A város zenei élete a XV. században kezdõdik. 1452-ben Sopronban már három orgona sípjai
szólalnak meg. Még 80 év sem telt az egyházi zene soproni megindulása után, a várostoronyból
megszólalt a világi zene. A toronyzenészek nappal háromszor, éjjel óránként fújták meg kürtjeiket,
a tûzjelzés és toronyóra-gondozás mellett még három- vagy négyszólamú tombitaszóval is köszöntötték
a városba érkezõ rangosabb uraságokat. Ezenfelül rájuk volt bízva a soproni bor védelme is az idegen
versennyel szemben. 1600 körül a polgárság már követelte, hogy ne csak ünnepnapokon legyen toronyzene,
hanem hétköznapokon is, és a zenészek ne csak rövid virágénekeket és madrigálokat játszanak, hanem
terjedelmesebb darabokat is. Napjainkban viszont csak az évente visszatérõ Ünnepi Hetek alkalmával
csendül fel a toronyból a rézfúvók múltat idézõ hangja.
A késõbbi idõkben nagy számban fordultak meg városunkban híres zeneszerzõk.
Ilyen volt Haydn is, aki 1775-ben elsõ hangversenyét adta Sopronban, halhatatlan mûveivel megnyitva a zene aranykorát.
A soproni kõszínházban 1795-ben felcsendült Mozart operája, a Varázsfuvola.
Divatba jöttek a hangversenyek is a színház mellett emelkedõ régi Kaszinó csodálatos termében. Ezek
keretében lépett 1820 õszén a kilenc esztendõs Liszt Ferenc elõször a nyilvánosság elé.
Mindezek révén Sopron hamarosan a zenei térkép egyik számottevõ pontjává lett, melyet nem csak Liszt
keresett fel, hanem  más zenei nagyságok is: idõsebb Johann Strauss és Josef Lanner; fél évszázaddal késõbb pedig az ifjabb Johann Strauss, a keringõkirály tartózkodott Sopronban aki harmadik házasságával még
polgárjogot is szerzett a városban.
A szimfonikusok mellett több kiváló ének-, fúvós- és tánczenekar ápolja az ötszáz éves soproni zenét, például a
Liszt Ferenc kórus, vagy az európai hírû Ifjúsági Fúvószenekar.