Századunk húszas éveiben Sopron már jelentõs sportélettel rendelkezik.1866-ban alakult meg a Soproni Torna és Tûzoltó Egylet, a következõ évben pedig ez a sportközösség néhány hónap alatt felépítteti a Papréten hazánk elsõ sportcsarnokát. A kiegyezés évében tehát a magyar városok közül Sopron büszkélkedhetett azzal, hogy korszerû, fedett létesítménye van. A soproni tornasport aztán 1934-ben már világbajnok sportolót tud felmutatni, a kereskedelmi iskola tanulója, Székely Zoltán Budapesten nyújtón az esélyesebb német versenyzõket gyõzi le és szerzi meg Sopronnak az elsõ vb-aranyérmet.

1924-ben Winkler Elemér tanár kezdeményezésére sakk-kör alakult, melynek hamarosan 200 tagja lett. 1934-ben jubiláris versenyt rendeztek, három külföldi és magyar mester is elindult e nevezetes tornán, amelyrõl késõbb Havasi Kornél mester közremûködésével elemzõ kiadvány is készült.

A századforduló éve mérföldkõ a soproni sportéletben. Ekkor alakul meg a SFAC, amely 1945-ig fõleg labdarúgásban mutat fel jelentõs sikereket. 1936-ban a berlini olimpiára két labdarúgónk is utazik, az egyik Scheidl (Soproni II.) József, az SFAC jobbszélsõje, aki az olimpián játszik is csapatunk egyetlen hivatalos mérkõzésén. A másik Kõmíves Imre, az 1921-ben alakult SVSE védõje, aki tartalékként utazott a német fõvárosba. A SFAC különben balszerencsés jubileumot tudhat magáénak. 1925-ben a labdarúgócsapat kiesett az I. osztályból, 1975-ben pedig feloszlatták a labdarúgó szakosztályt, melynek büszkesége a mai napig is az a Scheidl József, akit az ország labdarúgást kedvelõ népe csak Peps-ként tisztel. A SVSE labdarúgók a harmincas-negyvenes években közel álltak az NB I-hez (akárcsak a SFAC), ám a feljutás nem sikerült. Akkoriban az NB I valóban az ígéret földje volt, ahol a sportágat igen magas színvonalon ûzték. Ezek azok az évek, amikor a magyar labdarúgó-válogatott vb-ezüstérmet szerzett. A Sárosi-doktorok, a Zsengellérek, a Hádák, a Turaiak korszaka ez.

Jelentõs eredményekkel büszkélkedhetik -már 1945 elõtt is - az 1860-ban, Selmecen megalakult egyetemi sportkör. az SMAFC atlétái, vívói, sízõi és labdarugói nemcsak az egyetemi sport berkeiben ismertek. Ezekben az években jelentõs atlétikai versenyeket rendeznek az ún. licista pályán (ma diáksporttelep, melyet az egyetem, a Hunyadi-iskola és a gépipari szakközépiskola használ). A licista a háborút megelõzõ években, egy jól karbantartott, a nézõtéren páholyokat is kialakító, megfelelõ salakú atlétikai stadionnak számított.

A vívóélet is pezseg városunkban, az 1937-es soproni vívóesten szorgalmasan osztogatja az autogramokat a berlini olimpia tõrbajnoka, Elek Ilona, és a kardvívó Rajcsányi László. A helyi matadorok nevét is feljegyezték; Zombori István, Sulyok István, Tóth Antal és társai elsõsorban a kardvívásban jeleskedtek.

1923-ban alakul meg a Pannónia Úszó Egyesület Sopron, amely 1926-ban létrehozza az ún. Nagyuszodát, ahol ötvenes pálya várja a sportolókat. Korszerû körülményekkel rendelkezik már a Tómalom is, virágzik az úszóélet, melynek jelenõsebb vezetõi közül meg kell említeni Schneider Lipót, Hammer Péter és Jger Ernõ nevét is. Rendszeresen került sorra ezekben az években a hagyományokban gazdag Három város verseny,melyen Pápa, Tatabánya és Sopron úszói és vizilabdázói mérték össze erejüket. 1937-ben a vizilabdacsapat bajnok lesz, de az utázási költségek kifizetése meghaladja erejét és visszalép a bajnokságtól. Feljegyezték, hogy 1942-ben, a soproni úszók hetente kétszer gyakorolhattak a hadapródiskola fedett létesítményében. A PUES hadapródiskola sok neves versenyzõje közül feltétlenül meg kell említeni Arszin Miklós, Vécsei Vilmos, Hauer Antal nevét, a teljességre való törekvés nélkül. A vízilabdázók közül felejthetetlen Zigi bácsi (Bérczi Ernõ). Roppant népszerûek voltak ezek a lelkes sportemberek. A PUES-t 1946-ban feloszlatták, helyét a SUE vette át. A soproni hegyekben, a lejtõkön, dombokon százával siklottak a síelõk; síugró sáncot is építettek. A Sempronia kerékpár-egyesület versenyeit a nézõk százai figyelték, és jelentõs volt városunk motorsportja is.

A második világháború eseményei megtörték a fejlõdést: A pályák, sportterek és uszodák jelentõs károkat szenvedtek. Az egyesületek szertárainak felszereléseinek túlnyomó része a katonai igénybevétel idején eltûnt vagy megsemmisült. A város öt labdarúgópályája közül 100%-os kárt szenvedett az SVSE 1926-ban épült létesítménye, a többiek közül egyedül a SOTEX Somfalvi úti pályája maradt épen. A 12 tornacsarnok közül elpusztult a Hadapródiskola 216 négyzetméteres terme, 25 százalékos volt a papréti csarnok háborús rongáltsága. Jelentõs kárt szenvedtek a teniszpályák, korcsolyapályák, megrongálódott a Károly-magaslat és a túristaház között 1924-ben épült szánkópálya. Károk érték az Istenszéki menedékházat is.

Csík Ferencnek, a soproni úszósport rendszeresen megrendezett emlékversenyei adják meg a kötelezõ tiszteletet.

A háború soproni befejezõdése után (1945 április 1.) a sportélet azonnal lábra kapott. Komoly segítséget kaptak a soproniak a szovjet városparancsnoktól, Naum Alekszejevics Romanov alezredestõl is. Az újjászervezõdött politikai pártok azonnal felkarolták a soproni sportéletet.

Elsõként a labdarúgás állt talpra. 1945 május elsején már mérkõzésre is sor került, labdarúgóink és az orosz katonák között. Ekkor indul hódító útjára a kosárlabdázás, a hamarosan NB I-be kerülõ asztalitenisz (Soproni Postás SE), új lendületet kap az úszás, a vízilabdázás, az ökölvívás, a sakk és a modellezés. Az 1948-as olimpiai sportnapon, Papp László, Gerevich Aladár és Kovács Pál (sportunk három halhatatlanja) tartott bemutatót a Rákóczi-pályán. Atlétikánk két kiválósága, Tanay László és Fonyó Magda ekkor indult el elsõ versenyein. Mindmáig büszkén emlegetnek a soproniak egy mérkõzést, amelyen Puskás Öcsiék csak 9-5 re tudták legyõzni városunk válogatottját. Góljaink közül Szondi Aurél négyet szerzett, az ötödik az elpusztíthatatlan Peps érdeme. Szondi Aurélt a mérkõzés után át is igazolta a Bp. Honvéd.

Kezdetét veszi városunkban a kézilabdázás , és országos vidéki bajnoki címmel büszkélkedhetnek a jégkorongozók. A Széchenyi-gimnáziumban 1952-ben Krasznai Ferenc személyében egy fiatal testnevelõtanár kezdi meg soproni pályafutását, hogy aztán a 60-as évek végén az õ vezetésével írják meg a soproni sport történetének a legszebb fejezetét kosárlabdázóink.

Az 1956-os forradalom érzékenyen érintette a soproni sportéletet. Több ismert sportoló és sportvezetõ hagyta el az országot. Jelentõs veszteségek érték a vasutas labdarúgókat, az egyetemista kosárlabdázókat. A veszteségeket viszonylag gyorsan kiheverte a város sportélete. Az 1958-ban megalakult Városi Testnevelési Sporttanács 1961-ben már 31 sportegyesületet tart nyilván, közöttük néhány ismert régi név is szerepel (SFAC, SVSE).

1963-ban új, nagy sportegyesület jön létre Sopronban, az öt textiles sportegyesület fúziójából megformálódott a Soproni Textiles Klub. A késõbbiek során ez a klub lesz a város sportéletének az egyik bázisa. Még ugyanebben az évben létrejön a Városi Sportiskola, a diáksport és az utánpótlásképzés központi intézménye. Az iskola négy évvel késõbb már STC Sportiskola néven tevékenykedik.

1962-ben az egyetemen olyan fiatal kosárlabdacsapat jön létre, amely a következõ tíz évben Krasznai Ferenc irányításával sikert sikerre halmoz. 1969 nyarán Budapesten az egyetemista kosárlabdázók, a Honvéd majd a MAFC legyõzésével megnyerik a Népköztársasági kupát, a SMAFC a KEK- mérkõzései során kiléphetett a nemzetközi sportéletbe. A nõk sem maradtak el a férfiak mögött, elõbb az SVSE, majd a Postás szerepelt sikeresen az NB I- ben. Postás játékos volt az a Bakk Judit is, aki 59 szer szerepelt a nemzeti válogatottban.

1978-ban az argentínai labdarúgó vb-n az egykori STC labdarúgó Csapó Károly szerzi a világesemény elsõ gólját. Ebben az évben alakul meg a Soproni Sportegyesület.

A többi soproni egyesület közben fejlõdött és jelentõs sikereket tudott felmutatni. A SMAFC-ban sportolt Koch Ágnes gyepsízõ, aki Japánban ezüstérmet szerzett a világbajnokságon. Az SSE tornászlányai a csapatbajnokságban a hatodik helyet szerezték meg, az SI úszói 1990-ben a legjobb évet mondhatták magukénak. A SFAC, majd 1990 õszétõl az SKMSE tekézõi szerepelnek az NB I-ben. 1987-ben felépül a Sportcentrum amely azóta is a kosárlabdázás fellegvára. Az 1991 januárjában megalakult Soproni Labdarúgó Club valamint a Soproni Ászok Kosárlabda Club a két legnépszerûbb sport képviselõjeként bejutnak az NB I-be. Napjainkban Németh Gyula atlétaedzõ keze alatt bontakozik ki a Scarbantia SE. Az elsõ külföldi sportoló 1985-ben érkezett városunkba, Krystina Zagoroska személyében, aki öt évig erõsítette a soproni kosárlabdázást.