KARÁCSONY

A régi korok embere számára sok természeti jelenség megmagyarázhatatlan volt, ezért azokat isteni tetteknek tekintették. A fényt és a meleget adó Nap biztosította a megélhetést, ezért nagy tiszteletnek örvendett ôsidôk óta. A téli napfordulókor bekövetkezô kedvezô változásokat – a nappalok hosszabbodását, a világosság gyôzelmét a sötétség felett – a perzsák Mithrásznak, a Legyôzhetetlen Nap istenének tulajdonították. Úgy tartották, hogy az ekkor született Mithrász megszabadítja az embereket testi-lelki gyötrelmeiktôl, s cserébe jócselekedeteket kíván, így lehetôséget ad egy új élet megkezdéséhez. Ezért a téli napforduló idôszakától kezdték számítani az új évet, amirôl nagy vidámsággal és egymás megajándékozásával emlékeztek meg. A napisten tisztelete népszerüsége folytán gyorsan elterjedt Kis-Ázsiában, majd a keleten járt, szabadságolt katonák és a behurcolt rabszolgák révén a Római Birodalomba is. Kultusza a keresztény vallás kialakulásakor élte világkorát. Ezt az ôsi természeti ünnepet a kereszténység a saját ünnepei közé fogadta, de jelentését megváltoztatta, s legnagyobb ünnepévé, Jézus, a Megváltó születésnapjává nyilvánította, a béke és a szeretet erkölcsi parancsának hirdetôjévé tette. 
 
A télközép legnagyobb ünnepe minden nyelvben saját nevet kapott. A magyar karácsony szó a szláv korcsun szóból ered, jelentése lép, átlépô – az új évbe való átlépésre, a téli napfordulóra utal. Hasonlóan naptári eredetü a lengyel kolenda, az orosz koljáda is, amaly karácsonyi éneket jelent. Az angol Christmas Krisztus nevére utal, a német Weinacht szent éjt jelent, A franciák Noelnek, az olaszok Natale-nek hívják, mindkettô születésnapot jelent. 
A karácsony nem áll önmagában a téli ünnepek között, egész ünnepsor épül köré, melynek egy része a kereszténység elôtti idôkbôl származik, s az egyház által szabályozott ünnepi szakasz fogja össze. Az ünnepkör neve advent, s a karácsony elôtti négy hetet jelöli. A latin  szó jelentése megérkezés, a Jézus születésére való várakozás, a reménykedés idôszaka. A régi idôkben éjféli harangszó hirdette kezdetét, egyszersmind az egyházi év  megnyitását is. Falun eljártak a hajnali misére, a rorátéra, amit angyali vagy aranyos misének is neveztek, s Szüz Mária tiszteletére tartották.