A díszekkel és gyertyákkal ékesített fenyôfa, amely ma a szenteste jelképe, nem létezett mindig. Az elsô híradás arról a szokásról, hogy fenyôfákat díszítenek fel karácsonykor, az 1606-os esztendôbôl származik. Akkor írta le egy strassbourgi polgár, hogy szülôvárosában az emberek papirrózsával, cukorkával, pogácsával és halpénzzel ékes fenyôfákat állítanak a szobájukba. Egy évszázaddal késôbb az lett a szokás Németországban, hogy minden családtagnak saját kis fenyôfát ajándékoztak, mégpedig nagyság szerint: az apa, a család feje kapta a legnagyobbat, a legkisebb gyerek pedig a legkisebbet. Mikor belépett a család a gyertyafényes szobába, rögtön felismerte mindenki, melyik az ô fája, melyek az ô ajándékai. De már karácsony másnapján lefosztották és kivitték a házból ezeket a kis karácsonyfákat. A 20-dik században kezdtek gyertyával és díszekkel megrakott, igazi nagy fenyôfákat állítani a lakószobába, ahogy ez ma is szokás.