Liszt Ferenc: (1811-1886) magyar zeneszerzõ, zongoramûvész
1823-tól apjával Párizsban telepedett le. Ebben az évben egész Európát bámulatba ejtette. Virtuóz játéktechnikájának kialakítására Paganini mûvészete inspirálta, a programzene iránti érdeklõdését Berlioz  „Fantasztikus szimfóniája” ébresztette fel.
A hangversenyt õ hozta divatba, korának ünnepelt elõadómûvésze volt. 1835-tõl élettársával Marie d´Agoult grófnéval, gyermekei anyjával Genfben élt. Majd 1848-tól új élettársával Carolyne Sayn-Wittgenstein hercegnével Weimarban lakott.
Kivételes tehetségéhez méltó áldozatkészsége (segélykoncertek az 1838-as pesti árvíz károsultjainak javára stb.) és kollegális nagylelkûsége ellenére sok támadás érte. 1840-es pesti hangversenye a reformkor legnagyobb mûvészi sikerei közé tartozott. A rajongást szenvedélyessé fokozták magyar vonatkozású darabjai és magyarságának demonstratív kinyilvánítása.
Ezen a télen egész hetet töltött Sopronban (február 15-21) s a kaszinó (a mai római katolikus népiskola helyén) termében nyilvános hangversenyt adott. Liszt néhány Schubert átiratot és néhány magyar nótát játszott. Még egyszer hangversenyezett itt 1846-ban. Weimari korszaka (1847-1861) után Rómában az egyházi zene megújításán fáradozott.
1869-tõl felváltva Weimarban, Rómában és Pesten mûködött. Jelenléte felgyorsította a magyar zeneélet fejlõdését. VISSZA