Riport
Riportot készítettünk Nagy Péterrel, a soproni hőlégballonrepülés egyik képviselőjével. Ezen keresztül szeretnénk bemutatni a soproni ballonrepülést.(IW=az Internet Warriors csapat, NP=Nagy Péter)
IW: Mikor alakult meg az egyesület?
NP: Én eredetileg a Győri Életklubnál repültem. Először vitorlázórepülő voltam, később kezdtem el hőlégballonnal foglalkozni. 1985 környékén vált ki a ballonos társaság a győri repülőklubból. Ekkor alakult meg a Győri Hőlégballon SE. Ennél versenyeztünk tavaly december 31-ig. Most, január 15-vel alakítottunk egy klubot, a neve még nem ismeretes, mert gondjaink vannak a cégbírósági bejegyzéssel.
IW: Hány tagja van ennek az egyesületnek?
NP: Tíz fő, mert ennyi kell a bejegyzéshez, de tulajdonképpen több. Három pilóta, és kb. 10-15 ember, aki csapattagként, segítőként tevékenykedik.
IW: Kik lehetnek a klub tagjai?
NP: Bárki, aki segít a klubnak, mert ez egy eléggé önfenntartó vállalkozás. Rengeteg a reklám, a bemutató, ami idő- és pénzigényes is. Nyitottak vagyunk, akinek elég az ideje rá és kedvet érez hozzá, jöhet.
IW: Milyen eredményeket értek el idáig?
NP: A tavalyi éveben én bekerültem a válogatott keretbe, 6. vagyok, két pilótatársam a 10. ill. a 14. helyen állnak most, de ez a rangsor csak az utolsó két év eredménye alapján állt fel. Amúgy egy világkupagyőzelmet, Nemzeti Bajnokság 3., 4., 5. helyeit, kisebb versenyek 1., 2., 3. helyeit mondhatjuk magunkénak, tehát probálkozásaink tulajdonképpen sikeresek.
IW: Hogyan készülnek egy versenyre?
NP: Sajnos sehogy. Nincs rá se időnk, se pénzünk. Igazából versenyrepülést csak magukon a versenyeken teszünk, nincs előtte felkészülésre, gyakorlásra lehetőségünk, csak a versenyen repülünk.
IW: A közeljövőben lesz-e valamilyen verseny?
NP: Igen, három lesz tavasszal. Debrecenben, azután a Tisza-kupa Tiszaújvárosban, és a Balaton környékén is rendeznek egyet. Nyáron Franciaországban kerül megrendezésre az Európa Kupa, majd ősszel hazánkban a Nemzeti Bajnokság és a MOL-kupa.
IW: Hány éves kortól lehet repülni?
NP: Tizenöt éves kortól el lehet kezdeni a kiképzést, majd 16 éves kortól, ha már minden követelménynek megfelelt az ember, akár egyedül is repülhet.
IW: Milyen szponzorok támogatják az egyesületet?
NP: Ezen a téren is változott a helyzet. Sikerült meggyőzni a Soproni Sörgyárat, így az lesz a fő támogatónk, ezenkívül megkerestünk minden szóba jöhető soproni céget. Kapcsolatban állunk már jelenleg is éttermekkel, szállodákkal, akiket valószínűleg érdekel a dolog, de ez az egész még nagyon kiforratlan. Érdekességképpen, az előző klubban az egyik fő szponzorunk a Komáromi Sörgyár volt, emellett még a Graboplast, a MALÉV, kisebb cégek természetesen kisebb összegekkel.
IW: Hány tagja van egy csapatnak?
NP: A következőképpen kell elképzelni ezt a sportot: ez egy csapatmunka. Először is áll egy pilótából. Ha repül még vele valaki, akkor az a navigátor, de szállíthat utasokat is. Szükség van földi személyzetre is, aki részben segít a ballon összeállításában, illetve repülés közben a ballont követi autóval, mert sajnos a légballon úgy működik, hogy arra megy, amerre a szél fúj. Csak korlátozottan lehet irányítani, éppen ezért nem tudjuk előre pontosan, hogy hol fogunk leszállni. A földi személyzet ekkor a kocsival a helyszínre érkezik, összepakoljuk a felszerelést, és visszavisszük.
IW: Mennyibe kerül maga a légballon és annak az üzemeltetése?
NP: Nem egy olcsó dolog...egy ballon ára 6-7 millió Ft körül mozog. Az üzemeltetési költségek is magasak. Repülés közben nagy a forróság belül, ez főleg a felső részt, a kupolát érinti, ami 2,5-3 millió Ft, s 300-400 óráig tart ki. Ez olyan 8-10 000 Ft-ot jelent óránként, nem számolva az egyéb felszerelések kopását, a gázköltséget, a személyzet költségét, s így az előbbi összeg már 20-25 000 Ft-ra rúg.
IW: Visszatérve az előbbi témára...Hogyan lehet akkor így versenyezni, ha a szél "össze-vissza" fújja a ballont?
NP: Hivatalosan úgy hívják ezt a "légi csodát", hogy korlátozottan irányítható szerkezet, tehát nem tudunk vele például megfordulni, jobbra-balra fordulni, egyedül a magasságot tudjuk változtatni. Viszont a különböző magasságokban más irányú szél fúj, normális esetben ez pár száz méternél akár 30-40° eltérést is jelenthet. Általában minden repülés előtt megmérjük a szélirányt különböző magasságokban, ill. előre meghatározott adatokat felhasználunk, s megtervezzük a repülést. Meg kell tervezni a felszállás helyét is. Például adott egy verseny, ahol egy 15 km-re lévő útkereszteződés közepe a cél, és az a feladat, hogy minél közelebb száljunk le hozzá. Akkor először meg kell keresni azt a területet, ahonnan a megfelelő szelek segítségével a lehető legközelebb kerüljünk a célponthoz. Ha ez kész, akkor kimegyünk arra a területre, keresünk egy alkalmas helyet a felszállásra, leellenőrizzük a szélirányokat, hogy nem változtak-e. A repülést úgy kell elképzelni, hogy a magasság változtatásával megpróbálunk egy ideális pályán maradni, közben fűrészfoghoz hasonlóan haladunk. Hol balra, hol jobbra térünk el a megadott útiránytól, de megpróbáljuk követni azt, ez annál nehezebb, minél közelebb vagyunk a célhoz. Így is sikerül legtöbbször néhány méterre néha centiméterre megközelíteni azt. Ilyenkor nem kell leszállni, hanem egy számozott, homokzsákkal ellátott jelzőszalagot kell ledobni, ennek a célponttól való távolságát mérik, s egy bonyolult pontozási rendszerrel értékelik azt. Néha bonyolítják a versenyt, ilyenkor azt mondják, hogy pl. fél 9-től kilencig érvényes a cél, s ha én mondjuk 9-kor 5 km-re vagyok a céltól, akkor ott ki kell dobnom a szalagot, és kapok egy 5 km-es eredményt. Volam már olyan luxemburgi versenyen, ahol 110 versenyzőből kb. 50-en 1 méteren belül dobtak.
IW: Hol ideálisabb repülni, hegyes vagy sík vidék felett?
NP: Sík vidék felett csak az időjárás változásaira kell figyelni, ezért ott jobb, ellenben a hegyes területekkel, ahol az embernek sokkal nehezebb kiismernie magát.
IW: A légörvények milyen károkat tudnak tenni a ballonban?
NP: Viszonylag komolyakat. Repülni a reggeli ill. az esti órákban ajánlatos , mert ilyenkor nincsenek felszálló légáramlatok (termikek), amelyek a vitorlázórepülésnek hasznosak, de a ballonra nézve akár életveszélyesek is lehetnek. A hegyvidékeken ezeken kívül még különféle veszélyes örvények is kialakulhatnak a hegygerincek mögött ill. fölött akár több száz méterrel is, ezek az öregebb ballonokat akár szét is szaggathatják.
IW: Mekkora egy ballon?
NP: A ballonokat általában térfogat alapján osztályozzák. A kisebbek 1600 m3-esek, az átlagosak kb. 2200 m3-esek, a nagyobbak pedig 3000-4000 m3-esek. A ballonok köbméterenként átlagosan 30 dkg terhelést bírnak, ez egy 3000 m3-es ballon esetében 900 kg. A hagyományos ballonok kb. 25-30 m magasak. Ma már a megszokott villanykörte-alakon kívül bármilyent láthatunk, pl. konyakosüveg, őshüllők, sárkány, sörösüveg, stb. A veszélyességét tekintve a ballonrepülés kb. az asztalitenisszel egyenértékű, tehát biztonságos, a közhiedelmekkel ellentétben.
IW: Az üzemeltetéséhez mit használnak?
NP: A ballonhoz egy külsőre a hagyományoshoz hasonló, de speciális gázpalack tartozik, mely át van alakítva a célnak megfelelően. Az égő folyékony gázt használ, egy palack 23 kg-ot tartalmaz ebből, ez kb. 40 perc-1 óra repülésre elegendő.
IW: Mit mondana utolsóként?
NP: Csatlakozzanak minél többen hozzánk, mert ez tényleg egy élvezetes sport.
IW: Köszönjük, hogy elkészíthettük Önnel ezt a riportot.
NP: Én is köszönöm.