Sárvár sporttörténete

Történelem előtti idők

Sárvár vidékéről több korszaki lelet került elő. Az ősember kezdetleges munkaeszközeivel, gyüjtögető életmódjával sporttörténeti jelentőséggel nem bírt. Az ellesés, az utánzás utján tanulták egymás mozgását. Ám a matriarchatusban megjelentek a vetélkedések, a patriarchatusban a harcgyakorlás, az ünnepi versenyjátékok. Az ősközösséget a felbomlás után osztálynevelés váltotta fel. Ekkor megjelentek az első versenypályák: az arénák. Intézményes vetélkedések, versenyek alakultak ki.


A Római Birodalom idején

Ebben a korban Sárvár hatalmas római császárság kis helyőrsége volt. Az előkerült leletek bizonyítják, hogy területén rómaiak éltek, laktak, s sportoltak. mint legfontosabb katonai gyakorlatot, a futást /cursus/ nagyon fontos feladatnak tartották. Livius szerint a katonáknak 4000 lépést kellett futni naponta. A futás fontosságát támassza alá az a tény is, hogy a jó futókat igen nagy becsben tartották.

a harcosok gyakorolták az ugrást /saltus/ távolba és magasba. Az ugrások nehézségi fokát emelték, sok esetben vasbotot is használtak. Apeciális római testgyakorlati ág volt a lóugrás. Először fegyvertelenül, később rátértek a fegyveres gyakorlásra. Ez lehet a magyarázata annak, hogy a római lovasok ügyesen tudtak vágtatás közben fel- és leugrani a lóról.

Kedvelt gyakorlat volt az oszlopvivás. Egy földbe ásott faoszlop ellen gyakorolták a vívást, mintha ellenfél lett volna. Megemlíthető még az evezés és az úszás.

Mindezekről tanubizonyságot tesznek azok a római leletek, melyeken egy-egy sportjelenet van ábrázolva.

A honfoglalástól a szatmári békéig

A honfoglalás idejében Sárvár fontos védelmi területként szerepelt mint ingoványos terület. A XII. századtól már írásos emlék is maradt fenn. Feljegyzések alapján László Király is járt Sárváron. 1446-ban a sárvári várból indult el ostromra III. Frigyes ellen.

A Nádasdy várban kötelezőek voltak a katonai gyakorlatok. A vár ura, Nádasdy Tamás kedvelte a vívást, a birkózást. Nádasdy fiát, Ferencet is a hadi életre szánta. Még két éves sincs, amikor azt írja feleségének, hogy a verőfény nézéséhez kell szoktatni a kis Ferkót, mert a kopja hegyire kell többet nézni, hogy nem sem apjára, sem anyjára.

Az első világháború hatása a sport fejlődésére

A sportpuska lövőállományait, a sportpálya gyepszőnyegét fel kellett cserélni a következő években a szuronyos fegyverre és a lövészárkok adta "lövőpadra". Célok helyett egymást lőtte, gyilkolta éveken keresztül a fiatalság.

Az 1915. június 20-i Vasmegye már arról ír, hogy megkezdték a legifjabbak sorozását is, bevonulásra készítik elő a 18 éveseket. A sporttelepeken katonai táborok, barakképületek emelkedtek. A háború szó szerint megszüntette egy időre a sporttevékenységet Sárváron. A lapokban a sporthírek helyét a haditudósítók vették át. A sárvári sportpályákra is barakkokat építettek.

A sporttevékenység fejlődése 1919-1945-ig

Sárváron a Tanácsköztársaság leverése után a direktórium vezetőit elhurcolták. Az volt a bűnük, hogy a 133 nap alatt lehetőséget biztosítottak a fiatalok fejlődésének. Természetes, hogy a Tanácsköztársaság által adott pályát elvetették, a sportegyesületet feloszlatták.

1919. őszén megalakult a MOVE sportszervezet. A megalakult sportegyesület újult erővel próbálta feltámasztani Sárvár sportéletét. Elsősorban furballpályára volt szükség. A polgári iskola területét nevezték ki labdarugópályának. A pályán lőtér is volt, de más versenyzésre alkalmas hely már hiányzott róla. A labdarúgás mellett megalakult a Polgári Lövészegylet is. A lövészegylet vezetője Dr. Hetyési Jenő volt. Maga is versenyzett és sok értékes díjat nyert.

A meglévő szakosztályok működtek, erősödtek. 1960-tól Sárváron 4 sportkör működött:

-Kinizsi: labdarugó, atlétika, sakk, asztalitenisz, kerékpár szakosztályokkal,

-Sárári MEDOSZ: atlétika, labdarúgás, torna, röplabda szakosztályokkal,

-Erdészeti MEDOSZ: teke szakosztállyal,

-Sárvári Gimnázium: torna, atlétika, sakk, asztalitenisz szakosztályokkal.

A Sárvári MEDOSZ az állami gazdaság dolgozóinak biztosított sportolási lehetőséget. Az Erdészeti MEGOSZ az Erdőgazdaság sportolóit tömörítette magába, míg a gimnázium sportköre a középiskolás fiatalokat foglalkoztatta.

Sárvárom elsődleges feladat a sportkörök egymásközötti viszonyának megjavítása volt. A régi hagyományoktól függően azokat a szakosztályokat, amelyek az évek során megszűntek, újra fel kellett éleszteni. Új emberekkel új tömegmozgalmat kellett beindítani, amely az utóbbi években visszaesett.

Sárvár még nem érte el a fejlődés legmagasabb pontját, hiszen új üzemrészek, gyérak építése indul meg, amely újabb és újabb tömegek bevonását teszi lehetővé a mozgalomba.

Sárvár sportja fejlődjön addig, hogy teljes mértékben ki tudja elégíteni a tömegek kulturális és szórakozási igényeit.

Részletek Czeglédi Lajos dolgozatából