Sopron kultúrtörténete Sopronban már a XVI. században volt iskola, s az iskolamesterek nagy megbecsülésnek örvendtek. A XVI. század második felében nyílt meg az evangélikus líceum, amely a mai Berzsenyi gimnázium õse volt. 1658-ban költözött jelenlegi helyére, könyvtárát  1666-ban alapították. Több évszádos fennállása alatt a soproni magyar irodalom és tudomány egyik központja volt, falai között neves írók, költõk, tudósok és mûvészek nevelõdtek. A soproni színjátszás úttörõi is a líceum diákjai voltak, 1615-ben például Lackner Kristófnak egyik iskoladrámáját adták elõ 1658-ban pedig a Mély úton felállított szabadtéri színpadon tartottak elõadást.
A  XVIII. század közepén már állandó kõszínháza volt másodikként Magyarországon. Az elõadások eleinte német nyelven folytak, de a XIX.század elején már magyar színtársulatok is felléptek. A város zenei életének is régi hagyományai vannak-elsõ hivatásos muzsikusai a toronyzenészek voltak, és a XVIII. században a legdivatosabb zenemûveket élvezhették a polgárok. A közeli Kismartonban, majd Eszterházán mûködõ Haydn 1775-ben adta elsõ hangversenyét Sopronban, 1795-ben pedig Mozart Varázsfuvoláját játszotta a színház. Sok képzõmûvész is dolgozott a városban ebben az idõszakban. A XVIII. században fellendült Sopron irodalmi élete. Balogh György az evangélikus líceum tanára volt az elsõ, aki  Cicero mûveit magyarra fordította. 1790-ben alakult meg a forradalmi szellemû Magyar Társaság, a líceum diákjaiból. Vezetõje az a Kis János, aki evangélikus püspök lett, de tehetséges költõ is volt, s Kazinczy Ferenc barátja. A diáktársasság 1792-ben elõadta egyik társuk, Lukas János Hunyadi László címû tragédiáját, ez volt Sopronban az elsõ magyar nyelvû színházi elõadás. Késõbb szintén e társaság tagjai közé tartozott diák korában Pákk Albert, Petõfi barátja, s Döbrentei Gábor. S itt, a ma róla elnevezett gimnáziumban tanult Berzsenyi Dániel is. Petõfi Sándor életének egyik legkeservesebb telét töltötte Sopronban, 1839-1840 fordulóján a Gollner ezred katonájaként. Szabadidejét a múzeum könyvtárában töltötte, ahol egy kis irodalmi kört alakított barátaival, Nagy Imrével, Pákk Alberttel és Orlai Petrich Somával. 1840 márciusában halhatta Liszt Ferencet zongorázni.
Sopronnak már ekkor élénk zenei élete volt. Rendszeresek voltak az operaelõadások, a régi kaszinóban pedig hangversenyeket is tartottak. Itt lépett elõször közönség elé, 1820-ban, az akkor kilencéves Liszt Ferenc. Nem sokkal késõbb Kursweil Ferenc megalapította a zeneegyesületet, amely azóta is a zene mûvelésének és oktatásának a soproni központja.
Több jeles festõmûvész dolgozott a városban a XIX. század elsõ felében, akik portrék mellett tájképeket is készítettek.
Az 1840-es években  költözött Sopronba az olasz származású id. Storno Ferenc. Festõként, iparmûvészként, majd restaurátorként dolgozott, s megvetette a híres Stornó-gyûjtemény alapjait. (Az oldal tetején a Storno ház egyik ablaka.)
Az 1848-1849-es forradalom leverése után a zeneegyesület csak 1858-ban kelt újra életre.1863-ban már megrendezték Magyarország elsõ dalos ünnepélyét. Emlékét a Dalos-hegy elnevezés és az ott felállított emlékoszlop õrzi. Hosszú ideig volt a város zenei életének vezetõ személyisége Altdürfter Keresztély karnagy, aki elsõként ismerte fel Bartók Béla tehetségét. Világhírû zenemûvészek voltak a város vendégei, mint például Reményi Ede, az ifjabb Johann Strauss, majd késõbb Bartók Béla, Vecsey Ferenc, Dohnányi Ernõ. Számos külföldi mûvész fellépése is gazdagította a hangversenyéletet. VISSZA