Karácsony
A karácsony a béke és a szeretet ünnepe.Számunkra a karácsony a családi együttlétet,pihenést és meleg otthont jelenti.Mai formájában a karácsonyfa a német nyelvterület nyugati részéről származik,az Ádám és Éva történetét megjelenítő népi színjátékokból-hiszen karácsony előestéje,december 24. Ádám és Éva névnapja is.Egy 354-ben írott kalendárium szerint Rómában 336-ban már megünnepelték a karácsonyt,a jeruzsálemi egyház azonban csak az V.század derekán vette át.Az örmény egyházban mindmáig január 6.-án emlékeznek meg Jézus születéséről.Hazánkban először Brunswick Teréz állított karácsonyfát,1824-ben,Pesten pedig 1826 körül a Podmaniczky család,a Fürdő utca és a Szél utca sarkán álló,Pollach Mihály tervezte házában.A fa papirból készült,mert a városban akkor még nem árultak fenyőt.A karácsonyt kicsik és nagyok egyaránt várják.A kicsik sok ajándékot ,a nagyok pihenést,nyugalmat remélnek.A kisebb gyerekek szüleiknek,közelibb ismerőseiknek barkácsolnak kisebb dolgokat, amiket a szülők örömmel fogadnak.Kedves régi szokás a Betlehemezés.A kis Jézus Betlehemi megszületésének történetét eleveníti fel.2000 éve Betlehemben,egy pajtában született Jézus Krisztus.Ekkoriban Heródes Antipas uralkodott.Mihelyt tudomására jutott,hogy király születik, félteni kezdte hatalmát és kiadta a kegyetlen parancsot:minden elsőszülött fiúgyermeket megölni,de Jézus családjával egy angyal figyelmeztetésére elhagyta Betlehemet még időben.A karácsonyi ünnepkör egyik csúcspontja december 13.,Luca napja,ami a rémségek,gonoszságok elijesztgetésének napja.Úgy tartották,amilyen nemű látogató érkezik először vendégségbe,olyan sikerre számíthatnak a jövőre vonatkozóan.A férfi a szerencsét,még a nő a szerencsétlenséget jelképezte.December 24.,mindenki számára a szentestére,illetve az éjféli misére való készülődést jelenti.,,Mit hozott a Jézuska?"-kérdezgetik a gyerekektől karácsony után.A karácsonyi ajándékozással azonban nemcsak a gyermek Megváltó,hanem egy ősz szakállú öregember alakja is összefonódik.A kis-ázsiai Myra püspökéről,a IV.században élt Szent Miklósról van szó,aki híresen jóságos és bőkezű ember volt,azóta is a legnépszerűbb szentek egyike,sok középkori festmény és vallásos színjáték őrzi emlékét.Ő a Mikulás-ünnepnapja; december 6.-án van,Magyarországon ekkor is ajándékot kapnak a gyerekek.

Karácsony története:Úgy esett az idő tájt,hogy Augustus császár rendeletet bocsátott ki,hogy mind az egész föld lakossága összeírassék.És ez a népszámlálás első ízben történt meg,amióta Cyrenius helytartó kormányozta Szíriát.És ezért mindenkinek,csakhogy a számláló biztosok számba vehessék,el kelett mennie abba a városba,amelyikben világot látott.Ekkor fölkerekedett József,az ács is,aki Galileában élt,és útnak eredt Názáret városából a zsidók földjén,Júdeán át,Dávid városa felé,amelyet Bethlehemnek neveztek,mivelhogy ő Dávid király házából és nemzetségéből származott;elindult hát,hogy alávesse magát a népszámlálásnak , Máriával,az ő jegyesével eggyütt,aki épp várandós volt.És ahogy eljutottak Bethlehembe,elérkezett Mária vajúdásának ideje is.Mária megszülte az ő elsőszülött fiát,és gyolcskendőkbe pólyálta,majd jászolba fektette a gyermeket, mivelhogy nem kaptak már szállást a vendégfogadó házban.Azok a pásztorok,akik azon a vidéken tanyáztak, és a városka környékén legeltették nyájaikat,azon az éjszakán épp karámba terelt juhaikat őrizték.És lám,az Úristen küldötte ,az angyal odalépett hozzájuk,és a Mindenható világossága ott sugárzott körülötte,és a pásztorok megijedtek.És így szólott hozzájuk az angyal: Ne féljetek! Mert íme,hirdetek nektek nagy örömet,amely az egész nép öröme lesz,mert ma született meg a ti Üdvözítőtök,aki nem más,mint az Úr Krisztus,itt, Dávid városában.És íme ez lesz számotokra a jel:a kis gyermeket úgy találjátok meg,hogy gyolcskendőkbe pólyálva, jászolban fekszik.S amidőn befejezte szavait,hirtelenséggel mennyei seregletek sokasága sorakozott föl az angyal mögé,dicsérvén az Urat,és így zengtek: Dicsőség a magasságos mennyekben Istennek,és békesség e Földön, és az emberekhez jóakarat!És amint az angyal föllebbent közülük,és az égbe szállt,a pásztorok ekként szóltak egymáshoz:-Menjünk hát Bethlehembe valahányan,és győződjünk meg róla tulajdon szemünkkel,hogyan is történt meg ott az,amiről az imént értesített bennünket.És szaporán odasiettek,és meglelték ott mindkettőjüket,Máriát és Józsefet,meg a jászolban fekvő Kisdedet is.Amint megpillantották őket,széltében-hosszában elhírdették és terjeszteni kezdték azokat az igéket,amelyeket az angyal erről a Gyermekről mondott.És mindenki,aki csak hallotta,fölöttébb csodálkozott azon a beszéden,amely a pásztorok szájából elhangzott.Mária azonban jól megjegyezte ezeket a szavakat,és újra meg újra fölidézte őket az ő szívében.A pásztorok pedig hazatértek,és magasztalván dicsőítették az Urat mindazért,amit csak hallottak és láttak,amint azt nékik az angyal mondotta volt.

Advent:A karácsony előtti 4 hetet adventnek nevezzük.Az advent a latin adventus szóból származik,jelentése eljövetel,eljövetele Jézus Krisztusnak,Isten fiának.Az egyház a VI.században vezette be,teljessé téve ezzel a karácsonyi ünnepkört.Advent első vasárnapja egyben az új egyházi év kezdete is.Ebben az időszakban Jézus születésére készülünk.Az ünnepre való készülődés időszaka,az advent december 24.-ét,szentestét megelőző négy hét,amely mindig vasárnappal,idén november 30.-án kezdődik.Az egyházban az adventi idő kettős tartalma:a várakozás és a bűnbánat.Ebben a várakozásban már benne van a karácsonyi öröm,de ugyanakkor magába foglalja a bűnbánat komolyságát is.Ezért advent szimbolikus színe a lila.Advent legfontosabb jelképe a fény.Az adventi időszak legjellemzőbb szimbóluma és tartozéka az adveni koszorú.1839-ben Hamburgban,Johann Heinrich Wicherr evangélikus lelkész készítette az első adventi koszorút.A hivő ember számára az adventi koszorú nem csupán dísz vagy divatos szokás,hanem karácsonyi ünnepre való lelki felkészülés igazi tartozéka.Advent első vasárnapja egyben az új egyházi év kezdete is.Az egyházi évnek ebben az időszakában Jézus születésének ünnepére készülünk,az ő eljövetelét várjuk.

Miért éppen december 24.-én? Már ősidők óta szinte minden nép nagy ünnepséget rendezett az óesztendő búcsúztatására és az új év köszöntésére.Ilyenkor végiggondolták az elmúlt év eredményeit, terveket kovácsoltak az új esztendőre,tele reménnyel,várakozással.A régi időkben a naptári új év kezdete nem a mostani időpontra,január 1-re esett.Eleinte a téli napforduló ideje,december 25. környéke volt az új év kezdete.A régi Rómában a tavasz igazi érkezését,március elsejét tekintették az új év első napjának.Később ezt is megváltoztatták, és a Calendae Ianuariae,vagyis január elseje lett a hivatalos évkezdő nap.Ez vált aztán általánossá,s ezt vette át a ma is használt Gergely-féle naptár.Mithrász személyét a rómaiak a télen meghaló,majd december 25. körül újra feltámadó Nappal azonosították.December 25-re eső ünnepnapját a Legyőzhetetlen Nap születésének napjának nevezték.A kereszténység más vallások szokásaiból is sokat átvett,így a sok ezer éves,a téli napfordulóra eső ünnepet is belevonta a keresztény vallás ünnepkörébe,a legnagyobb ünnepet tette erre a napra:a Megváltónak,a kereszténység legjelentősebb alakjának,Jézusnak a születésnapját.

 
 
 
 
 

Felhasznált irodalom:

Eva Maria von Nerling és Olaf Hille:Legszebb karácsonyi könyvem

Tészabó Júlia: Nagy karácsonyi képeskönyv

Képes Bibliai Lexikon Ábel-Zsuzsanna

 

MINDENKINEK KELLEMES KARÁCSONYI ÜNNEPEKET ÉS BOLDOG ÚJ ESZTENDŐT KIVÁNNAK CSAPATUNK TAGJAI: Barilich László, Horváth Krisztián, Makkos Krisztián, Jaczkó Ákos, Krejczi Rudolf