Pátzay Pál

1896 szeptember 17-én született Kapuváron. Elemi iskoláit Gyõrszentmártonban (Pannonhalmán) végezte. 1906-1910-ig iskolánk elõdjének a kapuvári Polgári Iskolának diákja volt, majd a gyõri Bencés Gimnázium tanulója lett. 1912-1914 között a budapesti Képzõmûvészeti Fõiskola növendékeként  Radnai Béla irányításával készült a mûvészi pályára. 1914 nyarán hosszabb idõt töltött Nagybányán, barátság alakult ki közte és a Fernczy ikrek között. 1927-ben Párizsba utazott és1928-1930-ig  a Római Magyar Akadémia ösztöndíjasa lett. Alkotásai több kiállításon szerepeltek, munkássága elismeréseként többek között megkapta a fõváros Ferenc József jubileumi díját, a III. nemzeti Képzõmûvészeti kiállításon aranyéremmel jutalmazták, Szent Istvánt ábrázoló szobráért a párizsi világkiállítá-son nagydíjat kapott. A Székesfehérváron található Huszáremlékmû alkotásáért elnyerte a Greguss-érmet. 1942 elkészítette a Petõfi-plakettet. 1945-ben Mûvészeti Tanács tagjává választották. 1946-49 között a Vallás-és Közoktatásügyi Minisztérium Mûvészeti Osztályát vezette. 1970-ig a budapesti Képzõmûvészeti Fõiskola professzora, kétszeres Kossuth-díjas mûvész, A Magyar Köztársaság Kiváló Mûvésze.
1976 szeptember 14-én Budapesten hunyt el. A szülõföldhöz való ragaszkodását tanúsítja, hogy kívánsága szerint Kapuváron temették el szeptember 28-án.

 
                                    
Pátzay Pál egyik alkotásával             Büntudat                       Herta            Szomorúság
 
vissza