A város szellemi életére elmoshatatlan jegyekkel írta fel magát a múlt. Õrzi a házakban, kövekben, használati tárgyakban megtestesült emlékeket és a szellem évszázadok messzeségébõl megvillanó fényeit. Az egyik legrégibb ismert magyar virágdal Sopronból származik. A múlt tudatos megóvásának köszönhetõ, hogy a város szinte a múzeumok városa. Köztük a legjelentõsebb, a Liszt Ferencrõl elnevezett múzeum, amelynek anyaga a Május 1. tér sarkán álló központi épületén kívül már elfoglalta az Orsolya téri Lábas - házat. Középkori lapidáriumát a Fabricius - ház újonnan feltárt boltozatot pincéjében találjuk. Ez a szellem hozta létre a Központi Bányászati Múzeumot a bányászati múltjának és jelenének emlékeivel, s ennek hatására megmentett darabjaival a középkori kolostor Káptalantermét , és ebbõl létesítették néhány utcával odébb a zsidó gyûjteményt a középkori zsinagóga imatermében. Ez magyarázza azt a sok értékes magángyûjteményt is, mint a Storno- vagy a Zettl - Langer -félét, Thier László egykori bibliográfiai gyûjteményét, valamint azokat, amelyekben óráktól népdalokig hangyaszorgalommal és kitartással hordták össze a letûnt idõk emlékeit. A város szellemi múltja is kapcsolódik jelenéhez, bár ez nagyobbrészt még ma is a szó szoros értelmében a levéltári szekrények polcain rejtõzik. Több mint háromszáz jelentõs, tudományos kódex - töredéket találtak. Menyi ismeretlen érték bújhat meg még az archívumokban, hiszen csak az 1526 elõtti idõkbõl közel ötezer eredeti oklevelet tart nyilván. A hatalmas iratanyagban a jelen és a múlt szellemi kapcsolatának legkülönbözõbb vonatkozásra található adat. A mai általános iskolák, gimnáziumok, technikumok, felsõfokú iskolák és az Erdészeti és Faipari Egyetem sorától - ami annyira indokolttá teszi a "Sopron - iskolaváros megjelölést - szinte töretlen vonalban haladunk vissza az elsõ, már a neve szerint is ismert 15. századbeli iskolamesterhez: Vilmoshoz, bár bizonyos hogy neki több elõdje is mûködött a városban. Sopronban iskoláról elõször 1354 -ben történik említés. A 16. sz. második felében épült a legrégibb ismert, ma is mûködõ soproni iskola, a Berzsenyi Dániel gimnázium õse. Fennállásának mintegy négy évszázada folyamán egyik bölcsõje a soproni, magyar tudományának és irodalmának, mely költõk, írók, tudósok és mûvészek hosszú sorát adta. Zuana Péter 1666 - ban alapította meg azt a gyûjteményt, amely a harmincezer kötetes állományú Berzsenyi gimnáziumi könyvtára részenként ma is fenn áll. Említést tesznek az 1722 - ben létesült elsõ soproni nyomdáról, ahol Haydn zenedarabjának szövegét nyomtatták ki, majd az elsõ soproni tudományos hetilapról, amely 1779 - ben jelent meg. Sopron mûvelõdését jelzi az, hogy 1802 - ben a helytartótanács engedélyt ad az elsõ soproni könyvesbolt megnyitását melynek az országban szinte sehol sem akad párja. A feljegyzések igen korai színházkultúráról adnak hírt. Már 1412 - ben egyházi színjátékot adtak elõ a városban, 1615 - ben pedig amikor az olasz opera még csak kezdõ lépéseit tette a líceum diákjai Lackner Kristóf iskoladrámáját - az elsõt "Curia regia" címen - már táncokkal és énekszámokkal mutatták be. Sopronban mûködött az ország második legrégebbi kõszínháza, melyet egy szárazmalomból alakították át a 18. százat közepén. Utódja a mai színház helyén 1908 - ig fennálló szép empire épület volt. Jollehetet a század elején a Sopronban lakó magyar nemesség és értelmiség hatására a német polgárság, a német színházban már 1820 - ban tapsol Kilényi Dániel magyar társulatának, Déryné és Szentpéteri jeles alakításainak, a soproni németség nagyobb része német nyelvû és mûveltségû maradt.
Érdekeségek: