A „ Soproni Ünnepi Hét ”
meghatározás elõször tervezett címként
merült fel 1937. Június 14-én a Corvius Utazási
Fürdõiroda Rt fejléce alatt. A nagy kínálatban
csak magas színvonalú mûsorral, szilárd anyagiakkal
és valami egyedülálló különlegességgel
(pl. Barlangszínház) lehet felszínen maradni. Ki kell
elégíteni az elitet és a népzene kedvelõit
egyaránt. Német területen valamilyen helyi történelmi
eseményt elevenítenek meg az öntudat és a közösségi
szellem erõsítésére. Ma már idegenforgalmi
látványosságként városunkban az elsõ
ilyen fajta program az 1932-ben történt szüreti bandérium
volt.
A húszas
évek végén, kb. egy idõben vetõdött
fel a gondolat Szeged és Sopron városában a szabadtéri
elõadások szervezésére. A szegedi születésû
Hont Ferenc – híres színházszakember – javasolta a
soproni szabadtéri elõadásokat is. Errõl 1934
februárban az újságok is írtak. A Sopronvármegye
A szellemi tulajdon c. cikkében cáfolja a szegediek állítását,
hogy minden magyarországi szabadtéri terv az övék
másolata.
A lehetõséget
az országban máshol is felismerték, mert a kereskedelmi
minisztériumban külön is megbeszélést tartottak
róla.
Tolnai Andor
és Hont Ferenc 1934 elején hozzákezdtek a soproni
szabadtéri játékok megszervezéséhez.
A Háry Jánost választották bemutatkozásul
a Deák téren, az evangélikus teológia új
épületét háttérül. A tervezés
elakadt, mert Sopronban viszolyogtak attól, hogy ilyen kockázatos
vállalkozáshoz adják a közönség adópengõit.
A Háry János így rövidesen Szombathelyen kapott
nyári színpadot. A magyar Salzburg címére pályázó
városban a szabadtéri játékok elsõ nagy
jelentkezése 1932-ben csak egy rangos oratórium lehetett.
Terjedelmes
építményt ácsoltak a Stornó ház
és a Városháza közé. 1932. szeptember
3-án este 8-kor felhangzott a Liszt mû A Szent Erzsébet
legendája elsõ hangjai. Szeptember 8-án a Budapesti
rádió közvetítés keretében leadta
a hangversenyt, aminek eredményeként ahol csak szóba
került, elismerõen beszéltek a soproni mûvészekrõl.
Az utolsó, szeptember 11-i elõadás mélyen leszállított
árakkal (50 fillér jegyenként) került sor sajnos
az elõadások nem hoztak hasznot, mert amíg a kiadás
5000 pengõre rúgott, addig a bevétel csak 4000 pengõ
volt.
Az ezt követõ
tervek némiképp másképp alakultak. Kóh
Ferenc 12 elõadásból álló sorozatot
tervezett Liszt Ferenc 50. évfordulója alkalmából.
Nem lett belõle semmi. 1935 augusztus 14-15-re szabadtéri
balett revüt álmodott a táncjelenetek közé
énekszámokkal, de végül mindkét darabot
a színházban tartotta.
A Corvin Utazási
és Fürdõiroda tervezetet nyújt be a városhoz
1937 június 14-én, Soproni Ünnepi Hét címmel.
A polgármester nem sietett a válasszal.
Ha nem sodródtunk
volna bele egyre inkább a háborús elõkészületekbe,
minden másképp alakul.
„A szabadtéri
színjáték tüzei a Várkerületen törtek
az ég felé, a kõfejtõ mélyén
vagongyári gépeket szereltek, s a város nemhogy fát
vagy díszletet vagy kottát nem tudott biztosítani
polgárai számára, de még elegendõ keménypapírit
és szöget sem arra, hogy lakásuk üvegtelen ablakán
be ne fújjon a szél.”
Az Országos
Magyar Idegenforgalmi Hivatal 1948 tavaszán kezdett érdeklõdni
a soproni idegenforgalmi létesítmények állapota
felõl. Szeptember 19-én megrendezték újonnan
a Soproni Hét-t. A megnyitó napján több mint
13 ezer látogatót vettek számba, köztük
minisztereket is, akik elégedetten nyilatkoztak. A hét közepén
munkás-és diákifjúsági találkozót
tartottak, majd 29-én a zeneegyesület szimfonikus zenekara
játszott. Az óriási mûsor Wágner-dalokkal
folytatódott, majd Händel Ünnepi zsoltárként
megjelölt mûvével fejezõdött be. A tiszta
nyereség kereken 2500 forint.
1949 október
22-én a polgármester hirdetményen szólítja
fel a polgárokat, hogy lobogózzák föl a házakat
felkészülvén a kultúrhétre. Bemutatkozott
a pedagóguskórus, a Liszt Ferenc Zeneegyesület zsúfolt
nézõtér elõtt. Néhány hónap
múlva megszûnt Sopron megye, és ezzel a Civitas Fidelissima
önállósága. Szétverték az eddigi
intézményeket, egyesületeket. Mindent újra kellett
kezdeni, és ez a munka négy kemény esztendeig tartott.
Végre
megjelent valami elõzetes a Gyõr-Sopron megyei hírlapban
amely arról számolt be, hogy 1954 október 2-9. között
ünnepi hetet rendez Sopron város tanácsa, kiállítások,
elõadások és hangversenyek formájában.
A kedvelt operett a hivatalos mûsor végére szorult.
A városfejlesztésrõl
szóló elõadáson 1957 október 22-én
újságírók érdeklõdtek a város
vezetõitõl, miért nem rendeznek évente kultúrnapokat.
A rendezvények megmutatnák, hogy milyen az élet városunkban,
ebbõl a jövõre nézve sokat hasznosíthatunk.
Ettõl kezdve nyíltan és jogosan kerülhetett a
plakátokra: Soproni Ünnepi Hetek.
Az 1958-ban
megrendezett Ünnepi Hetek lényeges változást
nem mutatott az 1957-hez képest. Így lett a késõbbi
mégis az elsõ igazi Soproni Ünnepi Hetek. Még
különbözik az összes utána következõktõl
abban is, hogy még ragaszkodik a diákság jelenlétéhez,
és ezért az õszi idõszakhoz. Az 1959-es és
az 1965 között megrendezett ünnepi hetek anyagi és
erkölcsi oldala egyaránt negatív mérleget mutat.
Megállt talán a város a fejlõdésben?
Az 1966-ban megrendezett hetek színvonala megnõtt az elõzõekhez
képest ezért az Országos Idegenforgalmi Hivatal a
Soproni Ünnepi Heteket a jelentõs országos mûsorok
rendjébe iktatta. Az ide látogatók dicsérik
az udvariasságot és azt, hogy Sopronban mindenki házigazda.
Az elmúlt évek voltak a tanulóévek, de még
él a szellem, az a tudat, hogy miénk ez a rendezvény.