AZ 1848-49-ES MAGYAR SZABADSÁGHARC A párizsi forradalom híre 1848. március 1-én Pozsonyba érkezik. Kossuth március 3-án az alsótáblán beszédet mondott. Felirati javaslatában jobbágyfelszabadítást, önálló magyar kormányt, polgári reformokat, és alkotmányt követel a Habsburg Birodalom egészének. Ezt az alsótábla el is fogadta. Az udvar az országgyûlést fel akarja oszlatni, hogy idõt nyerjen István nádort és helyetteseit Bécsbe küldik, hogy ne tudja senki összehívni a felsõtáblát. Kossuth ekkor a pesti radikálisokhoz fordult. Március 13-án Bécsben kitört a forradalom, ennek hírére március 14-én Kossuth 12 pontját a fõrendek elfogadták. Kossuth 200 emberrel és 2 gõzhajóval Bécsbe utazik. A bécsi forradalom híre Pesten is meggyorsította az eseményeket. Március 14-én este a Pilvax kávéházban a 'márciusi ifjak' elhatározták, hogy követeléseiknek másnap tüntetéssel adnak nyomatékot. Másnap Pest utcáin húszezres tömeg vonult zuhogó esõben. A helytartótanács elfogadott minden követelést. A bécsi udvar rákényszerült, hogy a magyar országgyûlés határozatait V. Ferdinánddal jóváhagyassa. A törvényeket a király április 11-én ünnepélyes keretek között szentesítette. Megvalósult az örökváltság, a választójogot alacsony vagyoni határhoz kötötték, megszûnt a cenzúra. Batthány Lajos, az Ellenzéki Párt elnöke, kijelölt miniszterelnök április elejére megalapította kormányát. A miniszterek többsége az Ellenzéki Párt vezetõibõl közül került ki. Deák Ferenc az igazságügyi, Szemere Bertalan a belügyi, Eötvös József a vallás és oktatásügyi, Klauzál Gábor a földmûvelés és iparügyi, Kossuth Lajos a pénzügyi, Széchenyi István a közmunkaügyi, Mészáros Lázár hadügyminiszter lett. Májusban felállítottak tíz honvédzászlóaljat, majd Kossuth július 11-i javaslatára az országgyûlés egyhangúan megszavazott 200 ezer katonát. A magyarországi parasztság soknemzetiségû volt. A mozgalmakban a parasztok mégis nemzetiségre való tekintet nélkül részt vettek. A túlnyomó részben nemzetiségek lakta országrészek nemzetiségi mozgalmai is paraszti követelésekkel indultak. De a nemzetiségeknek értelmisége is volt, akik követelték az õket megilletõ hasonló jogokat. A Batthány-kormány azonban arra az álláspontra helyezkedett, hogy Magyarországon csak egy politikai nemzet van. A nemzetiségi vezetõk egyre inkább Bécs felé fordultak. Délvidéken júniustól egymást követték a véres összecsapások a szerb fölkelõkkel. Horvátországban Jellasics készülõdése is Magyarország ellen irányult. A horvát autonómiát, a belsõ nyelvhasználatot elismerte a magyar vezetés, de az erõs horvát mozgalom nem érte be ennyivel. Az események itt is fegyveres összeütközés felé fejlõdtek. Augusztus végén a királyi leirat követelte a magyar hadügy és pénzügyminisztérium beolvasztását a bécsi minisztériumokba. Batthány és Deák további engedményekre is hajlandóak lettek volna, de a király nem is fogadta õket. Szemere királyi szentesítés nélkül elrendelte az újoncozást. Megkezdték a Kossuth-bankó kibocsájtását. Szeptember 15-én az országgyûlés eltörölte a szõlõdézsmát. A liberális nemesség az önkéntes alávetés helyett az önvédelmi harcot választotta. A miniszterek, Szemere, Kossuth és Mészáros kivételével, lemondtak. Szeptember közepén az ügyeket ideiglenesen továbbvivõ kormány mellé hattagú bizottságot: az Országos Honvédelmi Bizottmányt választották, melynek elnöke Kossuth. Szeptember 11-én Jellasics császári altábornagy 35 ezer fõnyi seregével átlépte a Drávát. A gyenge magyar csapataink visszahúzódtak, s a volt császári tisztek kardcsapás nélkül feladták csaknem az egész Dunántúlt. Jellasics Pest felé igyekezett. Pest azonban készülõdött, a város határában erõdítési munkák folytak. Az udvar által teljhatalmú biztossá kinevezett, de a magyar országgyûlés által el nem ismert gróf Lamberg Ferenc Pestre utazott. A hajóhídon felismerték, s felkoncolták. A táborba érkezett országgyûlési küldöttek arra kényszerítették Móga altábornagyot, a fõparancsnokot, hogy megütközzék Jellasics seregével. Erre szeptember 29-én került sor Pákozd és Sukoró között, ahol jórészt újoncokból álló magyar sereg vereséget mért a kétszeres túlerõben lévõ ellenségre. Jellasics fegyverszünetet kért, mely alatt Gyõrön át elhagyta az országot. Október 4-én V. Ferdinánd feloszlatta az országgyûlést, s Jellasicsot kinevezte Magyarország katonai biztosává. Latour hadügyminiszter kiadta a parancsot, hogy valamennyi határ mentén álló császári erõ intézzen támadást Magyarország ellen. Erre azonban nem került sor a bécsi nép fölkelése miatt. Móga tábornok követte a visszavonuló Jellasicsot, s október 30-án a magyar sereg átlépte a Lajtát. Az összpontosított császári erõk azonban ezen a napon Schwechatnál visszaverték a magyar erõket. 1848. december 2-án V. Ferdinándot a kamarilla lemondatta. A 18 éves Ferenc Józsefet nyilvánították ki osztrák császárrá és magyar királlyá. Windischgrätz vezetésével a császári fõsereg 44 ezer katonájával Magyarországra érkezett. Vele szemben csak 25 ezer fõnyi magyar sereg állott Görgei Artúr vezetésével. Galíciából betört Schlick hadteste, s elfoglalta Kassát és Miskolcot. Puchner szebeni fõhadparancsnok elfoglalta Kolozsvárt. Görgei Pozsony térségébõl Pest felé húzódott harc nélkül. Perzel Mór december 31-én Mórnál megütközött Windischgrätz seregével, de a többszörös túlerõ legyõzte õt. A pesti haditanács a Debrecenbe vezetõ út védelmét Perczelre bízta. Görgei Vác felé indult, majd nyugatra Windischgrätz hátát fenyegetve, hogy visszatartsa Debrecen elleni támadásától. A Honvédelmi Bizottmánnyal az országgyûlés is átköltözött Debrecenbe. Batthány és Deák Bicskén felkeresi Windischgrätzet. Õ azonban Batthányt egyáltalán nem, Deákot meg csak magánemberként fogadja. Windischgrätz feltétel nélküli megadást követelt. Az erdélyi hadsereg új fõparancsnoka Bem József karácsonyra visszaszerezte Kolozsvárt. Január 13-án Marosvásárhelyen, január 17-én Gálfalvánál, február 9-én Pisknél Puchber vereséget szenvedett tõle. 1849. február 5-én Guyon Richárd hadosztálya áttört a Branyiszkói-hágón. Klapka György Tokajnál megállította Schlicket. Perczel kiverte Windischgrätz elõvédjét Szolnokról. Kossuth Dembinski Henriket nevezte ki a magyar sereg fõvezérévé. Dembinszki 1849. február 26-27-én Kápolnánál ellentámadást indított, ahol a várt siker elmaradt. Görgei az elégedetlenkedõ tisztek élére állt, s Dembinszkinek megtagadta az engedelmességet. Kossuth a táborba érkezvén látta, hogy mindenki Görgei mellett áll, s Dembinszkit alkalmatlannak találják a sereg vezetésére. Kossuth ekkor Görgeire bízta a fõsereget. 1849. március 4-én Olmützben alkotmányt adtak ki (oktrojált-kényszerített), melyben Magyarország elveszti függetlenségét, s Bécs Magyarországot egyszerû tartományként sorolja be. 1849. április 2-án Gáspár András Hatvannál megverte Windischgrätzet. Ezután a fõsereg április 4-én Tápióbicskénél, április 6-án Isaszegnél, április 10-én Vácnál, április 19-én Nagysallónál, április 23-án Komáromnál aratott gyõzelmet. A Isaszegi ütközet után Bécs leváltja Windischgrätzet, de a helyébe került Welden se járt több sikerrel. Április 23-án Pest felszabadul. 1849. április 14-án Kossuth Debrecenben kimondta A Habsburg-ház trónfosztását, Magyarország függetlenségét. Ferenc József segítséget kér I. Miklóstól, ki május 9-i kiáltványával tudatta, hogy segít. Június elején megkezdi támadását 200 ezer katonával, a császári sereg Haynau vezetésével 160 ezer katonával. Vele szemben a magyar sereg csak 170 ezer katonából állt. 1849 júliusában elfogadták azt a tervet, hogy elõször dél-keleten verik ki az orosz csapatokat, majd nyugaton a császári erõket. Kossuth Dembinszkit nevezi ki a fõsereg élére. Bem július 31-én Segesvárnál vereséget szenved, ezért menekülni kényszerül. Kossuth Dembinszkit leváltja, helyébe Bem kerül. Augusztus 9-én Bem vereséget szenved Haynautól Temesvárnál. A magyar fõsereg szétesett, csak Görgei serege volt az egyetlen harcképes. Kossuth augusztus 11-én lemond, s átadja a hatalmat Görgeinek. Görgei a világosi-síkon augusztus 13-án a feltétel nélkül letette fegyvert. A komáromi vár 20 ezres seregével, Klapka vezetésével nem adta meg magát. Kiharcolta a várban tartózkodó katonai és polgári személyek bántatlanságát, s csak így tette le a fegyvert október 2-án. Október 6-án Aradon kivégeztek 13 honvéd fõtisztet. Pesten agyonlõtték Batthányt. A várfogságra ítéltek száma megközelítette a négyszázat.