A régi görögök vallásában a költészet, zene és tánc ihlető szellemei. A költők ama régi kor óta, melyben a költészet főként a hősmondák megörökítését tartotta feladatának, Mnemosyne (az emlékező tehetség megszemélyesítője) leányainak mondták őket. Atyjuk Zeusz. A Múzsák kultusza főként az Olympos hegynek forrásokban gazdag lejtőjén, a Parnassos hegyen, a Kastalia-forrással kapcsolatosan és a Helikon hegyen az Aganippe és Hippokrene források mellett virágzott. Egyebütt is erdős hegyek forrásaival volt kapcsolatos a Múzsák kultusza, mert a Múzsákat eredetileg forrásnimfáknak tekintették és a tőlük nyerhető ihletet a források vízéből származtatták. A Múzsák szentélye (Museion) volt az egyes vidékek költői és művészi életének középpontja és ez az elnevezés muzeum alakban a modern nyelvekbe is átment, mint ahogy a Múzsák és kultuszuk említett főhelyei, valamint a Pegasos ló, melynek patkónyomából a Hippokrene forrás fakadt, a költészetnek a legújabb időkig is kedvelt motívumai. A Múzsák száma eredetileg határozatlan volt, Hesiodos Theogoniája óta rendesen 9 Múzsáról beszéltek és valószínűleg Hesiodostól kitalált nevekkel jelölték őket. E nevek, melyeket csak a hellenisztikus kori irodalom kapcsolt egy-egy külön irodalmi műfajhoz, a következők: