SFAC

Még gyermekcipõben járt hazánkban a labdarúgás az évszázad elején, jobbára csak fõvárosunkban alakultak futball klubok, de néhány vidéki várost, mint például Sopront elérte az új játék varázsa.
A Soproni Futball és Atlétikai Club 1900-ban szervezõdött egy kissé megszállott, fõleg kisiparosokból álló sportszeretõ társaság közremûködésével. Az egyesület hosszú évtizedekig egyedül képviselte a „Hûség Városát” a bajnoki küzdelmekben. A sikeres szereplésnek köszönhetõen a SFAC neve fogalommá vált, különösen akkor, amikor a mai NB II-es rendszernek megfelelõ osztály nyugati csoportjában vitézkedett. Több alkalommal is nagyon közel állt a Nemzeti Bajnokság I. osztályához, de a küszöböt átlépni sohasem tudta. Nagyszerû játékosokat nevelt, közülük a Scheidl testvéreket, Ferencet és Józsefet. Józsi bácsi tagja volt az 1936-os Berlini Olimpiára kijutott labdarúgó válogatottnak.
A klub háború elõtti története a SFAC életének ragyogó idõszakát öleli fel. Sajnos 1945. után, fõleg az 1950-es évektõl kezdõdõen megváltozott a kisiparosok megítélése, megváltozott a hangulat a csapat körül. Az akkori pártállami hatalmasságoknak szemet szúrt minden, ami nem képviseltette eléggé a torz ideológiát. Többszöri átszervezéssel még úgy-ahogy életben lehetett tartani az egyesületet, de a névváltozások nem segíthettek. A klub 1975-ben jogutód nélkül megszûnt.
1991-ig 16 év telt el, amikor a rendszerváltás a sportban is éreztette hatását. Az Anger-rét környékén- immár másodszor- összejöttek a régi lelkes sportbarátok, akik elérkezettnek látták az idõt az újrakezdéshez.

ÚSZÁS

A soproni úszósport az 1920-as évek közepéig vezethetõ vissza, amikor három uszoda is mûködött a városban. Vécsey Vilmos mûugró neve fémjelzi ezt a kort. A mûugrás mellett úszó és vízilabda szakosztályok is mûködtek a Soproni Úszó Egylet keretein belül. 1956 után a Lokomotív SE mellett egy rövid ideig a Bástya SE is mûködött, ahol csak úszók versenyeztek.
Bérczi Jenõ, a népszerû „Zigi” bácsi, felejthetetlen egyéniségének köszönhetõen fejlõdtek az uszodai sportok. A versenyzõk mellett mindig akadt ideje úszásoktatásra is, s így élete során több ezer embert tanított meg az alaptempókra.
A ’60-as’ években Landl Róbert edzõ és Varjú Sándor szakvezetõ kezei alatt dolgoztak az úszók SVSE-ben. Az elsõ határmenti úszó találkozók, a külföldi utak megszervezése, a politikai gátak leküzdése Varjú Sándor sportdiplomatára jellemzõ elhivatottságnak köszönhetõ. Fedett uszoda hiányában a sportolók vállalták a heti egyszeri utazást, szombatonként Gyõrben edzettek Domonkos Béla vezetõedzõ irányításával. Ilyen körülmények között nagy sikernek számított a vidékbajnokságon elért minden egyes pontszerzõ hely.
1974-ben a GYSEV megszüntette támogatását, így az úszó szakosztály feloszlott.
A ’80-as évek elején a Soproni SE keretén belül éledt újra az úszósport a soproni Lõvér fürdõ-fedett uszodában.
1991. áprilisától a Sportiskola szakosztályonként jegyzi a soproni úszókat. Az 1992-ben történt korosztályváltás miatt nem születtek kiugró eredmények.
1993-ban a versenyzõk saját korcsoportjaikban versenyeztek, ami az eredményességben is megmutatkozott. Ebben az évben rendezték meg a XV. jubileumi dr. Csík Ferenc Emlékversenyt, amelynek névadója 1936-ban a Berlini Olimpián szerzett aranyérmet 100 m-es férfi gyorsúszásban. A II. világháború alatt Sopronban, katonaorvosként, szolgálatteljesítés közben érte a halál.
Az emlékverseny évrõl évre sikeresnek bizonyul, a legutóbbi versenyen 350 induló között olasz, osztrák, szlovák versenyzõk is szerepeltek.

Ezen kívül még jelentõsek még a harcmûvészetek, a tenisz és a síelés.