Milyen magatartásra és szabályokra kell a soproni polgároknak esküt tenni.Ti esküdjetek Istenre, hogy a magyar királynak, mint igazi örökös urunknak, s polgármesternek, a bírónak és a városi tanácsnak hűségesek, engedelmesek és készségesek lesztek. Az ő parancsaikat, tilalmaikat és rendelkezéseiket megtartjátok, uraiknak és a városnak becsületét őriztek és javait lehetőség szerint előmozdítjátok. Kötelesek vagytok hűségesen jelentést tenni a felsőbbségnek, ha olyasmiről szereztek tudomást, ami a városnak ártana, vagy annak kárt okozna. Tartoztok a kártevőket figyelmeztetni és rendreutasítani.

Továbbá ne éljetek vissza a városnak vámoknál és harmincadoknál élvezett szabadságaival. Annak aki e polgári szabadságokkal nem rendelkezik, ne segítsék átcsempészni vám- és harmincadköteles áruit és értékeit a Ti javatokkal együtt, a fent említett városi szabadságok látszatával. Hamis bélyegzővel, (vagy jelzésekkel) folytatott visszaélésekben ne vegyetek részt és a nem soproni polgárokkal ne hozzatok létre közös vállalkozást.

 
Ha Ti valakivel szemben (bármilyen oknál fogva) ellenszenvet éreztek, pereskedtek, vagy háborúskodtok, keresitek jogaitokat felsőbbségeteknél, nehogy a városnak hátránya származzon. Ti közöttetek pedig tettlegességre ne kerüljön sor.

 
Ha Ti a polgármesterrel, bíróval, a tanáccsal vagy a közgyűléssel valamit közölni akartok, úgy ez a megfelelő helyen, illő formában és helyesen történjék.

 
Ameddig polgári kötelezettség alatt álltok, ne keressetek és ne foglaljatok el más védnököt, csak az itteni felsőbbséget. Ha Ti vagy más valaki kötelezettségeinek teljesítése után el akar költözni innen, előzőleg az összegyűlt tanácstól kérjen … engedélyt. Hűséges és becsületes polgárhoz illően – általában és esetenként – tegyetek meg mindent, amire jog és szokás szerint kötelesek vagytok és ne veszélyeztessétek a város érdekeit.

Ezután következzék az eskü:

"Én, …. esküszöm az Istenre, hogy annak, amit most nekem felolvastak, minden pontját és tételét – a hamis eskü büntetésének terhe mellett – hűségesen, pontosan és állhatatosan megtartom, s annak mindig eleget teszek. E szerint fogok élni, hűségesen és a város érdekeit nem veszélyeztetem. Isten engem úgy segéljen. Ámen."

Nem minden soproni volt városi polgár. A polgárjog elnyerésének alapvető feltétele volt, hogy az illető házzal, vagy legalább házrésszel rendelkezzen. Nem tartoztak a polgárok közé s zsellérek, szolgák, mesterlegények és inasok. A zsidóknak 1526-1830 között még a letelepedést is megtiltották. A városba betelepülő nemesektől pedig reversalist (kötelezvényt) kért a tanács, hogy a városi terheket éppen úgy, mint a polgár viselni fogja.

A polgár a többi lakossal szemben nagyobb személy- és vagyonbiztonsággal bírt. Városa részéről mindig számíthatott segélyre és munkalehetőségre is. Iparos vagy kereskedő polgár vám nélkül vihette vásárra áruit. Sopron polgárai 1291-ben az egész ország területére kiterjedő vámmentességet kaptak. A jogok mellett a polgár kötelességei közé sorolhatjuk, hogy robottal és adózással hozzájárult az erődítmények karbantartásához. Őrszolgálatot teljesített a falakon és a városkapukban.

Legelső teljes polgárnévsor 1379-ből maradt ránk. Eszerint a belvárosban 93 háznak 97, a külvárosban pedig 101 háznak 294 tulajdonosa volt. Ez évben a lakosság száma már meghaladta a kétezret. A városban kb. 40 féle iparágat űztek.

1535-től 1862-ig a polgárok névsora hiánytalanul megtalálható a Soproni Levéltárban.