Petôfi Sándor: (1823-1849) magyar költô:
a magyar irodalom, világirodalmi rangú lírikusa.
Természetes közvetlenségû
verseivel a magyar költészet gyökeres megújítója.
1839-40 telén Sopronban katonáskodott,
így Sopron a Petôfi városok közé emelkedett.
Petôfi ugyanis ebben az idôben szökött
meg az apjától. Petôfinek rossz dolga volt Sopronban.
Társai gyûlölték benne a
tanult embert, káplárja üldözte. Csupán
egyik újonctársa, Kupis Vilmos
vonzódott hozzá és segített
rajta, ahol lehetett.
A téli hidegben gyakran álltak ôrt
a soproni posta elôtt.
Petôfi Sopronban, a diáktanyákon
lelkes barátokra talált. A diákok mulatságaira
szívesen elment,
de nem ivott, nem énekelt és nem kártyázott.
Mikor Liszt itt volt Sopronban, az itt katonáskodó
Petôfinek sikerült ott lennie az eseményen:
barátai szereztek számára jegyet,
s kiszökve a kaszárnyáról, egyikük ruhájában
ment el meghallgatni
a világhírû mûvész
zongorajátékát. A soproni régi kaszinó
termében találkozott az egyik legnagyobb magyar zenemûvész
a legnagyobb magyar költôvel.
Berzsenyi Dániel: a magyar nemesi költészet
egyik legnagyobb képviselôje.
1776-ban született a Vas megyei Egyházashetyén,
evangélikus nemesi családból. 1790 és 1795
között a soproni evangélikus líceumban tanul. Természetes
esze versenyre kelt társai szorgalmával, de leginkább
a birkózásban, lovaglásban, dalolásban tünt
ki. Szigorú apja ki is vette az iskolából (1795-ben)
és haza is vitte.
1799-ben feleségül vette Dukai Takách
Zsuzsannát, Sömjénbe költözött és
ott verselgetett.
A visszavonultan élô birtokos költôi
tehetségét a szomszéd faluban lelkipásztorkodó
Kis János fedezte fel, miután magának irogatott verseit
megmutatta neki. Így értesült a költô munkásságáról
Kazincy, s az ô postája útján Berzsenyi országszerte
híres ember lett. Költôi érdemeiért még
táblaíróvá is megtették.
Berzsenyi elfordult Kazincytól is és
Döbrentei Gábort fogadta barátságába.
Pesti utazásai során rajongói mogorva, a nagyváros
zajától, fényeitôl megszédült emberrel
találkoztak.
VISSZA