ZENEI mûvelõdésének eddigi fellelt legkorábbi bizonyítéka az Ápád-kori gradualetöredékek. A XV. Században, amikor az országban még csak elvétve akadt orgona, Sopron nagyobb templomaiban már búgtak az orgonasípok. 1527-be már Adler György világi zenéje is megszólalt a Tûztorony erkélyérõl. Amikor az olasz opera még csak kezdõ, réveteg lépéseit tette, 1615-be, Lackner Kristóf elsõ iskoladrámájában megszólalt az opera. 1820-ban a kilenc éves Liszt Ferenc a kaszinó nagytermében adta elsõ nyilvános hangversenyét Kurzweil Ferenc a Szent Mihály templom karnagya 1829-ben megalapította a mai Zeneiskola õsét a Zeneegyesületet, ami hamarosan híres zenészeket adott a világnak (Kõszegi Károly, Liebhardt Lujza, Goldmark Károly), Sopron hamarosan a zenei térkép egyik számottevõ pontja lett. Ellátogatott ide id. Johann Strauss, Josef Lanner, ifj. Johann Strauss és Franz von Suppé. A város zenei hírnevét elismert kamaraegyüttesei és kiváló mûvészek gyarapították: Altdörfer Vilmos zongoramûvész, Kárpáti Sándor zeneszerzõ, Báthy Anna és Kóh Ferenc operaénekesek. Sopronba töltötte gyermekkorát Lehár Ferenc, Lehár katonakarmester világhírûvé vált fia. Egy új, zeneileg kiválóan képzett nemzedék kerül ki napjainkban is a Zeneiskolából és biztosítja a soproni zene tovább fejlõdését.

Képzõmûvészeti alkotások Sopron történetének igen korai szakában készültek már. A szobrászat emlékei közül a legrégibb faszobor a Szent-Mihály templom Madonnája XV. századi. A barokk kor legszebb soproni alkotásának, a Szentháromság-szobornak alkotóját nem ismerjük. A festészet emlékei közül a középkori Káptalanteremben feltárt freskótöredékek és a Szent Mihály templom freskómaradványai a XV. századból származnak. Mária Terézia alatt nagy lendületet vett a templomok mûvészi festése,1779-ben rajziskolát létesített Steiner Bálint vezetésével. Számos festõ telepedett le a városba: Schaller István, Dorfmeister István és Stark János Károly. A XIX. sz. elsõ felében a festészet, ellentétben a szobrászattal gyorsan fejlõdött. Az arcképfestés mellett mindinkább tért hódít a tájkép, kiváló képviselõje Steinacker Károly, Maurer Ignác, Ertl Antal. Nevezetes esztendõ a város festészetének történetében az 1897. Év, amikor Steiner Rezsõ jeles arcképfestõmegalapította a Soproni Képzõmûvészeti Kört. Ágoston Ernõt kivételes tehetségû festõ és rajzpedagógus, Horváth József (Munkácsy-díjas), Kássa Gábor, Mende Gusztáv is innen került ki .

IRODALMI élet emlékei közül a XV. sz.-ban feljegyzett Soproni virágének (Magyarországon is) a legrégebbiek :

A XVII.sz. második felében jelent meg "Sopron elsõ poétája" Szeremlyéni Mihály, aki mint a Nádasdiyak papja, 1655-ben, Kanizsa várában írta Históriás énekét Egyiptomból kijövésérõl izraelnek. Folytathatjuk a sort a város nagy humanista polgármesterével, Lackner Kristóffal, aki latin nyelvû iskola-drámákat is írt. A barokk kor jellegzetes udvari költõje, Gyöngyösy István, itt Sopronba írta meg 1681-ben az Eszterházy Pál nádorságát dicsõítõ "Palinodia Prosopopeia Hungariae". A XVIII. sz. utolsó évtizedeiben megsokasodnak az irodalmi mûvek alkotói és közvetítõi: Balogh György elsõnek fordítja magyar nyelvre Cicerót és Cornelius Nepust. Sopronba nevelkedett Ráth Mátyás aki Pozsonyba kiadta az elsõ magyar hírlapot, a Magyar Hírmondót. 1790. március 20.-án megalakult a líceumi Magyar Társaság, a magyar érzület, nyelv és irodalom mívelésére. A tagjai között volt Döbrentei Gábor az MTA késõbbi fõtitkára, Pákh Albert a Vasárnapi Újság alapítója, Berzsenyi Dániel itt tette meg elsõ lépéseit a költészet felé. A város megmagyarosodásának egyik legeredményesebb eszköze az 1877-ben Frankenburg Adolf által megalapított Irodalmi és Mûvészeti kör. Pódiumán megszólaltatta a korabeli írók és költõk szine-javát: Móriczot, Karinthyt, Kosztolányit, Babitsot, Szabó Lõrincet.

SZÍNJÁTSZÁS az iskolai színielõadásokkal kezdõdött, a nyelv latin és német volt. Az elsõ magyar színészek a líceumi diákok voltak, 1792.április 30-án bemutatták, Lakatos Jánosnak Hunyadi László ötfelvonásos tragédiáját. Sopronba mûködött az ország második legrégibb kõszínháza. Magyar hivatásos színész, Déryné és Szentpétery, Kilényi Dániel társulatával 1820 nyarán járt eõször Sopronba.

MÛEMLÉKEKBEN gazdag a város, bár a háború és tûzvészek nagy részét elpusztították. A román kornak kevés emléke maradt,( a Mária Magdolna kápolna). A gótika számos helyen lelhetõ fel, a belvárosi kapualjakban kibontott ülõfülkék sorában, a Fabricius ház négy pár gótikus kõrácsos ablakkal díszített terme egyedülálló az országban, gótikus templom tornyok. Sopron mûemlékértékû épületeinek jórésze barokk stílusban épült, a Tûztorony is, mely a soproni városképnek oly jellegzetes hangsúlyt ad.