Az 1914-ben kitört I. világháború lefékezte, átmenetileg visszavetette Sopron zeneéletét. A muzsikusok, műkedvelők számottevő hányada katonai behívót kapott. Bezárták az 1829 óta fennálló Soproni Zeneegyesület (a továbbiakban csak Zeneegyesület) zeneiskolájának kapuját.
  1918 vége felé megszólalt a Zeneegyesület: hangversenyt adott Haydn, Mozart, Schubert műveiből.
  1919. május 18-án hegedült Sopronban először a 20. életévében járó szombathelyi Horváth József, aki azután 1925 őszétől csaknem 40 évig a soproni zenei élet kimagasló, irányító alakja lett. 1919 nyarán már túl volt az akkori „reál” (ma Széchenyi István Gimnázium) érettségi vizsgáin Takács Jenő, a helybeli Buresch-féle magán-zeneiskola kiváló növendéke, később a soproni és a határainkon túli zenevilág jelentős személyisége.
  1919 tavaszától Zwinz Károly állott a Zeneegyesület élén.
  1920-ban Gy. Márkus Lili, Szántó Tibor koncertezett, Szent-Istvány Juliska énekművésznő egyebek között Bartók Béla és Kodály Zoltán zongorakíséretével ellátott magyar népdalokat énekelt. Ősszel klasszikus műsort adott elő a zenekar, amelyen közreműködött a soproni születésű, nevelkedésű Berla Károly hegedűművész.
  A soproni színházi élet a két világháború között változatos képet mutatott (Berecz Dezső szerint „vergődött”). Nem egyszer német múzsa vette birtokba a színházat. Az is megtörtént, hogy zenés darabok előadásakor a zenekart zongora(!) pótolta, vagy például Lányi Viktor opera-straggionéját zongoraötös kísérte.
  1922 tavaszán soproni viszonylatban zenetörténeti jelentőségű koncertet rendeztek reneszánsz és barokk nagy mesterek remekműveiből: kiemelkedett J. S. Bach három zongorára komponált versenyműve, amelyet Altdörfer Viktor Krisztián Elzával és tanítványával, Vojtkó Margittal adott el, Hoffer Ottó és Marcsak Tibor pedig Händel egyik concerto grossójában remekelt. Áprilisban bemutatkoztak a pesti filharmonikusok. Csatkai Endre „Sopron és a magyar zene” címmel tartott előadást, Klacskó Győző a komponista Kárpáti Sándort méltatta, Takács Jenő Lisztre emlékezett, Zwinz Károly, Marcsek Tibor, Blaschek (Balsay) Vilmos életre keltették a zeneiskolát. Karácsony előtt Dohnányi Ernő zongorázott a Kaszinóban.
  A következő esztendőben vendégművészek egy sora mutatkozott be. Takács Jenő első külföldi sikereit aratta zeneszerzőként. 1924. március 8-án Bartók Béla lépett föl. Megalakult a soproni Helikon hangversenyiroda. 1925 februárjában a drága szervezési költségek, meg a borsos hangversenyárak okozta érdektelenség miatt elmaradt Bartók újabb koncertje! Megjelent Csatkai Endre „A soproni muzsika története” c. kis füzete, aminek egy példányát a szerző Kodály Zoltánnak is elküldte.
  1928. december 2-án ismét Bartók járt Sopronban, akinek zongorázását „szép, de nem túlságosan nagyszámú előkelő közönség hallgatta végig” (Részlet a Sopronvármegye c. lapból).
  A '20-as évek munkájára az 1929 októberében megrendezett háromnapos zeneegyesületi centenáriumi ünnepség tette fel a koronát. A rendezvénysorozat „zenevárosi magasságokba” emelte az ünneplő várost. A magyar zeneélet legfényesebb csillagai ragyogták be a muzsikáló Sopron égboltját! (Szende Ferenc, Sztojanovits Lili, Bartók Béla, Székelyhidi Ferenc, Dohnányi Ernő, Stefániai Imre) A Zeneegyesület Liszt Ferenc nevét vette föl. A Zupancic Miklós Károly alapította Haydn-Mozart-Beethoven Club (1898) a Zeneegyesület kamaratársasága lett.
  Zwinz Károly 1930-ig állott a Zeneegyesület élén. Rövid időre Dillmann Antal katonakarmester, majd ideiglenesen Horváth József, azután - 1932-től -, Dr. Gárdonyi Zoltán vette kezébe a karmesteri pálcát.
  1938-ban megkezdődtek a háborús mozgalmak.
  1939-ben Sopronban is megszervezték - Horváth József, Kóh Ferenc, Radó Ferenc, Nádasy Alfonz, Bayer Matild, Lackner Kálmán és mások - az Éneklő Ifjúságot.
  A szeptemberben kirobbant II. világháború eseményei árnyékot vetettek Sopron zenei életére. Októberben a Bárdos Lajos vezette Cecília-kórus vendégszerepelt magyar művekkel.
  1941-ben és 1942-ben Bárdos Lajos volt a soproniak díszvendége. Horváth József a negyvenes évek első felében aratta magvetésének dús terméseit: 1941-ben és '42-ben a Máté Passiót, '43-ban Az évszakok c. Haydn-oratóriumot, 44 nyarán J. S. Bach h-moll miséjét mutatta be monumentális helyi apparátussal.
  1947 nyarán Kodály Zoltán járt a városban. A hangversenyek szervezése nagy teher volt annak ellenére, hogy jeles művészeink (pl. Báthy Anna, Fischer Annie) a legalacsonyabb tiszteletdíjért is szívesen jöttek Sopronba. Megtörtént, hogy 1950-ben a Zeneegyesület egyetlen hangversenyt sem volt képes szervezni.
  1949 őszén megalakult a pedagógusok énekkara.


  1957-ben létrejött Sopron Városi Tanács fúvószenekara. 1958-ban első ízben megrendezték a Soproni Ünnepi Heteket. A zeneélet legkiválóbbjai léptek dobogóra: Fischer Annie, Perényi Miklós, Zathureczky Ede, Kovács Dénes, Dénes Vera, Sándor Judit, Török Erzsébet, Zempléni Kornél. Megszólaltak Weiner, Bartók, Kodály, Farkas Ferenc, Debussy, Ravel, Ducas, Hacsaturján, Sosztakovics, Prokofjev művei. Fertődön pezsgő kultúrélet bontakozott ki, megalakult a Haydn-kórus, Somlai András vezetésével.
  1960-ban a soproni járás 11 településén folyt rendszeres zeneoktatás 600-650 tanuló részvételével.
  1961-ben, a Liszt-Bartók évben, Sopron országos zenei kongresszusnak adott helyet.
  1964-ben Horváth József igazgató-karnagyot nyugdíjazták: Székely Endre foglalta el a helyét.
  1967-79 között Sopron közelmúltbeli zeneéletének csúcsidőszakát tarthatjuk nyílván. Az ünnepi hetek alatt változatos, sokféle zenei előadásban volt részünk a Liszt Ferenc Műv. Központban, a Petőfi Színházban, a Barlangszínházban; a város templomaiban rendre orgonakoncerteket szerveztek. Operák, operettek, vidám és tragikus hangvételű zenés játékok, koncertek, kamararendezvények, oratóriumok, misék, oratórikus kompozíciók, látványos színpadi darabok jöttek rendszeresen a zenei import sodró áramlatában.
  1967 áprilisában bemutatkozott az új igazgató-karmester, Jancsovics Antal. Ősszel első alkalommal rendezték meg a Soproni Szüreti Heteket. Megkezdte próbáit a Zeneiskolában Kovács Sándor irányításával az a fiatal dalos kamaraegyüttes, amely a későbbi években (más-más néven) jelentős tényezője lett Sopron zeneéletének.
  1969. november 16-án Szvjatoszlav Richter (!) zongorázott! 1971 májusában Kocsis Zoltán mutatkozott be.
  1970-ben Horváth Gyula került a Zeneiskola élére.
  1974-ben az Ünnepi Heteken megrendezték a kamarakórusok I. országos fesztiválját.
  1977-ben ünnepelte Sopron szabad királyi várossá válásának 700. évfordulóját. A zenei események döntő többsége az ünnepi évhez kötődött.
  A Zeneiskola élére Fohner Jánost nevezték ki.
  1979-80-ban új karmester került a szimfonikusok élére Dárdai Árpád személyében. Hamarosan ő vette át a pedagógus énekkar irányítását is, amely sok egyéb kitüntetés mellé a Kiváló Kórus cím tulajdonosa lett. A soproni kórusok a 80 éves Bárdos Lajost hangversennyel köszöntötték, az ünnepelt jelenlétével tisztelte meg őket.
  1981: Bartók-év. Bemutatkozott a soproni Barokk Kvartett. 1989-ben Fodor Gábor fuvolaművész csatlakozásával az Intráda Ensemble nevet választották.
  Sopron bekapcsolódása a Budapesti Tavaszi Fesztivál eseményeibe az ún. Sopron Tavaszi Napokkal, így aztán idegen pénzzel értékes, ritka zenei élményhez jutott: Cziffra György koncertjei, Liszt-rendezvények, Kocsis Zoltán zongoraestje.
  A '86-os ünnepi hetekre megnyílt a kb. 40 millió Ft-ért korszerűsített Barlangszínház, a Régi Zenei Napokat ötnapos sikersorozatnak könyvelhetjük el.
  1990 júniusában a Zeneiskolában igazgatóváltás történt: Horváth Rudolf új tervekkel, új lendülettel látott munkához.
  1990 decemberében, ill. 1991 januárjában megalakult a Soproni Zenei Kör.
  A Pannonia Med Hotel az utóbbi pár évben fontos színhelye lett Sopron zenei életének. Koncertezett itt többek között Fellegi Ádám (32 Beethoven-szonáta), Szelényi István, Szekendy Tamás (Sopron szülötte, a Zeneiskolában Ferencz Éva tanítványa volt) és még sokan mások. Minden hétvégén a „Vasárnapi Muzsika” keretében egy-egy híres előadómuvész szórakoztatja a zenerajongókat.
  A városban él a híres zeneszerző, Szokolay Sándor, akit Sopron egyik büszkeségének tekint.
  Reméljük, Sopron zenekultúrája ismét kivirágzik. Ne felejtsük: „A lelkesedés: zászló. Ahol ez a zászló lobog, ott egy ember vasárnapjait éli; ahol fonnyadtan félárbocon lóg, ott horkol egy köznapi lélek.” (Becht Rezső)