Sopron magyar nyelvű irodalma a város magyarrá válásának egyik tartóoszlopa. Az 1877-es évszám, az Irodalmi és Művészeti Kör (1914-tól Mészáros Sándor javaslatára Frankenburg Irodalmi Kör) alapításának időpontja azonban nem feltétlen határkő. Az egykori kezdeményezők ma már kevéssé ismertek: Erdődi Dániel, Horváth Kristóf, Frankenburg Adolf, stb. Ezt követte a kör magyarosítási küzdelme. A századvégen alkotott Vojtkó Pál novellista, majd helyére Mészáros Sándor költő lépett, aki követte a Nyugat megszületésével Kosztolányi és Babits líráját.
   A század elején szinte észrevétlenül élt Sopronban Gyóni Géza. 1910 novemberében lett Richly Rezső levéltári tiszt és újságíró segítségével a Soproni Napló munkatársa. 1913 elején Gyóninak mennie kellett a városból. Ügyészi kihallgatása már 1912-ben volt „Cézár, én nem megyek” c. antimilitarista verse miatt, s az ügy még 1925-ben is(!) folytatódott.
   Bors László 1918 tavaszán érkezett Sopronba, előbb a Soproni Hírlap, majd a Sopronvármegye újságírója. Soproni időszakából egyetlen versét ismerjük, az „Új májusi miatyánk”-ot. 1919. augusztus 22-én meggyilkolták.
   A soproni halk szavú múzsának még egy halottja van az 1920-es évek elején: 1922-ben fiatalom elhunyt Östör Antal. Verseit barátja, Rupprecht (később Marconnay) Tibor gyűjtötte kötetbe.
   Rupprecht (Marconnay) Tibor sok szállal kőtődik Sopronhoz. 1920-ban az irodalmi körben előadott, az 1927-es Soproni Helikonban verseit találjuk.
   A soproni széppróza legfontosabb mestere Becht Rezső. Írói alkotásainak egy része a német irodalomtörténet kutatóira tartozik, bár számos elbeszélése két nyelven is megszületett. Becht Rezső csak a harmincas évektől ír magyarul. Akárcsak Becht, a magyar és német sajtóba egyaránt írt Csatkai Endre is.
   A Lila Zongora - Parragi György 1924-es újságja - a modern irodalom törekvése is volt; a riportlapok, mint a Soproni Hét és a Soproni Revü szintén vállalták az irodalmat.
   A soproni író szellemi foglalkozású, tanár, újságíró vagy éppen papnövendék, mert az Evangélikus Teológia is adott Tatay Sándor, Jánosy István és Dér Endre személyében a városnak. Megéltek itt Sopronban a népi írók is: Bakó József, Mészáros Sándor, az Ady-rajongó Joós Sándor. 1937-tol a népi irodalom hívei Csaba József vezetésével bontottak zászlót. Útjára indították a Nyugati Őrszemet (1938-43).
   Az 1940-es évek elejére a helyi kezdeményezéseket egyesítő Soproni Magyar Szövetség felemelte fejét a nácizmussal szemben. Jelentős esemény Becht Rezső 1942-es Hűség-díja, valamint a város erdei lelkét tükröző Szabó Jenő-könyv, a Lövér megjelenése. Szabó Jenő a '30-as évek elején kezdte irodalmi munkásságát. A Lövér igazi lírai vallomás, lírai napló.
   Az '56-os forradalom idején még dolgoztak a régiek, bár 1949 óta már a Soproni Irodalmi Kör háttere nélkül.
   1960-ban érkezett a városba a fiatal tanár Sarkady Sándor. Az ő működésével kezdődik a Soproni Helikon új korszaka. Sarkady 1976-ban megteremtette az írók 1943 óta szünetelő fórumát, a Soproni Írók Antológiáját. Ezt követi kétévenként a Soproni Füzetek sorozata. Verseiben harmonikus, teljes világ tárul fel.
   Herbszt Zoltán tüneményes tehetségű, Petőfinél is rövidebb életpályát befutó költő. Sarkady már Herbszt gimnazista korában felfigyel költői tehetségére.
   Az érdesebb hangú, pörös szavú Bugyi Sándor az igazságot keresi.
   Az 1989. évi ünnepi könyvhétre a művészeti kollégium mindhárom tagja önálló verseskönyvvel jelentkezett: Bősze Balázs, Bugyi Sándor, Schneider Lipót.
   Említésre méltó nevek még a soproni irodalomtörténetben: Pozsgay Géza, Berecz Dezső, Büki Attila, Kónya Lajos.
   A soproni irodalom feladatát mindenkor ellátta; felmutatott kis mestereket és rangos alkotókat is.
   Összegző szándékú - noha szándéka ellenére rövid - vázlatunk ezt próbálta bemutatni a Kedves Olvasónak.