Pátzay Pál
Pátzay Pál 1896. szeptember 17-én
született Kapuváron. Apja: Pátzay József
megyei tisztviselõ volt, Anyja: lengyel származású
Veszelszky Ilona. Gyõrszentmártonban (Pannonhalmán)
járt elemi iskolába, 1906-tól 1910-ig az egykori polgári
iskola diákja volt Kapuváron, majd a gyõri Bencés
Gimnázium tanulója lett. Hat osztályt végzett.
1912-1914 között a budapesti Képzõmûvészeti
Fõiskola növendéke volt. 1914 nyarán hosszabb
idõt töltött Nagybányán, ahol barátság
alakult ki közte és a Ferenczy testvérek között.
Az I. világháború alatt másfél évig
hadianyaggyárban dolgozott, majd a piavei fronton irodai szolgálatot
teljesített. 1920-ban forradalmárok külföldre szöktetésének
vádjával kétévi börtönbüntetésre
ítélték. 1927-ben Párizsba utazott. 1928-tól
1930-ig a Római Magyar Akadémia ösztöndíjasa
volt. Ebben az idõben már több kiállításon
voltakláthatóak alkotásai. Munkásságát
különbözõ díjakkal ismerték el. Megkapta
a fõváros Ferenc József jubileumi díját,
a III.Nemzeti Képzõmûvészeti Kiállításon
állami kis aranyérmet, a Szent Istvánt ábrázoló
szobráért a párizsi világkiállításon
nagydíjat, a székesfehérvári Huszáremlékmû
címû alkotásáért pedig Greguss-érmet
kapott. 1942 márciusában készítette el a Petõfi-plakettet,
amely a tüntetés résztvevõinek jelvénye
lett. 1945-ben a Mûvészeti Tanács tagjává
választották. 1970-ig a budapesti Képzõmûvészeti
Fõiskola professzora volt. A Magyar Tudományos Akadémia
levelez? tagjaként is dolgozott.Kétszeres Kossuth-díjas
mûvész, a Magyar Köztársaság kiváló
mûvésze. Ezenkívül még más kitüntetésekkel
is elismerték alkotói tevékenységét.
1976-ban a mûvész 40 szobrot ajándékozott szülõvárosának,
s megnyílt a Pátzay Múzeum. Mûvei belgyüjteményes
tárlatot rendezett a Magyar Nemzeti Galéria. 1979. szeptember
14-én Budapesten hunyt el. A szülõföldhöz
valóragaszkodását tanúsítja, hogy Kapuváron
temették el szeptember 28-án. Sírja ma is tiszteletet
ébreszt a lakosság, különösen iskolánk
tanulóinak körében. Rodin így vall a legfontosabb
szobrászati alapelvekrõl: "A formákat ragadd meg mélységükben.
Jelezd világosan a legfontosabb síkokat. A formákat
úgy tekintsd, mintha mind feléd irányulna; minden
élet egy központból sarjad, belülrõl árad
kifelé. Az a fontos, hogy érezz, szeress, remélj,
remegj, élj. Elsõsorban ember légy, s csak aztán
mûvész."
VISSZA
AZ ELÕZÕ
OLDALRA
|
VISSZA
A FÕOLDALRA
|