1891-ben a massachusettsi Springfieldben a kanadai születésű James Naismith tanár úr agyából pattant ki a gondolat, hogy a gyümölcsöskosarat a galéria falára felerősítse. Tanítványait arra biztatta, hogy ebbe próbálják beledobni a labdát. Az iskolaszolga nem kis bánatára, neki ugyanis minden “kosár” után a létrán felmászva kellett lehoznia a labdát. Biztosan ő találta ki, hogy ki kellene vágni a kosár fenekét. Mekkora találmány, és minő igazságtalanság, hogy az iskolaszolga neve feledésbe merült… Az első bemutató mérkőzést 1891. december 21-én játszották le.
Naismith tanár úr felfedezésének eredetiségét nem csorbítja, de történeti tény, hogy a kosárlabdajáték ősét Közép-Amerikában a Yucatán félszigeten élő tolték indiánok már ezer évvel ezelőtt játszották. Cortez spanyol hódító a XVI. században egy papok által játszott labdajátékkal találkozott. A játéktér alapterülete kettős T alakot mutatott. A játékosok a T kiszélesedő részén álltak fel. A pirosak, a nappal pártiak, a jók a déli, a feketék, az éj pártiak, a rosszak az északi oldalon.
Érdekes, hogy a Chicago Bulls színei, a piros és a fekete, ennek az ősi szembenállásnak a békés feloldásával lettek népszerűek.
A pálya nyugati és keleti oldalfalába középen, több mint hét méter magasan egy-egy tollaskígyóval díszített, kb. 45 centi átmérőjű kőgyűrűt erősítettek függőlegesen. Ezen a lyukon kellett egy súlyos gumigolyót átdobni. Egy egykori indián “kosaras” vallomása a játékról: “Ha labdázunk, nem szórakozásból tesszük, mert ez szent dolog, és aki rosszul játszik, azt megbünteti a játékok istene, aki figyeli a játékosokat, és látja, ha valaki megsérti a szabályokat.”
Nekünk már nagyon nehéz elképzelni azt a világot, amelyben a mi szeretett kosárlabdánk vallási célokat szolgált. Minden indián törzs más-más istent tisztelt a labdában, és a játék áldozat bemutatásával fejeződött be. Még a kegyetlen Cortez is megdöbbenve emlékezik meg egy kosárlabda-mérkőzés eredményhirdetéséről. A vesztes csapatkapitány szívét kitépték, és felajánlották a napistennek. A játék egy kosár eléréséig tartott, ami a méretek miatt érthető. Így is órákig tartott egy-egy mérkőzés.
Később enyhültek a szabályok. Elmaradt az áldozatbemutatás, de egy furcsa szabály évszázadokig fennmaradt. A győztes dobást elérő játékos igényt tarthatott a nézők ruháira, ékszereire. Az egykori krónikás epésen jegyzi meg, hogy a győztes dobás után a nézők pillanatok alatt eltűntek és bezárkóztak házaikba.
Manapság, talán okulva az ősi bliccelők találékonyságán, a jegyszedők a mérkőzés előtt fosztják meg a nézőket – Amerikában akár 50- 100 dollárjuktól is.
Az istenek helyett pedig játékvezetők vigyázzák a játékot. Százoldalas szabálykönyv rendelkezik a játék minden egyes részletéről. Ne ijedjetek meg, ezek a szabályok játék közben könnyen megtanulhatók. A kosárlabda szabályai négyévente változnak, de a feltaláló által megadott öt alapelv száz éve irányadója a szabályalkotóknak.
Ezt a sportot gömbölyű labdával, kézzel játsszák.
Labdával a kézben nem szabad menni vagy futni.
Minden játékos ott helyezkedhet a pályán, ahol akar.
A játékosok között nem lehet erős testi érintkezés.
A cél a labda kosárba juttatása.A springfieldi tornaterem karzatára erősített első kosár 10 láb magasan állt (ez 3,048 méternek felel meg). Ez az egyetlen eredeti méret, amelyet eddig még sikerült megmenteni a kosárlabda reformereitől.
Az ősök, a pionírok azóta sokszor megreformált kosárlabdáját több millió gyerek játssza naponta szerte a világon. A fiúk után a lányok, az egyetemisták után a fiatalabbak is kedvet kaptak a játékhoz. Gomba módra szaporodtak a csapatok. A vetélkedés vágya létrehozta a különböző bajnokságokat. A nemeket és a korcsoportokat szétválasztották, és nemzetközileg egységes szabályokkal tették versenyzésre alkalmassá a kosárlabdát.
A játék hamarosan az egész világon elterjedt. Egymás után alakultak a nemzeti szövetségek, rendszeressé váltak az olimpiai, kontinens- és világversenyek. Az 1936-os berlini olimpiára négy világrész 22 csapata nevezett. Magyarország kezdettől fogva a sportág élvonalában szerepelt, mind a férfi-, mind a női versenyeken.
