallgatni. A finn templomokban nem éneklik a nemzeti himnuszt.

Távolban élõ szeretteinkre, barátainkra gondolva postára adjuk karácsonyi jókívánságainkat. A postai szolgáltatásoknak ajánlott határidejük van, amin belül a levelek, csomagok még idõben, biztonságosan, kedvezõbb áron célhoz érhetnek. A város több forgalmas pontján a szeretetszolgálat önkéntesei fogadják a lakosság által adományozott, használtruha csomagokat. Az egyházak, egyesületek egy-egy hétvégi napon bolhapiacot rendeznek saját készítésû kézimunkáikból, használt ruhákból, gyermekjátékokból. A munkahelyek, intézmények "kis-karácsonyi" összejöveteleket szerveznek, ahol a vacsorát szaunázás, éneklés követi. Az ajándék-vásárlási láz olyan, mint bárhol máshol.

December 24-én, pontosan 12 órakor, a turkui régi városháza erkélyérõl a polgármesteri hivatal egyik olyan vezetõje, akinek kellemes, de öblös hangja van, kihirdeti a karácsonyi békét. Ez azt jelenti, hogy a kihirdetéstõl vízkeresztig a békétlenkedõkre súlyosabb büntetés vár. E szokás több, mint 600 év óta tart formálisan egészen napjainkig, és az egész országra érvényes. Aki csak teheti, ilyenkor a régi városháza terére siet ezt meghallgatni és a himnuszt elénekelni meleg, ünnepi öltözetben. Kora délután a temetõkben gyertyákat gyújtanak.

A karácsonyesti otthoni gyertyagyújtást megelõzi a szaunázás, majd szûkebb családi körben elcsendesülve, együtt hallgatják a Bibliából felolvasott karácsonyi evangéliumot. Ahol kisebb gyermekek vannak, ott a "Mikulás" osztja az ajándékokat. A karácsonyesti étkezés hosszabb idõn át külön asztalon maradó fogásai: általában sonka, vagy ritkábban pulykasült; többféle sütõformában sütött étel: krumpli, sárga- és karórépa, májpástétom, szilvaleves, egy szem mandulát tartalmazó rizskása, amelybõl a mandula elfogyasztója a következõ évben megházasodik. December 25-én olyan halat tálalnak fel, amelyet hosszan, lúgos eljárással készítenek (lipeäkala). A vidéki állattartók ünnepibb takarmányt adnak az állataiknak. December 25-én hajnalban is van istentisztelet.

Karácsony másnapja a családok látogatásának a napja. Ádventtõl vízkeresztig látható a Falu múzeumban, mely Finnország leglátogatottabb múzeumegyüttese, és a Patika múzeumban a hagyományos, finn karácsonyi ünnepekre megterített asztal a feltálalt ételekkel, valamint más, az ünnepkörhöz kapcsolódó néphagyomány. Szeretnénk, ha ki-ki a saját körében hasznosítana egyet s mást a máig élõ, finn karácsonyi szokásokból!

Az ország hivatalos nemzeti ünnepe szeptember 2. az ország függetlenségének kikiáltási napja (1945).
Május 1. Vietnámban is hivatalos ünnep.
Családi ünnepeik közül legfontosabb a több napig tartó TET (Holdújév ünnepe) amely a holdnaptár szerint január végére, február elejére esik. A TET a tavasz kezdetét jelzi, családi körben ünneplik meg. Ekkor rendszeresen felkeresik távol élõ családtagjaikat, barátaikat, de elõdeik sírjait is. Ez a legnagyobb vallási, családi ünnep, amelynek elõkészítése és lefolyása bizonyos mértékben a mi karácsonyunkhoz hasonlít. A Vietnámban nem különösen jellemzõ alkoholfogyasztás ebben az idõszakban megnõ. Az ünnep jellegzetessége az ún. TET-fa, ami lényegében egy feldíszített, virágzó õszibarack- és/vagy mandarinfa. Korábban a TET jellegzetessége volt, hogy a Holdújévet millió számra robbanó petárdákkal köszöntötték. Az elõfordult súlyos balesetek miatt - a lakosság többségének bánatára - néhány évvel ezelõtt a hatóságok betiltották.

A napilapok ez alkalomból külön ünnepi számot jelentetnek meg. A pagodák megtelnek hívõkkel, a legjelentõsebbek pedig az ország minden részérõl fogadnak zarándokokat, óriási tömegekben.
Fontos vallási ünnep még Buddha születésnapja, amelyet a 4. holdhónap teliholdjának idején köszöntenek. A házakat és a pagodákat lampionokkal díszítik fel, körmeneteket rendeznek.
A 8. holdhónapban teliholdkor ünneplik az Õsz Közepének Ünnepét. Ez ma már gyakorlatilag a gyermekek ünnepévé vált.

A szocialista országok végváraként számon tartott Kuba elsõ számú vezetõje a januárban esedékes pápalátogatásra tekintettel "kivételes intézkedésként" munkaszüneti nappá nyilvánította december 25-ét. Ez a bejelentés nem kevesek emlékezetébe idézte a magyarországi szocializmus négy évtizedének a karácsonnyal kapcsolatos, mára ismét feléledni látszó politikai játszmáit, mellyel Krisztus születésének egyházi ünnepét kívánták államosítani.

1987. december 24-én a Magyar Televízió - harminc esztendõvel korábbi elindulása óta elõször - egyenes adásban közvetítette a Mátyás-templomban tartott éjféli misét. Az erejében megingott Magyar Szocialista Munkáspártnak (MSZMP) ez az egyházak irányába tett gesztusa voltaképp a négy évtizede hol burkoltabban, hol nyíltabban gyakorolt ideológiai offenzíva kényszerû megroppanását jelezte.

Aligha mondható véletlennek, hogy a fokozódó osztályharcot hirdetõ s - elõször Magyar Dolgozók Pártja (MDP) néven - 1948 óta korlátlan hatalmú kommunista párt Magyarország hercegprímását, Mindszenty Józsefet 1949 karácsonyának másnapján hurcoltatta el. A letartóztatás idõzítése fenyegetõ üzenet - s egyben sajátos visszavágás is - volt. Az õrizetbe vétel elõtt egy hónappal az MDP politikai bizottsága (pb) ugyanis áttekintette "a karácsonnyal kapcsolatos tennivalókat", melyeket az agitációs osztály állított össze a számára. A szigorúan bizalmas jelzetû javaslat - mely elöljáróban leszögezte, hogy "a felszabadulás óta minden évben a karácsony harcot jelentett a demokrácia és a klérus között", mivelhogy "a klérus az ünnepeket... megpróbálta a saját céljaira felhasználni" - nagy nyomatékkal arra hívta fel a legfõbb grémium tagjainak figyelmét, hogy az 1949-es karácsony alkalmával "a szokottnál is erõteljesebb támadásra" lehet számítani, merthogy a "fakultatív hitoktatás bevezetése fokozottabb harcra késztette" az egyházakat.

Természetesen a "klérus aknamunkájának" felszámolását nem csupán Mindszenty letartóztatásától várták, részletes akcióterv is készült "a tömegek, de különösen az ifjúság karácsonyi lekötésére". Ennek érdekében leszögezték: a "klerikális reakció" által hirdetett téves tanokat - mint például, hogy "karácsonykor Jézus születését ünnepli az emberiség" - ki kell iktatni az emberek tudatából, s a hangsúlyt arra kell fektetni, hogy 1949-ben immár a "békéért folytatott harc és a dolgozók egymás iránti szeretete jegyében" köszönti az ország a "jólét karácsonyát", melyet egyébként a népek atyja, a december 21-én 70. születésnapját ünnepeltetõ "Joszif Visszarionovics Sztálin elvtárs hozott el Magyarországnak". Az iskolákban ezért a nevezetes napon, mintegy a karácsonnyal összekötve, kötelezõ Sztálin-ünnepélyeket is rendeztek, majd 24-e és 26-a között falujáró kultúrgárdák gondoskodtak a közelebbrõl meg nem határozott "haladó, szocialista felfogású betlehemi játékokról", s a népi demokrácia ajándékaként karácsony két napjának délelõttjén az ország összes mozijában egyforintos jeggyel nézhettek a gyerekek mesefilmeket.

Két esztendõvel késõbb, 1951 decemberében pedig az volt a dolgozó nép államának ajándéka, hogy "jegy nélkül, teljesen szabadon" lehetett vásárolni - már ha lehetett kapni - kenyeret, lisztet, tejet, vajat, cukrot, mosó-, mosdó- és borotvaszappant, ám ugyanezen évben egy minisztertanácsi rendelet módosította a korábbi gyakorlatot, s megtiltotta a karácsony elõtti bérszámfejtést azokon a munkahelyeken, ahol egyébként 26-a után volt szokás. A budapesti Ikarus-gyár dolgozóinak öntudata azonban nem terjedt odáig, hogy ezt az intézkedést szó nélkül tudomásul vegyék - tudhatta meg az utókor egy két éve a Magyar Hírlapban megjelent írásból, mint azt is, hogy a félezres spontán tüntetésnek az államvédelmi hatóság vetett véget, s a budapesti pártbizottság korabeli jelentése szerint "december 27-én 157-en igazolatlanul hiányoztak az üzembõl", vélhetõen azért, mert a hatóság vendégszeretetét élvezték.

1952-ben aztán még hathatósabb - ideológiai megalapozottságú - intézkedésre is sor került: karácsony második napja megszûnt munkaszüneti napnak lenni. A pb elé került elõterjesztés azzal indokolta a tervezett (majd megvalósított) intézkedést, hogy "a kettõs ünnepnap éppen olyan idõben fékezi a termelés lendületét, amikor az éves terv teljesítéséért a termelési ütemet jelentõsen fokozni kell". Néhány sorral késõbb azért elég pontosan kiderül, hogy a pártvezérnek és helyettesének, Rákosi Mátyásnak és Gerõ Ernõnek írásos jóváhagyását egyaránt elnyerõ tervezet voltaképp mégiscsak a klerikalizmus elleni ütközet hevében fogant. A testület elé került kimutatás eredményként tüntette fel, hogy a nagytestvéri szovjet példa nyomán a munkaszüneti napok sorából már törölték úrnapját, pünkösdhétfõt és a halottak napját, most tehát a karácsonyon van a sor (a következõ évben aztán sort kerítettek a húsvéthétfõ eltüntetésére is).

1954 végén - nem kis részben a Nagy Imre nevével fémjelzett enyhülés eredményeként - a karácsony módosított, ám akkortájt még bevettnek aligha mondható elnevezéssel megint kétnapos "fenyõfaünneppé" vált, a következõ évben az átmenetileg megerõsödött Rákosi azonban ismét egy napra szûkítette a "szeretet ünnepét", s a hivatalos szóhasználatból a már említett karácsony kifejezés mellett az ajándékhozó Jézuskát, illetve angyalkákat, mi több a "szent" elõnevû Mikulást is számûzték. Ez utóbbit - ugyancsak szovjet példa nyomán - Télapóvá keresztelték át, s a messzirõl (néhány buzgó kultúragitátor szerint egyenesen a nagy Szovjetunióból) érkezett, vörös köntöst viselõ nagy szakállú bácsika hozta immár a fenyõ ünnepére az ajándékokat. Az advent harmadik és negyedik vasárnapja kifejezést az ezüst-, illetve aranyvasárnap váltotta fel - sorolja a további példákat Tátrai Zsuzsanna, a Néprajzi Intézet munkatársa, hozzátéve: úgy tûnik, a sajátos nyelvújításnak sem sikerült minden szót gyökerestül kiirtania, mivelhogy a "szenteste" helyettesítésére jobb híján megmaradt a karácsonyeste kifejezés.

Az 1956 végén hatalomra került Kádár-kormány, mintegy ellensúlyozandó a még érvényben lévõ kijárási tilalmat, ismét kétnapos ünnepnek ismerte el karácsonyt, de változatlanul elérendõ célként jelölte meg a még az ötvenes években körvonalazott törekvést, miszerint "a hagyományos ünnepeket meg kell tisztítani egyházi jellegüktõl". Erre a kádári koncepciót megfogalmazó - a már említett 1987-es nagy áttörésig az apró módosulások ellenére lényegében érvényben lévõ - 1958-as dokumentumra Kalmár Melinda történész irányította rá a figyelmet a História címû folyóiratban tavalyelõtt megjelent írásában. Az MSZMP kb tudományos és kulturális osztálya által összeállított s a pb által jóváhagyott intézkedési terv ugyanis változatlanul a "vallásos világnézet elleni harc egyik feladataként" jelölte meg, hogy az "évezredes hagyományokat szocialista szertartásokkal" kell felváltani. Igaz, a kádári türelem jegyében tényszerûen leszögezték: a két szokásrend még sokáig fog birkózni egymással.

A frazeológia enyhülése - a klerikális reakció helyett immár "csak" vallásos világnézetet emlegetnek - mellett az is figyelemre méltó, hogy a dokumentum kidolgozói az új tartalom és az új forma párhuzamos kialakítását remélik. Ehhez képest persze szegényesnek mondható a fantáziájuk, mivelhogy karácsony kapcsán az egyetlen "újszerû" javaslatuk az 1954-ben debütált országházi - "vörös csillagos" - fenyõfaünnepély átvétele volt. (Ennek megszervezése a Magyar Úttörõszövetség feladatává lett, s az évenkénti nagyszabású gála aztán egészen a rendszerváltásig fennmaradt.) Az mindenképp mértéktartásnak nevezhetõ, hogy a megyei és városi pártbizottságok észrevételeit is magába olvasztó 1958-as akciótervbe végül nem került be az újpestiek túllicitáló javaslata, mely szerint "a békét szimbolizáló karácsonyfát kizárólag békegalambokkal kellene feldíszíteni". De nem talált meghallgatásra az a Somogy megyei jó tanács sem, mely szerint ezentúl "az arra rászorulóknak ne karácsonykor, hanem a november 7-i Nagy Októberi Szocialista Forradalom tiszteletére juttassanak szeretetcsomagokat". A Rákosi-rendszer kritikájának is tekinthetõ, hogy a pb 1958-as iránymutatása szerint "célszerû az elmúlt években helytelenül összemosódott fenyõfa-, illetve télapóünnepségek szétválasztása". Az üzemek és a szakszervezeti bizottságok - olvasható az ajánlásban - a fõ hangsúlyt az utóbbira helyezzék, s a feldíszített karácsonyfa mellõl "a párt vagy a tömegszervezetek valamelyik képviselõje a megjelent szülõknek érzelmekre utalóan szóljon néhány szót a béke, a család, a szülõi szeretet lényegérõl", de legfõképp: "az állam gondoskodásáról a gyermekek iránt".

Más, nem mellékes kérdés, hogy a karácsony már a hatvanas évek közepétõl - az ideológia fellazított kereteinek fenntartásával - jószerével a kereskedelem hatáskörébe csúszott át, politikai kérdéssé legfeljebb az esztendõrõl esztendõre ismétlõdõ karácsonyfa- és kenyérhiány lépett elõ, miközben az egész évben hiánycikként számon tartott árukból (mikor mibõl: banánból, frizsiderbõl, színes tévébõl) decemberre mindig nagyobb, bár a nyolcvanas évek közepéig csak ritkán elegendõ készlet került a boltokba.

A rendszerváltást követõ esztendõben a régi helyett születõ új állami "karácsonyfa-ünnepség" megteremtésével elõször az Antall-kormány próbálkozott meg. Azonban 1991-ben a Magyar Állami Operaház csupán átmeneti helyszíne volt az 1200 gyermeket vendégül látó protokolláris rendezvénynek, melyen a "házigazda" szerepét maga a miniszterelnök vállalta magára. Az állami karácsonyok átmenetinek bizonyult szüneteltetése után 1995-tõl ismét a Parlamentbe került (vissza) a nevében is visszaszocialistásított "fenyõfaünnepély". A fõvédnök, az Országgyûlés elnöke, Gál Zoltán két évvel ezelõtt azt hangsúlyozta, hogy az "új" rendezvénnyel hagyományt kívánnak teremteni. A Parlamenti Gyermektalálkozókért Alapítvány - melyben a látszólag tetszhalott Magyar Úttörõszövetséggel éppen a napokban fuzionált Xénia Láz Egyesület játszik vezetõ szerepet - az idén állítja fel harmadszor a Kossuth Lajos téren a 17 méteres fenyõfát, melyre ha a fentebb említett békegalambdíszek nem kerülnek is fel, az eseményt szponzoráló cégek emblémái viszont igen.

A “klerikális reakció elleni harc” jószerével végigkísérte a magyarországi szocializmusnak keresztelt négy évtized történetét. Akár jelzésértékûnek is mondható, hogy Mindszenty József hercegprímást 1948 karácsonyán vették õrizetbe, az évben, amikor egyébként a karácsony államosítása is megkezdõdött. Három esztendõvel késõbb, 1952 novemberében már a korábbinál jóval drasztikusabb intézkedést is foganatosított a kommunista párt: karácsony második napját egyszerûen törölte a munkaszüneti napok sorából.