A bécsi kamarilla és a magyar alkotmányosság

Április 15. Bécsben a régi rend hívei, az uralkodóház egyes tagjai, magas rangú osztrák hivatalnokok változatlanul ragszkodtak az összmonarchia eszményéhez. Ők a magyar alkotmányosság megadását április 11.-én csak engedménynek tekintették, amelyet az uralkodótól a magyar ellenzék egy kényszerhelyzetben csikart ki. Felfogásuk szerint a magyarok parlamenti önállóságukkal szét akarták robbantani a monarchiát. Erősödött ez az ellenszenv a magyar hadsereg szervezése, majd a pénz megteremtése idején. Bécsben különössen e két magyar minisztérium tevékenységét kívánták volna megszüntetni. Késöbb is az udvar és a magyar kormányzat vitájában ez lesz a fő vitakérdés. A másik vitatott pont a külpolitika egységes irányítása, illetve egy külön magyar külpolitika lehetőségének elismerése volt. A magyar kormány igyekezett az országot Európa különböző hatalmainál önálló államként elismertetni. A kormány ugyan nem akart szakítani sem a dinasztiával, sem Ausztriával, de a birodalom keretében minél teljesebb önállóságra törekedett.
Metternich távozásával vetélytársa, Kolowrat került az osztrák politika élére, aki március 20-án beadványt készítetta "magyar veszedelem" ellen, és a nemzetiségeket, mindenek előtt a horvátokat akarta szembeállítani a magyar kormányzattal. Az ő javaslatára nevezték ki horvát bánná Jelcicot. Augusztus 27-én, miután a magyar országgyűlés elfogadta a katonaállítási törvényjavaslatot, az oszták kormány követelte az önálló pénzügyminisztérium és hadügyminisztérium megszüntetését. Az uralkodó augusztus 31-én maga is követelte ezt Magyarországtól, ami az áprilisi törvények lényeges módosítását jelentette volna.