Dr. Csatkai Endre
Sopron 1848-ban
Ne várjunk hősi képeket! Sopron az ország nyugati
sarkában fekszik. 1848-ban sem játszott olyan szerepet, ami
döntő lehetett volna az egész ország sorsára. Lelkesen
átvette a hatalmas lökést, ami Pozsonyból és Pestről indult
ki és egy test, egy lélek volt a magyarsággal. Hanem itt volt
Bécs közelsége. Az ősök története óvatosságra intett.
Szívben mindig a felkelőkhöz húzott már a korábbi
évszázadokban is, de csak Bethlen Gábor és Thököly Imre
előtt nyitotta meg kapuit. Bocskay és Rákóczi hadai
hasztalanul ostromolták. Hiába, Bécs bosszúálló karja igen
könnyen elért idáig. Nem szabad tagadni, egy réteg mindig
akadt a lakosságban, amely bizalmatlan volt a magyarság törzse
iránt és ennek szerep jutott 1848-ban is.
A szabadságharc hősi szakaszában nem vett részt Sopron. Nem,
mert hiszen a tulajdonképpeni harc első napján már elesett. A
háború néha közel járt, úgyis tetszett néha, hogy átcsap
ismét a városon, de csak elhalt a csatazaj ismét. A város
örök dicsősége, hogy bár az osztrák oldalon is nem egy fia
küzdött, a magyar szabadságharc egyik legelső vértanúja,
Murmann Sámuel, akit már 1849 augusztusában kivégeztek az
osztrákok, mégiscsak soproni volt.
Két nagy forrása van Sopron 1848/49-es korszakának a hivatalos
írásokon kívül. Az egyiket Geiger Márton kosárfonó
szerkesztette, elbeszélése 1848 utolsó napjával szakad meg.
Higgadt hangú; általában magyar érzés jellemzi. A másik
krónikás Michel János, a Szent Mihály templom sekrestyése.
Elevenebb, közvetlenebb, a maga véleményét mindig nyíltan
kimondó egyéniség, nem minden humor nélkül való. Sokszor
elragadtatott hangon ír a szabadság mozgalomról, de gyakran
odateszi, majd az idő megmutatja, mit hoz mindez. Sajnos a
demokráciának lassú fejlődését nem tartotta
célravezetőnek, a hibákat látta csak meg és ezért
mindinkább elfordul a magyar ügytől és benne zendülést
lát, ámbár valaha tüzes hangon lelkesedett Kossuthért.
Mindkét krónikát a soproni múzeum őrzi.
1848 márciusa Sopronban, ahogy Geiger Máron
kosárfonó beszéli el.
1848 elejéről nem sok feljegyezni valója akadt Sopronban, de
megírja, hogy Párizsban kiütött a forradalom, aztán
Bécsről is megemlékezik. Ide vonatkozó képeket is ragasztott
a feljegyzések közé. A pozsonyi eseményeknek híre már
március 15-én estefelé megjött Sopronba is. Széchenyi Lajos
János nevű fia érkezett és hozta meg. A városban nagy öröm
támadt és a licista diákok fáklyát szereztek, mintegy 80-at
és úgy vonultak a palotához. A fiatal Széchenyi szívesen
lejött az emberek közé és elismételgette az eseményeket,
igen "leereszkedő" volt, jegyzi meg a krónika, sőt
testvérnek nevezett mindenkit.
Az Életképek, Jókai hetilapja, valószínűleg Vas Gereben
tudósítása nyomán hasonlóan ír a nagy nap soproni
lefolyásáról, említi Széchenyi János beszédét, amit
"iszonyú rivalgások" közt hallgatott a csak éjjel
11 órakor szóló nép. A közhangulatról is beszámol;
többeket hallott így beszélni : "Ámbár egy szót sem
tudok magyarul, oly jó magyar vagyok, mint akik német nyelven
kenyeret sem tudnak kérni."
Másnap, 16-án már komolyabb lépés történt. A rend
fenntartására megalakították a nemzetőrséget itt is. Volt
bizonyos polgári katonaság amúgy is, ennek kereteit
megtartották, és mindenki szabadon beléphetett. A felhívás
aláhúzza, hogy az egyenruha nem fontos és fegyverről is csak
később történik majd gondoskodás. A korábbi polgári
katonaság persze valami sokat nem ért, március 15-én
készenlétben állt, de Geiger meg is kérdi, ugyan mi célja
volt? Katonaság úgy is tartózkodott ekkoriban Sopronban, sőt
idegen erősítés is, amely azonban március 14-én hirtelen
elvonult Bécsbe.
Megválasztották az új nemzetőrség vezetőségét. A
népszerű Széchenyi János volt a főparancsnok,
szárnysegédje Konkolyi Ignác, számvevője Ihász Rezső, a
város későbbi érdemes képviselője és főjegyzője. A
tisztek sorában Batthány, két, későbbi nagyon kedvelt
Széchenyi gróf (László és György), aztán az Artner,
Manninger, Coriáry, Fürst, Hofer, Lenck, Ódor, Friedrich és
más családok tagjai.
Michel sekrestyés Kossuthért lelkesedik
Michel János sekrestyés az eseményeket egészen kurtán jelzi
ezekben a napokban, inkább 3 oldalon Kossuthért lelkesedik. Nem
mondjuk, később ugyan széljegyzeteket fűzött hozzá, de a
márciusi napokban elragadtatott hangon jegyzi be Kossuth
magasztalását. Valószínűleg valami hírlapi cikk lehet, mert
szinte teljesen ugyanezt a szöveget olvashatni Schuster Károly
üveges, az ev. templom egyházfiának krónikájában is, amely
a Nemzeti Múzeumba került. Az idegen szavak fonák írása arra
mutat, hogy tollba mondták Michelnek a szöveget. Magyar
fordítása egyes részeknek így hangzik: "Nevezetes
korszakot értünk meg. Új idő... vajon jó-e, rossz-e,
szomorú-e... fénylik felénk. Olyan események történnek,
amelyek felülhaladják fogalmainkat és értelmünket. Meteor
tűnt fel Magyarország egén, amely néhány évszázadra odább
tolta Magyarországot. Ez a nevezetes meteor Pest vármegye
követe, Kossuth ur. Értelmes ember, akinek ész, beszélő
képesség, világismeret, statisztika, egy szóval a
kormányzáshoz szükséges összes kellék rendelkezésére
áll. fellépése az országgyűlésen olyan hatást tett, amely
a legjózanabb értelmet is megingatja. Az összes mágnásokat
hihetetlenül kezében tartja és minden javaslata, szava döntő
mindenkire. Senki nem áll neki ellent, mert magával ragadó
beszédével minden vélemény felett úr lesz. Ezért pár nap
alatt több is történt, mint egyébként évek folyamán.
Javaslatai a sajtószabadság, a nemesség adózása, a robot
eltörlése érdekében alig találtak ellenkezésre, mert
mindent terve szerint vezetett. Európa bámulva néz eme
reformokra és minden állam versenyezve hoz be hasonlókat. Egy
ország vagy országocska sem akar visszamaradni és mindenhol
forradalmak törnek ki, hogy erőszakkal szerezzék meg azt, amit
szépszerével nem adnak meg nekik. Magyarország most mint
elsőrangú fényes csillag lép a világ elé. Amit más
országokban vérrel-vassal lehetett kicsikarni, arról
Magyarország előkelői hazafisággal, felszólítás nélkül
lemondtak és elengedték a robotot, példájukra a püspökök a
dézsmát engedték el önként. Büszke lehet ilyen nagyokra a
nemzet, akik vér és kényszer nélkül, az egyenlőség
reformjáért szívesen áldozzák fel maguk jólétét."